Elvis Presley lenne a dédnagyapja John Travolta fiának?

Egy frissen benyújtott kereset szerint John Travolta Riley Keough-val, Elvis Presley unokájával nemzette Elvis állítólagos dédunokáját. Priscilla Presley jogi képviselői a vádakat irrelevánsnak, etikátlannak és nyomásgyakorlásra alkalmasnak nevezték.

Van az a pont, ahol a popkultúra már nem legenda, nem mítosz, hanem jogi beadványokba csomagolt bulvár-apokalipszis. A most napvilágot látott per pontosan ilyen: egy történet, amelyben John Travolta, Riley Keough, Elvis Presley vérvonala és egy állítólagos „nagy titok” keveredik össze úgy, hogy a végén már senki sem tudja, hol ér véget a valóság, és hol kezdődik a rosszindulatú fantázia.

A kereset szerint John Travolta és néhai felesége, Kelly Preston, Riley Keough petesejtjeit használták fel fiuk, Benjamin megszületéséhez, ami – ha igaz lenne – azt jelentené, hogy Elvis Presley dédnagyapja lett volna egy Travolta-fiúnak. Ez már önmagában olyan állítás, amitől egy tisztességes rocktörténész leteszi a tollat, egy ügyvéd viszont azonnal felteszi a kérdést: kinek áll ez érdekében?

A történet forrásai homályosak, a hivatkozások egymásra mutogatnak, és az egész narratíva olyan, mintha egy elszabadult pletykafolyam próbálna jogi formát ölteni. Kézzel írt jegyzetek, félmondatok, állítólagos SMS-ek – mindaz, amitől egy per nem erős, hanem gyanús lesz. Mintha nem az igazság kiderítése, hanem a Presley név további erodálása lenne a cél.

Priscilla Presley jogi csapata nem is kertel: etikátlan, irreleváns, nyomásgyakorló vádakról beszélnek. És nehéz vitatkozni velük. Ez az ügy nem Elvis örökségéről szól, nem Riley Keoughról, és még csak nem is John Travoltáról. Ez egy klasszikus modern kori történet arról, hogyan próbálják a popkultúra legszentebb relikviáit – neveket, családokat, tragédiákat – jogi eszközökkel újra és újra kifacsarni.

A Presley-mítosz eddig is elbírt drogokat, halált, magányt és összeomlást. De az, hogy most már laboratóriumi pletykák és állítólagos petesejt-ügyletek szintjén próbálják újraírni, az nem botrány, hanem szomorú tünet.

Fotó: Mike Bird / Pexels.com