- Emlékszel még mi volt az a dal vagy zenekar, ami megfogott és elindította a zene szeretetét benned?

- Kisgyerekként az első emlékem, hogy Halász Judit és 100 Folk Celsius pörgött otthon bakeliten, de ezek kevésbé határozták meg a későbbi ízlésemet. Aztán az általános iskolás éveimben meg totálisan csapongtam mindenféle zenei stílus között. 13 éves lehettem amikor a Pecsa (egykori Petőfi Csarnok) sörkertbe levitt egy ismerősöm, ahol a Junkies, a Ramones Mania és a Cool Head Clan játszott aznap este és teljesen elvarázsolt az a közeg. Ez a koncert élmény teljesen meghatározta a mai zenei ízlésemet. Ezután ez be is szippantott és ott is ragadtam a punk-rock zenében jó hosszú időre. Persze mára már sokkal nyitottabb vagyok mindenféle zenére, akkor ez kevésbé volt így.

- Tizenhárom évesen? Nem húztad az időt, elég korán elindultál. Lehet találkoztunk is ott párszor. 

- Így kimondva tényleg keményen hangzik, hogy tizenhárom, de tényleg így volt. Azt hiszem szerdánként volt, amikor csak lehetett, ott voltam. 

- Mindig is dobos akartál lenni vagy így alakult?

- Nagyon érdekes, hogy apukám fiatal korában dobos volt pár amatőr zenekarban, de mégsem emiatt kezdtem el dobolni, hanem egy véletlen folytán. Úgy történt, hogy általános iskola melletti lakótelepről volt pár punk zenész haverom és az egyik mondta, hogy dobost keresnek. Én meg mondtam neki, hogy majd én dobolok náluk. Persze fogalmam sem volt róla, hogy kell dobolni. Haza mentem az iskolából és mondtam anyukámnak, hogy dobolni szeretnék. Majd talán még aznap anyukám lement a boltba vásárolni és mikor feljött mondja nekem, hogy nézd mit találtam. És egy villanypóznáról letépett doboktatásos cetli volt a kezében. A következő héten már dobtanárhoz jártam. Eléggé sorsszerű.

- Az AFC viszonylag gyorsan a csúcsra ért, holott a zenéjében erős punk hatás hallható, sőt, a Prosecturával turnéztatok. Mi volt az oka, hogy mégis mainstream zenekar lett?

- Mi ketten a Tomival 2001-ben találkoztunk és onnantól zenéltünk együtt. Az AFC-t 2002-ben alapítottuk és a komolyabb sikereket 2007-ben értük el. De ami ez idő alatt lezajlott az elég összetett. A punk-rock szcéna és a közmegítélés szerint mi eladtuk magunkat és hirtelen egyik napról a másikra punkból emosokká változtunk át. Ami nyilvánvaló nem így történt. Ez egy 6 éves zenei érés, változás volt. Kezdetekben alig tudtunk zenélni, 2-3 akkordos daloknál nem tudtunk magunkból többet kiadni. Evidens volt, hogy punkot játszunk, pláne, hogy még szerettük is. Aztán ahogy mindannyian fejlődtünk a saját hangszerünkön, úgy lettek egyre ötletesebb dalok. Persze belenyúltunk más stílusokba, mert már megtudtuk csinálni. Kinyílt a világ, hogy a torzított gitárral nem csak punk zenét lehet csinálni. Előszőr belekóstoltunk a skate punk vonalba, utána picit post hardcoreos ötletek jöttek. Állandóan a myspace-n lógtunk és figyeltük az amerikai zenekarokat, ahonnan elindultak 2005 körül a jobbnál jobb emo zenekarok és ez megtetszett nekünk. Elkezdtünk úgy öltözködni, olyan dalokat írni és mint ahogy mindennel lenni szokott, pár év késéssel amerikából itthonra is beütött az emo láz és mi jó időben voltunk jó helyen. A zenekar befutott.

- Nem akartatok az AFC-vel együtt öregedni, és más irányba menni, hogy 2015-ben feloszlott a zenekar? 

- Az AFC-vel öregedtünk. 14 éves koromtól 28 éves koromig játszottam a zenekarban. Az alatt az idő alatt óriási változáson mentünk keresztül. Felnőttünk és már elkezdett mindenkit kicsit más érdekelni. Én például elmentem a filmes pálya felé, amiben sikeres voltam és biztos megélhetést nyújtott, míg a zenében nem éltünk akkor már meg túl nagy sikereket. Ez mindannyiunkból kiölte a motivációt és megbeszéltük, hogy félgőzzel nem érdemes ezt csinálni. Viszont nagyon jó érzés volt, hogy a búcsú koncertre óriási volt az érdeklődés, másfél órát kellett csúsztatni a koncertet, mert nem voltak felkészülve a szervezők akkora embertömegre. Azért ott éreztük, hogy valami maradandót alkottunk.

- Az AFC után egyből megtaláltad a helyed?

- Mikor megbeszéltük, hogy nem folytatjuk az AFC-t úgy döntöttem, hogy befejezem a zenei karrierem. Eladom a dobomat és csak a filmes dolgokra koncentrálok. Aztán azon a héten a semmiből megcsörrent a telefonom. A vonal túlsó végén pedig Alex menedzsere volt és kérdezte, hogy mi újság velem zenei téren, mi újság az afc-vel. Akkor még nem volt publikus az AFC feloszlása, gyakorlatilag pár napja beszéltük meg. Egyszerűen ráéreztek Alexék. Erre mondtam nekik, hogy épp most terveztem a visszavonulásom, de akkor nyomjuk. És azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt, hogy akkor igent mondtam a hívásukra.

- Most a ByeAlex és a Slepp dobosa vagy. Alex 2013-ban lett ismert a Kedvesem című dalával, amikor te még az AFC-ben ültél a dobok mögött. Ez a két stílus, végül miként találkozott?

- Érdekes, hogy mikor Alex megnyerte a dal című műsort és kijutott az eurovizióra, akkor pont az AFC-vel voltunk a műsor extra produkciója. Én már ott is neki szurkoltam, mert különc embernek láttam és én is mindig az voltam, ebben szerintem nagyon hasonlítunk. Mint említettem, hogy nyitott vagyok mindenféle zenére és mikor a felkérés érkezett tőlük, akkor én már ismertem jó pár dalát a rádióból. Sőt, vágtam neki klipjeit is. Az biztos, hogy ha nem tetszettek volna a dalai, nem lépek be a zenekarba. Én nem tudok úgy működni, mint egy klasszikus session zenész, hogy mindegy mit játszunk, csak legyen munka.

- Jönnek fel az ifjú előadók, talán ugyan olyan gyorsan, ahogy Alex is ismert lett. Fura ezt így kimondani 35-40 éves zenészekről, de ennyire felgyorsult a világ és ti már bizonyos korosztálynak öreg zenekarnak számítotok. Vagy ezzel nem foglalkoztok?

- Pont csak annyit foglalkoztunk eddig vele, hogy megállapítottuk, hogy a covid óta felgyorsult zenei piacon mi már öregnek számítunk a mostani, fiatalabb zenekarok között. De szerintem nekünk magunkkal kell foglalkozni, még akkor is, ha néha csak kapkodjuk a fejünket, hogy egy-két fiatal előadó milyen sikereket tud elérni rövid idő alatt. Ez nem egy verseny, mindenkinek a maga szintjén kell jól teljesítenie és fejlődnie. Nem igazán van szerintem recept, de nálunk bevált az, hogy lassan építkezik a produkció. Így megtudtunk alapozni egy stabil közönséget, akik velünk tartanak, magukénak érzik a zenekart. Míg lehet egy hirtelen felkapott zenekar, nem tud hosszú távon stabil lábakon állni.

- Azahriah hájp szerinted milyen hatással lesz a koncertpiacra?

- Szerintem nem csak Azahria, hanem az összes fiatal zenekar jó hatással van a közönségre. Ma már nem ciki elmenni egy felkapott, tini zenekar koncertjére, mint az AFC idejében volt. Nálunk bár nagyon sokan hallgatták otthon a négy fal között, de koncertre ciki volt eljönni, mert emo zenekar és nehogy valaki meglássa, hogy ott van. A mai fiatal generáció összetartóbb, elmennek és támogatják a kedvenc zenekaraikat. És ez mindenképp hatással van az idősebb zenekarokra is.

- Milyen tervetek van a következő évekre?

- Ritkán látunk a következő évnél tovább, mert, mint tapasztaltuk például egy világjárvány bármit felül írhat. De jövő év elején, február 3-án a zenekar eddigi legnagyobb koncertjét fogja adni az Arénában. Illetve elég jól néz ki már most a jövő évi naptárunk, szóval nincs okunk panaszra. Személy szerint pedig a lehető legtöbb időt szeretném együtt tölteni a kisfiammal, ugyanis szeptemberben szülők lettünk, szóval most ez a legfontosabb számomra. Szerencsére az életvitelünk megengedi ezt, hogy otthon tudok velük lenni, mert otthonról csinálom a filmes munkákat.

- Készülsz már az Aréna koncertre?

- Most ment le az utolsó koncert az évben, szóval indul a próbaidőszak. Persze fejben már koncentrálok rá régebb óta, hisz ez egy nagyon komoly megmérettetés. De tudom, hogy jól fel fogunk készülni rá. Egy zenész nem is kívánhatna jobb körülményeket, mint ami nekünk megadatik ezeken a színpadokon, szóval nagyon várom.

- A zene mellett másik nagy szenvedélyed a filmkészítés, ezen belül a vágás. Említetted is, hogy anno vágtad Alex klipjeit. A Slepp klipjeit is te csinálod, vagy ez csak amolyan hobbi? 

- A Pupilláid című Slepp klipjét rendeztem, illetve a Senkise Kors és a Pixával közös Apátok című dal klipjét csináltam én. Ezek mind Alexhez köthető klipek. Jellemzően ilyenkor én is vágom őket, de a legtöbb Slepp dal klipjét nem én csináltam. Van egy-két jól bevált stáb és ők készítik. Azt szoktam mondani, hogy a filmezés, azon belül is az utómunka a fő profilom. 12 éve csinálom és azt mondhatom, hogy nagyon szeretem a mai napig. Szóval szerencsés helyzetben vagyok, hogy két olyan dologgal foglalkozhatok, a zene és a film amik boldoggá tesznek.

- Ha visszarepülhetnél az időben, bármelyik korba, és csak egyetlen koncertet nézhetnél meg, melyik lenne az? 

- Csak 2016-ig repülnék vissza. Szívesen megnéztem volna élőben a Bring Me The Horizont a Parallax Orchestra kíséretében a Royal Albert Hallban. Szerintem az egyszeri és megismételhetetlen.

Koncertforók: Kerékgyártó Tibor       Kezdőkép: Udvardi Attila