Egy erőszaktevő pap, szerető testvérek és szeretetéhes gyerekeik. Sopsits Árpád új filmje az emberi természet különböző szegleteire összpontosít, reflektorával kérlelhetetlenül pásztáz. De hiába minden fényesség, az elkészült képen túl sok lett a bebukás.

Keresetlen próféta

Ha a szüleinket unjuk, gondolataikat elavultnak, bölcsességeiket irrelevánsnak tartjuk, az annak a jele is lehet, hogy jól végezték a munkájukat, hiszen megunni csak azt lehet, amit már kiismertünk, és – saját ízlésünk szerint – magunkévá is tettünk. Megtanították, amit kellett, mi pedig legszívesebben elpakolnánk a rongyosra olvasott könyvet – amely egykor kedvencünk volt, mostanára már csak porfogó. Hasonló érzések keríthetik hatalmába a nézőt Sopsits Árpád új filmje, a Mellékszereplők vetítésén.

Három história az élet három különböző szegletéből. Elsőként a multimilliomos törtető nagykutya, Árpád történetét ismerjük meg, aki bárkin röhögve áttapos a sikerért, de imádja a feleannyi idős, modellből lett feleségét és a kislányukat. Emellett találkozunk a fiatal fotóssal, Gáborral, akinek karrierje megreked, barátnőjétől eltávolodik, mert a lány valamit titkol előle. Rajtuk kívül egy börtönpap életébe is betekintést nyerünk, akinél lelkiismeretesebb pásztort keresve sem találna az elkárhozás elől menekülő nyáj, és aki haverkodó papként igazán közvetlen a rábízottakkal – talán egy kicsit túl közvetlen is.

Noha elsőre nehéz elgondolni, mi kötheti össze ezeket az embereket, egy tragédiát rejtő közös titok fonja össze a szálakat, amelyek láthatatlanul rángatják a szereplőket időn és téren át. Egy erőszaktevő pap, egy gyengéd erőszaktevő, szerető testvérek és szeretetéhes gyerekeik, valamint egy felszentelt megfigyelő: ezek a fő- és mellékszerepei egy olyan drámának, amely egyszerre igyekszik aktuális és időtálló, magyar, mégis univerzális lenni.