Amatőr jammelés és vodkareklám: így sült el Momoa koncertje

A mozi- és televíziós szupersztárként ismert Jason Momoa (Dűne, Trónok harca, Aquaman, Halálos iramban 10) eddig leginkább filmjei miatt került reflektorfénybe, de a hawaii születésű színész régóta nagy rajongója a zenének is. Nem titkoltan imádja a heavy metalt és számos húros hangszert is kipróbált már – a gitártól a mandolinon és az ukulelén át egészen a basszusgitárig, amely mostanra a kedvencévé vált.  Sajnos tudásából nem sokat hallottunk szombat este.

Momoa új szintre emelte zenei szenvedélyét: barátaival, Kenny Dale Borill dobossal és Mike Hayes gitáros-énekessel megalapította a ÖOF TATATÁ nevű power triót. A formáció nem a semmiből bukkant elő – több mint húsz éve tartó barátságukból született –, első koncertjüket pedig tavaly májusban tartották Új-Zélandon, Momoa  Minecraft filmjének wrap partyján. Az eseményen csatlakozott hozzájuk Momoa színésztársa, Jack Black, valamint Danielle Brooks és a popsztár Rita Ora is.  A zenekar hamar bejelentette: turnéra indulnak, méghozzá Momoa saját márkája, a Meili Vodka támogatásával. 

A Youtube-on fellelhető videók alapján a ÖOF TATATÁ fellépései őszinte, laza és felszabadult bulik, ahol három jó barát egyszerűen csak élvezi a közös zenélést. Hasonlóan Keanu Reeves ’90-es évekbeli zenekarához, a Dogstarhoz, Momoa is bebizonyítja: a vászon mellett a színpadon is otthonosan mozog. Egy biztos: az ÖOF TATATÁ bulijai egyszerre ígérnek sztárparádét és valódi rock’n’roll-élményt. De sajnos nem ezen az estén.  

A hazánkban forgató Jason Momoa gondolt egy merészet, és minden hölgy legnagyobb örömére zenekarával, az ÖOF TATATÁ-val az Akvárium Klub színpadát vette be. Nem tudni, hogy a hölgyek vitték el a férjüket, vagy fordítva – de egy biztos: Momoa az a szívtipró, akit a nők imádnak, a férfiak pedig annyira bírnak, hogy szeretnének maguknak egy ilyen havert. A hawaii születésű színész egyszerre testesíti meg a rosszfiús imidzset és a kedves, mosolygós arcot. Most pedig kiderült: nemcsak Aquaman és akcióhős, hanem bitang jó rocker is.  

Már amikor Jason Momoa színpadra lépett az Akváriumban, látszott a mozgásán: több volt az alkohol, mint amennyit a koncert elbírt volna. Az estét a Black Sabbath klasszikusa, a Paranoid indította – de inkább tűnt úgy, mintha egy húsz perce alakult zenekart hallgatnék a  próbateremben, nem pedig egy teltházas nagyteremben. A közönség fele klasszikus rockkoncertre érkezett, a másik fele pedig azért, hogy élőben lássa a hollywoodi szupersztár bicepszét és fenekét. Az utóbbiak biztosan nem csalódtak. Én viszont annál inkább.

Amire büszke vagyok, hogy a feleségem a negyedik számnál rám nézett, és csak annyit mondott: „Menjünk hátra, ennyit nem ér még Momoa sem.” Igaza volt. A zenélés hamis, katyvaszos és széteső volt, a közönség több mint fele tétován állt, sokszor azt sem tudva, milyen dal szól. Őszintén, néha én sem ismertem fel, mert annyira szétcsúszott a produkció. A legtöbben persze Aquaman miatt jöttek, őket valószínűleg az sem zavarta volna, ha Momoa két órán keresztül csak csendben áll a színpadon. Bár belegondolva, néha nekem is jobban esett volna a csend. A helyzet az, hogy ha nem Jason Momoa állt volna ott, hanem bármelyik ismeretlen zenekar, ezt a produkciót még egy falunap délutáni sávjában sem engedték volna színpadra. Rém gyenge volt az egész.

A gyenge produkcióra maga Hayes szolgált mentséggel: a koncert közepén simán bevallotta, hogy egész nap ittak. Nos, ez látszott is. Momoa sokszor háttal állt a közönségnek, az erősítőnek pengetett, vagy egyszerűen a telefonját  babrálta, miközben a zenészek bizonytalanul próbálták összeilleszteni a dalokat, amiket egyébként sem tudtak rendesen.  Hayes olyannyira nem volt képben, hogy többször a közönségtől kért segítséget, mert egyszerűen nem tudta a számokat.  Ha tudta volna, hogy a közönség soraiban még annyira sem ismerik ezeket a dalokat, nem úgy, mint Momoa felsőtestének minden porcikáját, akkor nem bajlódik a dalszövegekkel, úgyse jön rá senki, hogy csak hablatyol, hisz a többség Momoa felsőtestére  koncentrált – mert a zenére biztosan nem.  A közönség nagyobb része csak bambán állt,  mint aki idegen bolygóra tévedt és leginkább azon gondolkodott, hogy meddig fogja elviselni a teremben a hőséget és a levegőhiányt. 

Jason Momoa nevétől ugyan megtelt az Akvárium, de a valóságban ez nem a zenekarának szólt.  A színpadon zajló “produkció” kimerítette a zenekari katasztrófa fogalmát. A banda nem koncertezett, hanem mintha egy ittas próbatermi jamelésbe csöppentünk volna, miközben Momoa mindenkit emlékeztetett arra, hogy van saját vodkája.   És mégis, a marketinggépezet működött: Meili Vodka logók mindenütt, Hayes folyamatosan itatta volna a népet, mintha a borzasztó zene helyett az alkohol lenne a fő attrakció. Vagy vodkával elviselhető lett volna? Én nem ittam, kibírtam a majd két órát, ám egy darabig nem szeretnék Tatata koncertre menni.