Vér és zaj: Amikor Trent Reznor beköltözött a Manson-gyilkosságok helyszínére

Vannak helyek, ahol a falakból nemcsak a történelem, hanem a tiszta téboly is árad. A Los Angeles-i Benedict Canyon egyik eldugott kanyarjában állt egykor a könnyűzenei és bűnügyi krónikák legvitatottabb ingatlana. A ház, ahol a hippi-álom véget ért, és ahol az ipari metál legsötétebb remekműve megszületett.

A hollywoodi idilltől a mészárlásig

Mielőtt a Cielo Drive 10050 a popkultúra egyik legsötétebb helyszínévé vált volna, a francia vidéki stílusú villa a hollywoodi csillogás szimbóluma volt. Olyan ikonok lakták, mint Cary Grant vagy Henry Fonda. Ám 1969. augusztus 9-én a Manson-család tagjai brutálisan meggyilkolták a ház akkori bérlőjét, a várandós Sharon Tate színésznőt és barátait. A mészárlás után a ház évtizedekig a „gonosz lakhelyeként” élt a köztudatban, egészen addig, amíg a 90-es évek elején egy új generáció anti-hőse meg nem találta benne a tökéletes inspirációt.

Trent Reznor és a „Le Pig” stúdió

1992-ben a Nine Inch Nails agya, Trent Reznor beköltözött az elátkozott villába. Nem is akárhogy,  egy komplett hangstúdiót épített ki a nappaliban, amelyet stílusosan (és provokatívan) csak „Pig”-nek nevezett el. Ez volt az a szó, amelyet Susan Atkins, a gyilkosok egyike Sharon Tate vérével mázolt fel a bejárati ajtóra.

Ebben a fojtogató légkörben született meg az indusztriális rock egyik legfontosabb mérföldköve, a The Downward Spiral. Miközben Reznor a belső démonaival viaskodott, a ház falai között olyan dalok öltöttek formát, mint a Closer vagy a Hurt.

A The Downward Spiral munkálatai során a Cielo Drive-i villa nem csupán egy helyszín, hanem a lemez "láthatatlan hangszere" volt. Trent Reznor nem egy steril stúdiót, hanem egy fojtogató, elszigetelt környezetet keresett, ahol a külvilágot teljesen kizárva merülhetett el az önpusztítás tematikájában. A ház hatalmas nappaliját digitális munkaállomásokkal és analóg szintetizátorokkal zsúfolták tele, miközben a medence melletti vendégházban laktak a zenészek. A felvételek alatt Reznor mániákusan kísérletezett a terek akusztikájával. A dobokat például gyakran a ház különböző pontjain mikrofonozták be, hogy kihasználják az épület természetes, olykor kísérteties visszhangjait. Az állandó bezártság és a helyszín sötét múltja (a gyilkosságok helyszíne és a rácsok az ablakokon) egyfajta kollektív paranoiát és feszültséget szült a stábban, ami tökéletesen átjön az album kényelmetlen és disszonáns hangzásvilágán.

A sötét energiák másokat is vonzottak, ugyanis Marilyn Manson itt rögzítette debütáló albuma, a Portrait of an American Family jelentős részét.

„Volt valami a levegőben... Nem szellemeket láttam, de érezni lehetett a súlyt” – emlékeztek vissza később a közreműködők.

A "sokk-rocker" imázs mögött azonban Reznorban is megszólalt a lelkiismeret. Egy véletlen találkozás Sharon Tate húgával, Patti Tate-tel mindent megváltoztatott. A nő megkérdezte tőle: „Csak nem a nővérem halálából akarsz hasznot húzni?”

Reznor később a Rolling Stone-nak bevallotta, hogy aznap este hazament és sírt. Ráébredt, hogy ami számára „amerikai folklór” és sötét esztétika, az másnak egy feldolgozhatatlan családi tragédia. 1993 decemberében kiköltözött, azzal az indokkal, hogy a ház múltja túl nehéz teher számára.

A házat 1994-ben végleg a földdel tették egyenlővé, hogy helyet adjon egy steril, modern luxuskúriának. Reznor azonban nem távozott üres kézzel. Magával vitte a hírhedt bejárati ajtót.

A „véres ajtó” évekig Reznor New Orleans-i stúdiójának bejárataként szolgált, majd gyűjtőkhöz került. Legutóbb 2023-ban bukkant fel egy aukción, ahol valaki 127 000 dollárt fizetett ezért a bizarr rocktörténeti relikviáért.

Ma a Cielo Drive 10050-es szám alatt egy 50 millió dolláros luxusvilla áll, amelynek tulajdonosai mindent megtettek, hogy eltüntessék a múltat. De a zenerajongók számára ez a telek örökre az a hely marad, ahol a legmélyebb emberi fájdalom és a legzseniálisabb ipari zaj összeért.