Korhut Mihály: mindent elértem, amiről gyermekként álmodtam
-
deac.hu
- 2025.05.29.
Nehéz volt a búcsú a DEAC visszavonuló hátvédje számára, akármennyire is nem várta ezt a pillanatot, érezte, itt az ideje befejezni.
Megszámolni is nehéz lenne, hogy az elmúlt harminc éve alatt, mióta magával ragadta a labdarúgás szeretete, hányszor sétált le a mérkőzések után a pályáról az öltözőbe Korhut Mihály. A múlt vasárnap mégis más volt, hiszen könnyek között hagyta el a játékteret, mert tudta, utoljára teszi meg ezt az eddig rutinnak számító mozdulatsort.
A DEAC 36 éves védője, Korhut Mihály ugyanis úgy döntött, szögre akasztja a stoplist, és befejezi profi karrierjét. Játékostársai pedig méltóképpen búcsúztatták el: a DVTK II. elleni sikerrel megvívott szezonzárót követően díszsorfalat álltak neki, miközben a nevét skandálták. A főszereplőnek pedig a felszínre törtek az érzései és könny szökött a szemébe.
– Már hónapokkal ezelőtt meghoztam a döntést, mégis nehéz volt, mikor valósággá is vált. Hat éves korom óta a mindennapjaim része a labdarúgás, ennek rendeltünk mindent alá a családommal, most pedig mintha húztak volna egy vonalat, vasárnap még meccsem volt, hétfőn pedig már úgy keltem fel, hogy vége, az életem ezen korszaka befejeződött. Bevallom, nem csak akkor sírtam, hanem már előtte és azóta is – ismerte be a kiváló balhátvéd.
Bár a búcsú nehéz volt, Korhut Mihály mégis úgy érzi, időszerű volt meglépnie.
– Ideje volt meghoznom ezt a döntést, ebben a sportágban már úgymond idősnek számítok, a szervezetem is jelzett már. A bajnokság ugye véget ért, most amúgy is szünet lenne, majd ha megkezdődik az alapozási időszak, és a többiek mennek edzésre, nekem pedig már nem kell, az lesz szerintem még egy érzelmileg talán kritikusabb időszak. Nem vártam ezt a pillanatot, de éreztem, itt az ideje befejezni – tekintett előre a sportoló.
Korhut Mihály szinte az egész magyarországi pályafutását Debrecenben töltötte, a DVSC játékosaként bezsebelt három bajnoki címet, és ugyanennyiszer nyerte meg a Magyar Kupát. 2016-ban állt légiósnak, előbb az izraeli Hapoel Beer-Sevába, majd a görög Ariszba igazolt, előbbivel kétszer lett bajnok és egyszer a Szuperkupát is elhódította.
A felnőtt válogatottban 2014. május 22-én mutatkozott be Dánia ellen. Ott volt a 2016-os Európa-bajnokságon is, ahol a Portugália elleni csoportmérkőzésen szerephez is jutott. Gólt is szerzett a nemzeti együttesben, 2019 októberében az Azerbajdzsán elleni Eb-selejtezőn talált be, amivel meg is nyerték a magyarok a meccset. Huszonkétszer ölthette magára a meggypiros szerelést.
– Harminc év nem kevés, sok minden történt ez idő alatt. Tele volt kemény munkával, sok felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, a szép emlékek mellett persze akadnak rosszak is, de ha visszatekintek, azt hiszem, mindent elértem, amiről gyermekként álmodtam. A Lokival csodás sikereket ünnepelhettünk, a válogatottnál is számítottak rám, külföldön is kipróbálhattam magam, és szerencsés vagyok, hogy a DEAC-nál fejezhettem be. Minden csapatra, ahol megfordultam, jó szívvel emlékszem vissza, szerencsére nincs olyan, amire azt mondanám, megbántam, hogy ez történt. Nem szívesen rangsorolom az emlékeimet, de ha mégis ki kellene emelnem egyet, akkor az a 2016-os Európa-bajnokság lenne – elevenítette fel a bekk.
Sok profi sportoló esik abba a hibába, hogy nem tervezi meg tudatosan, mihez fog kezdeni, ha visszavonul. Korhut Mihály nem volt ilyen felelőtlen.
– Senkinek sem tart örökkén a sportolói pályafutása, készültem arra az időre, mikor már nem a labdarúgás fogja meghatározni az életemet. Vannak elképzeléseink a feleségemmel, nem esünk kétségbe, hogy befejeztem. Részt veszek az UEFA B+A képzésén, szívesen kipróbálnám majd magam edzőként, akár a DEAC-nál is számíthatnak rám. Már jelenleg is másodedzőként segédkezem az U15-ös csapatnál, korábban nem volt hasonló tapasztalatom, de úgy érzem, tudnék benne dolgozni, egyre jobban kezdem megszeretni. Tetszik, hogy átadhatom a tudásomat a srácoknak, akik meg is fogadják a tanácsaimat. Egészen más a túloldalon állni, egy edzőnek pedagógusnak, pszichológusnak is kell lennie, ha a helyzet úgy kívánja. Nagyon fontos az emberi oldal, mert lehet valaki jó szakember, de az önmagában nem elég. Egész pályafutásom alatt figyeltem a mestereimet, a csapattársaimat, és próbáltam a jót magamba szívni – fogalmazott.
A hátvéd rengeteg üzenetet és hívást kapott a bejelentése után, nem csak magyaroktól, hanem Izraelből és Görögországból is. Mint mondta, nagyon örült a sok kedves visszajelzésnek, mert ezek mutatják, hogy jó szívvel gondolnak rá még mindig.
