Taktikusan hektikus, vagy hektikusan taktikus

Megvártam a találkozó végén a sajtótájékoztatót, ahol mind a két edző nyilatkozott. Egymás után jöttek, nem hallották a másik mit beszél, mégis majdnem ugyanazokat a közhelyeket, és néhol badarságokat puffogtattak, mint a másik. Ilyeneket: már az első félidőben jobbak voltunk. Nem tudtak mit kezdeni velünk.

 

 

Horváth Dávid, a kékek trénere azt elismerte, nem igazán érnek már oda a negyedik helyre, sok a hátrányuk a Győr mögött. Maestro megismételte a hetek óta általa megmásíthatatlant: van még hátra, küzdeni kell.

 

Az ő helyében ez teljesen nyilvánvaló. Tudom, hogy jót akar, tudom, hogy belül feszíti a tehetetlenség, de nincs más megoldása. Tucatnyi hiányzó, lelkileg nem a plafonon lévő társaság, ő pedig sztoikus nyugalommal áll az oldalvonal mellett. Nincs más lehetősége.

Ezen a találkozón is - mint hetek óta annyiszor - kellett volna a három pont. Aztán az első negyedórában óvatoskodtunk. Meg nem is találtunk fogást az MTK-nn. A pestiek nagyon jól tartották a labdát, Vajda kergette Molnár Ádint - bár itt játszana -, Maurides ziccereket rontott.

 

Aztán a szünet után megint kapott az ellenfél egy olyan büntetőtt, amiről igazán nem tehet Castegren. Kádár - akinek inkább pszichológus kellene, mint labda - a tizenhatoson belül a Loki védő kezére fejelte a bőrt. Bognár állt oda a labda mögé, de Gonda, zseniálisan fogta meg az egyébként rossz lövést. Nyomtak a hazaiak rendesen, volt kapufa, Demján attrakció - ebbe belefért a szimulálása is - de gólt senkinek nem sikerült bepréselni. 

 

A döntetlen csak akkor nyújthat vigasztalást a közelgő gyászban, ha vasárnap kikap a ZTE, a Nyíregyháza, és a Fehérvár is. De hol van még a vége?...

 

W. Gy.