Rommá verték Remmeléket!

Mert valljuk meg bizakodtunk. A DVSC az EL harmadik körében a dán szuper csapat, a Koppenhága ellen vette fel a küzdelmet csütörtökön este a Nagyerdei Stadionban. Majdnem negyven fok, majdnem hatezer néző, és majdnem azt gondoltuk most, és mindörökké. Márcsak azért is, mert három nap múlva jön a Nyíregyháza, nehogy már, meg ilyenek.

 

Aztán valahogy úgy indult, mint Újpesten. Szemre tetszetősen adogatott a Loki. Igaz a vendég kapuig nem jutottak, De volt aki a nézőtéren csettintett. Aztán jött az ivó szünet, meg az északiak is érezték a blamát, és eggyel feljebb kapcsoltak. Kettesből hármasba. Középen uralták a gyepet, hátul mindent elfelejtek, míg a hazaiak kapusa cirkuszba illő bohózatot mutatott be.

 

És ebből két gól is született. Mindkét alkalommal ellenfélhez passzolt. És mindkét alkalommal szöglet lett belőle. És mindkét alkalommal a skandinávok bevették a kaput. Elsőre Batik maradt le a néhány perccel azelőtt még fetrengő brazilról, aki bebólintotta, majd nem sokkal később ismét kornert követően egy rosszul eltalált lövés megpattant Langon, és máris 0-2.

 

 

 

 

Ezen kívül gyorsak voltak, jól cseleztek, fejjel uralták a légteret.

Szünet után cserélt az észt edző - mesternek nem nevezném, nehogy megsértődjön - bejött a karcagi kölcsönből visszahívott Kaye is, de semmi nem változott. A dánok az utolsó percben még újra rúgtak egy szögletet, és újfent bebólintották.

 

A három gólos zakó minden bizonnyal eldöntötte a tovább jutást. Vasárnap ennél is fontosabb összecsapás következik. Ez a csapat valljuk meg harmatgyenge. A nyári vásárlások közül szinte senki nem üti meg az NB i-et. A múlt héten igazolt Dénes Vilmosban viszont van kraft. Egyedül ő dicsérhető. Lehet szidni bárkit, de tény, a szakmaiság most nem jellemzi a debreceni futballt. Terjednek különböző öltözői pletykák is, a hangulat - természetesen - romokban.

 

Várjuk meg a keleti rangadót, aztán azt is, hogy a sérültek felépüljenek. Kérdések akadnak. És addig, amíg erre nem kap a szurkoló hiteles választ, csak szóbeszéd marad minden. Például az, miért intett ki Kocsis az ultráknak, miért sérült az egyébként magát naponta inzulinnal szúró, cukorbeteg Samper, köze van-e a sok húzódásnak, és hajlító izom szakadásnak a rossz erőnléti felkészítéshez, miért van annyi izomsérülés, és egyebek.

 

Ettől függetlenül a hibákat mi csak kritizálni tudjuk, a megoldás nem az újságíró feladata. Ja, meg az ÉSZT sem mi adtuk, adjuk!

 

 

W. Gy.