"Soha nincs vége, ha elfogy az akarat" – Esti Kornél: Elég (lemezkritika)

"Míg gyenge vagy, ők utolérnek"

Soha nem tartottam magam Esti Kornél rajongónak, de természetesen remek zenekarnak tartottam őket mindig is. Inkább csak nem tudtam kapcsolódni hozzájuk és a viszonyom megmaradt egyfajta tiszteletnél. Amikor 2025. június 20-án megjelent az Elég, nem is terveztem, hogy meghallgatom, mert azt éreztem a korábbi hat nagylemez esetében, hogy ugyan egy-egy kiragadott részlettel erősen tudok azonosulni, az egész EK viszont valahogy nem nekem szól.

Aztán egy megmagyarázhatatlan kíváncsiság mégis arra buzdított, hogy hallgassam meg a zenekar hetedik albumát is. Nyilván kissé klisésnek tűnik, hogy hű, de megfogott, mennyire meglepődtem és milyen szinten hatással volt rám. De az igazság pontosan ez.

Az egyébként albumcím-választásban mindig is erős Esti Kornél most több fronton is szintet lépett: zeneileg kiforrott, izgalmas, változatos témák kerültek a lemezre, mondanivaló tekintetében pedig minden eddiginél jobban nyit kifelé, a társadalomkritika megjelenik a magyar valóság szintjén, de olykor általánosabban is értelmezhető, 21. századi tükörtartásként is. Az album mindezek ellenére nem kifejezetten dühös vagy agresszív, inkább a Radiohead-univerzumra jellemző úszást, sodródást mutatja, amely korántsem egyenlő a beletörődéssel vagy elfogadással, inkább a tehetetlenség egyfajta kifejezése, ami itt most nem dühben manifesztálódott (a legtöbb esetben).

A kritikus dalok mindezek mellett csak annyira konkrétak, amennyire szükséges: nem 2024-ről vagy 2025-ről szólnak, hanem az elmúlt sok év fájdalmáról és annak esetleges folytatásáról, vagyis a bizonytalanságról, amely kezd megszokottá válni és olykor már nincs is erőnk foglalkozni vele.

Talán emiatt is lehet, hogy a lemez nem is megy végig ezen a tartalmi vonalon, egy ponton túl átveszi az uralmat az egyén, a magánélet jó és rossz oldala, amelyek egyébként az album első felében is jelen voltak kisebb mennyiségben. A párkapcsolati stabilitás első számú menekülési útvonalként van jelen az alkotáson, de mégis ott van az az általános rossz érzés, hogy az sem mindig olyan egyszerű a gyakorlatban, mint elméletben. Vagy, hogy akár az sem adatik meg mindenkinek. Vagy nagyon számított volna rá, de azt a szőnyeget is kihúzták a lába alól.

Összetett, nehéz témák ezek, mintha csak egy mai magyar fiatalról készült terápiás jegyzeteket tekinthetnénk meg. Egy dolog viszont biztos: akármennyi árulást is követnek el ellenünk politikusok vagy hozzánk egykor elmondhatatlanul közel álló emberek, a Kosztolányi alteregójaként megszületett Esti Kornél lázadó alkat, ami azt is magában foglalja, hogy soha nem adja fel. Még akkor is, ha néha az első szava nem is az, hogy támadás, csupán annyi, hogy elég.

Az album egyelőre csak digitálisan érhető el, de a Bodor Áron énekes szerint idén ősszel fizikai formátumokban is megjelenik majd.