A magyar jog bölcseinek története

A hazai jogbölcseleti gondolkodás egyes nagy korszakait a kezdetektől egészen az 1989/90-es rendszerváltozásig átfogóan bemutató kötetéért Publikációs Díjat adományozott a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány és a Debreceni Egyetem Szabadfalvi Józsefnek, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszék vezetőjének.

A tavaly megjelent monográfia szerzője, Szabadfalvi József a hirek.unideb.hu-nak kifejtette: a magyar jogbölcseleti gondolkodás legelső emlékeit keresve a latin-nyelvűség időszakába a középkor végére, a kora újkor kezdetére kell visszatekinteni. Ekkor a természetjogi felfogás megnyilvánulásának szemléletes példájával találkozunk a mohácsi vészt megelőző évtized hazai jogirodalmának később korszakossá váló alkotásában, Werbőczy István „az ország jogát” összegyűjtő, 1517-ben megjelent Tripartitum című művében. A mű Prológusában egyebek mellett részletesen ír az igazságról, a jogról és annak felosztásáról, valamint a törvény fajairól. 

• Elméleti jogi gondolkodásunk legjelentősebb korszakai szervesen illeszkednek az európai juriszprudencia fejlődéstörténetéhez. Ugyanakkor tényként lehet megállapítani, hogy a 20. század elejéig, a neokantiánus jogfilozófia megjelenéséig, az aktuális mainstream irányzatok elterjedésében időbeli megkésettség tapasztalható – osztotta meg véleményét a Debreceni Egyetem (DE) Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJK) Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszék vezetője.

 
Szabadfalvi József szerint a 19. és 20. század fordulóján bekövetkezett társadalmi változások azt eredményezték, hogy a hazai jogbölcseleti gondolkodás szinkronba került az európai és nemzetközi áramlatokkal. A korábbi, kizárólagosnak tekinthető osztrák és német hatással szemben szélesebbre nyílt a magyar jogbölcselet orientációs horizontja, így a diszciplína legjelentősebb művelői közül egyre többen támaszkodtak az angol szakirodalmon túl a kortárs olasz, francia vagy éppen amerikai szerzőkre. 

• Ennek következtében a 20. század első felében jónéhány hazai jogbölcselőnk a tudományterület nemzetközileg számontartott képviselőjévé vált. A második világháború után, a fordulat évét követően a magát marxistá(-leninistá)nak nevező (állam- és) jogelméleti szemléletmód uralkodóvá válásával az organikusnak mondható fejlődés törést szenvedett és négy évtizeden keresztül hegemón módon meghatározta az elméleti jogi gondolkodásunkat – foglalta össze a DE ÁJK tanára.

Szabadfalvi József hozzátette: az 1970-es évektől lehetünk tanúi annak, hogy a korabeli magyar jogelméleti gondolkodók közép- és fiatalabb nemzedéke – felismerve a modern jogfilozófia nyújtotta lehetőségeket a szocialista normativizmus helyett – fokozatosan új tájékozódási irányokat keresett.

A DE ÁJK Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszék vezetője csaknem 35 éve kutatja a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetét. A 2024-ben napvilágot látott új könyv közvetlen előzménye két általa írt kötet, melyek 2011-ben és 2014-ben jelentek meg. A szakember emellett több tucat tanulmányt is közölt a témáról. 

A magyar jogbölcseleti gondolkodás története című kötet szerzőjének munkáját a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány és a Debreceni Egyetem Publikációs Díjjal ismerte el. 

A díjazott monográfia ide kattintva érhető el.

Sajtóközpont - OCs