Miért fut végig rajtunk a hideg egy jó daltól? – A libabőr tudománya

Az emberi agy egy rosszul huzalozott, mégis zseniális hangszer. Ugyanaz a szerv, amely képes órákig ASMR-videókat nézni, vagy esténként kétségbeesetten bambulni az agyzsibbasztó TikTokot, időről időre eléri a csúcsteljesítményét: libabőrt produkál egy jó zenétől. Nem metaforikusan. Konkrétan. Feláll a szőr, összerándul a hát, és hirtelen úgy érzed, hogy ezért érdemes volt idáig eljutni az emberi evolúcióban

Ilyenkor az ember – a Talking Heads örök kérdését idézve – joggal teszi fel a kérdést: how did I get here? Nos, a választ most nem David Byrne adja meg, hanem Thibault Chabin és kutatótársai a francia Bourgogne–Franche-Comté Egyetemről. Spoiler: a válaszban benne van az agy, a dopamin, és az, hogy a zene konkrétan kémiai úton tesz minket boldoggá.

A zene egyik legdurvább trükkje, hogy képes testi reakciót kiváltani. Nem csak „tetszik”, nem csak „jó hangulatú”, hanem fizikailag történik valami. A karodon végigfut a hideg, a gyomrod megemelkedik, az agyad pedig egy pillanatra úgy dönt, hogy most minden értelmet nyer.

Ezt a jelenséget vizsgálta Chabin csapata EEG-vel – egy fájdalommentes eljárással, amely az agy elektromos aktivitását méri. A kísérletben 18 olyan francia vett részt, akik rendszeresen libabőröznek zenére (igen, ez már hivatalosan is egy kaszt). A feladat egyszerű volt: hallgassák a kedvenc dalaikat, jelezzék, mikor jön a borzongás, és mondják meg, mennyire jó érzés. Az eredmény? Meglepő és egyben megnyugtató: a libabőr nem csak ott jön, ahol „kellene”.

Azt hinnénk, hogy a borzongás mindig a nagy pillanathoz kötődik: a refrénhez, a szólóhoz, a „na most robban” részhez. Pedig a kutatás szerint az agy már előre ünnepel. Amikor tudod, hogy mindjárt jön AZ a rész – mondjuk egy hangszerelési váltás, egy vokálbelépés vagy egy ikonikus riff –, az agy dopamint kezd el termelni. Magyarul: nem csak a csúcs a jó, hanem az odavezető út is. Sőt, néha még jobb.

Ez a jelenség a „frisson” nevet viseli – francia szó, jelentése borzongás. Nem az a fajta, amikor elfelejtetted a kabátod magaddal vinni, hanem az, amikor egy szám úgy talál el, hogy hirtelen minden porcikád figyel. Az agy ilyenkor konkrét jutalmat ad magának, mert tudja, hogy mindjárt jön a katarzis. Az agy is beszáll a buliba.

A mérések szerint ilyenkor több agyterület egyszerre aktiválódik:
– az érzelmekért felelős régiók,
– a mozgást irányító területek (igen, ezért kezd el rángatózni a lábad),
– és azok a részek, amelyek a hangokat és a zenét értelmezik.

Ez a három együtt indítja be az agy jutalmazórendszerét, dopamint szabadít fel, és előállítja azt az érzést, amit egy „rendesen odavágó” dalnál élünk át. Mellékhatásként pedig nő az agy különböző területei közötti kapcsolatok száma is – ami magyarra fordítva annyit tesz: a zene okosít. Vagy legalábbis nem butít. Kell a zene, különben baj lesz.

A zene sokáig afféle luxusnak számított: szép, de nem létfontosságú. Chabin szerint viszont az, hogy a zene közvetlenül hat az agy jutalmazórendszerére, arra utalhat, hogy evolúciós szerepe is van. Vagyis nem csak azért szeretjük, mert „jó”, hanem mert szükségünk van rá.

„A zenei élvezet rendkívül izgalmas jelenség, amelyet érdemes tovább kutatni, hogy megértsük, miért jutalmazó a zene, és miért alapvető az emberi életben” – mondja Chabin.

Szóval amikor legközelebb azon vacillálsz, hogy megvedd-e azt a koncertjegyet, ne lelkiismeret-furdalásod legyen, hanem tudományos érved: nem szórakozol, hanem karbantartod az idegrendszeredet. A libabőr tehát nem véletlen. Az az agyad, amikor tapsol.

És mi is az az ASMR - videó? Az ASMR-videók lényege, hogy valaki suttogva simogatja a mikrofont, miközben egy másik ember a képernyő előtt azt próbálja elhinni, hogy ez nem furcsa, hanem „megnyugtató”. Papírzizegtetés, koppanó körmök és nyálasan ejtett mássalhangzók váltják egymást, mintha egy intim hangmérnöki balesetbe csöppentünk volna. Működik? Állítólag igen – főleg akkor, ha az agyad már teljesen feladta az ellenállást.

Fotó: Karola G: pexels.com