Gyermekkorotokban hogyan szülinapoztatok, néztétek egymás ajándékát a testvéreddel?

Mindig úgy oldották meg, hogy általában ugyanazt kaptuk, csak mondjuk más színű dolgot. Aztán nyilván ahogy így fejlődött a személyiségünk, az évek során mindig figyelték a szüleink, hogy mik azok a dolgok, amik az egyikünket jobban érdeklik, és akkor már személyre szabottabb ajándékokat kaptunk.

Milyen kislányok voltatok? Harciasok, együttműködőek?

Is-is, voltak konfliktusok, de az csakis azért, mert mindig egymáshoz álltunk a legközelebb, és emiatt sokszor tudtuk fúrni egymást, de amúgy nagyon jó testvérek voltunk, meg vagyunk a mai napig, úgyhogy szerencsére jó a viszony.

Vannak vicces iskolai sztorik? Például egymás helyett írtatok dolgozatot?

A mi anyukánk mindig nagyon figyelt arra, hogy már kiskorunktól kezdve külön kialakuljon a személyiségünk. Emiatt mindig másmilyen ruhákba járatott minket. De terveztük egyszer, hogy megtréfáljuk az egyik tanárunkat, csak megijedtem az utolsó pillanatban, és inkább meggondoltam magam, mert tudtam, hogy úgyis rá fognak jönni. Akik ismertek minket, azok elég könnyen meg tudtak minket különböztetni.

Egészen kiskorotokban meg lehetett titeket különböztetni?

Kiskorunkban sokkal jobban hasonlítottunk, mint most. Ma már valaki meg se mondja, hogy ikrek vagyunk, csak azt, hogy testvérek vagyunk, de kiskorunkban nagyon hasonlítottunk, szóval akkor gyakran előfordult, hogy összetévesztettek minket.

Mire emlékszel, mikor jött az életedbe a zene? Szoktam kérdezni, hogy mennyire voltatok szereplős kislányok?

Egyébként az eredeti ötlet, hogy énekléssel foglalkozunk, az a Sacitól jött. Őneki volt ez a mániája. Megnéztük a Moulin Rouge című filmet a moziban, és teljesen megőrült, hogy ő is énekesnő szeret lenni. Eléggé szereplős kislányok voltunk, mindig szórakoztattuk a családot az összejövetelekkel, mindenféle énekléssel, úgyhogy egészen fiatal korunkban kialakult, hogy ezzel szeretnénk foglalkozni. 13 éves korunkban kezdtünk el komolyabban foglalkozni vele, elkezdtünk énektanárhoz járni, és utána jött a tehetségkutató 15 évesen, szóval igazából abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy már nagyon fiatal korom óta tudom, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Ki erősített meg ebben?

Jártunk énekversenyekre, tehát már egészen fiatalon. Az énekversenyeken 13 évesen nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Tulajdonképpen az volt az életemben az első olyan dolog, amiben azt éreztem, hogy igazán jó vagyok, mert olyan visszajelzéseket kaptam, hogy érdemes folytatni. Utána már nem is volt kérdés, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Szimbiózisban jártatok énektanárhoz? Van családban művészeti ág?

A szüleim nagyon szeretik a zenét, apukám megszállott lemezgyűjtő, rengeteg bakelit, meg mindenféle lemez van otthon. Anyukám pedig csellózott, úgyhogy nagyon fontos volt a szüleimnek, hogy tanuljunk zenét, szóval mi is tanultunk hegedülni, még mielőtt egyáltalán szóba jött volna az éneklés, és mindig nagyon támogatóak voltak ebben. Nyilván féltettek is tőle, mert ez a szakma teljesen idegen, pláne a média világa, de hogy mindig támogatták az egészet.

Különleges dolog volt, hogy az ikertestvéreddel duóban léptek fel?

Abszolút. Lehet mondani, hogy valamilyen szinten előny volt az, hogy mi ikrek vagyunk. Egy tehetségkutatóban nyomott a latba az a különleges dolog, de hozzá kell tenni, hogy külön jelentkeztünk. Sokat küzdöttünk az ellen, hogy ne egy emberként kezeljenek minket, hanem mind a kettőnknek külön-külön meglehessen a saját karrierje, de ez mindenképpen adott egy löketet, hogy mi ketten vagyunk és éneklünk.

Mi inspirált titeket kiskorotokban a Moulin Rouge-on kívül?

Nekem volt egy nagy kedvenc zenekarom, a Green Day. Ha rám néz az ember, akkor ez nem jön le, de nagyon-nagyon szerettem őket, és az egyik legjobb barátnőmmel csináltunk is egy lánybandát, és nekem ők voltak a legnagyobb példaképeim. Most tulajdonképpen miattuk kezdtem el dalszerzéssel foglalkozni, úgyhogy őket mondanám, hogy rájuk néztem fel legjobban.

Említetted, hogy a dalszerzéssel foglalkoztál, valamint hogy hangszeren is játszol. Ez nyilván fontos volt ahhoz, hogy ne egy előadó legyél, hanem zenész. Volt rajtad nyomás, hogy kottát olvass?

A szolfézs nem volt a kedvencem. Autodidakta vagyok, a zongorázást is úgy tanultam meg, hogy fül után. Előbb jegyzem meg szemre, hogy hogy kell lefogni egy dalban az akkordokat, mint mondjuk a kottát olvasni, de nyilván ez azóta már fejlődött, de egyébként igen, mindig érdekelt az éneklés mellett a dalszerzés része is. Párban járt a kettő együtt.

Kinek az ötlete volt a tehetségkutató?

Alapvetően nem voltunk tehetségkutató pártiak, mert mindig azt gondoltam, hogy sokkal hosszú távú, meg talán értékesebb, és olyan szép, amikor valaki szépen lassan építi fel magát. Az énektanárunk javasolta, hogy azért jelentkezzünk oda, mert tényleg élő zenekar volt, és nem arra mentek, hogy sokakat kinevessenek az emberek, ezért úgy döntöttük, hogy kipróbáljuk. Utólag belegondolva túl fiatalok voltunk, de nem bántuk meg.

Ha jól emlékszem, a zsűri minden tagja megfordult. Váratlan volt?

Nagyon jól esett. Nyilván, titkon reméltem, hogy legalább egy ember meg fog fordulni, de nagyon jól éltem meg, teljesen meg voltam szeppenve, meg amúgy a Saci is. Szerintem azt se tudtuk, hogy hol vagyunk akkor, de jó élmény visszagondolni erre. 

Hogy emlékszel erre vissza, hogy kinyílt a világ? Már elkezdtek veletek foglalkozni a komoly szakemberek, és hétről hétre, napról napra be kellett járni a tv-be?

Igen, minden héten három-négy alkalommal voltak próbák. Koreográfiát kellett tanulni, nagyon intenzív volt, de nem is fogtam fel annak a súlyát, hogy hol vagyok, meg hogy ez mekkora dolog. Ma már valószínűleg máshogy csinálnám, hogyha ott lennék a mai fejemmel a műsorban, de nagyon különleges élmény volt, emlékszem, hogy az első adás után rengetegen ismerősnek jelöltek Facebookon, felrobbant minden.

Tizenhat évesen még iskolába jár az ember. Féltettek titeket? Milyen volt a suliban a visszacsatolás?

A műsor alatt nem tudtunk iskolába járni, mert annyira sok volt az elfoglaltság, de utána, mikor visszamentünk, mindenki nagyon kedves volt. Emlékszem, hogy lementem a büfébe egy üdítőért, és mindenki félreállt, előre engedtek. Ilyen élmények maradtak meg, hogy az alsó tagozatos gyerekek jöttek autogramot kérni, szóval egészen különleges élmény volt.

Ez jó volt netek vagy teher?

Jó volt megélni, de megint csak azt tudom mondani, hogy kicsit korai volt, és annyira nem tudtunk vele mit kezdeni. Le is kopott egy idő után, mert nem tudtuk felvenni azt az imidzset, hogy sztárok vagyunk, mert nem hiszek ebben a fogalomban Magyarországon, de tényleg sok ember megismert minket akkor.

A Dal-ban komolyabban versenyezni szerettetek volna, vagy csak képernyőre kerülni?

Nem gondoltuk, hogy mi fogunk kijutni az Eurovízióra. Azt szerettük volna megmutatni, hogy nemcsak énekesnők vagyunk, hanem dalszerzők is, 16 évesen. Kicsit sajnáltam is, hogy ez nem volt kihangsúlyozva magában a műsorban.

Mi a jelened?

Nagyon sokáig tartott nekem, hogy el merjem kezdeni a szóló projektemet. Dolgoztam a Brains-zel, a Diazzal, Menthával, a Halott Pénzzel, és ezekből a kollaborációkból gyűjtöttem annyi inspirációt, meg tapasztalatot, hogy már azt éreztem, hogy itt az ideje elkezdeni a saját projektemet is.

Ezek a kollaborációk hogy jönnek létre? 

Nekem szerencsém volt, mert engem találtak meg ezek a lehetőségek, és mindig úgy voltam vele, hogy nagyon szívesen éltem velük, mert éppen pont ebben a kísérletezgetésben voltam.

Milyen most a visszacsatolás? Ismerik a neved, nem vagy már az egyik ikerlány?

Azt érzem, hogy egyre inkább. Nagyon hosszú és sok munka, hogy felépítsem azt, hogy én vagyok a Böbe, nem a Halott Pénz vokalistája, nem a Szécsi lányokból az egyik. Egyre többen képbe kerülnek azzal, hogy mit is csinálok. Fontos, hogy most kezdtem el magyarul, eddig angol nyelven csináltam a szóló projektemet.

Fontos, hogy magyarul énekelj?

Magyarul sokkal nagyobb közönséget lehet elérni, de rá is döbbentem, hogy sokkal nagyobb súlya van egy magyar szövegnek, ha kimondom a gondolataimat. Ez a második ok. A harmadik pedig az, hogy nekem nagyon tetszenek az új hullámos előadók itthon, meg az, amerre halad a popzene, és ebben már el tudtam magamat helyezni. Jó lenne idetartozni.

Hogy látod a jövőt, mik a célok?

Új, magyar EP és szeretnék ráfeküdni a kollaborációkra. Folyamatosan adni ki új dalokat, koncertezni.