Loki - Paks: Utolsó energiák, utolsó matekozások a Vidire várva

Általában nem várom a szezon végét, viszont most, egy ilyen intenzív és megterhelő időszak után mégis azt érzem, hogy megkönnyebbülés lesz, ha végre véget ér a bajnokság. Az persze nagyon nem mindegy, hogy hogyan. Két fordulóval a vége előtt még semmi sem dőlt el, de a sorsolás szeszélyének köszönhetően ezen a héten talán kisebb a tét, mint az elmúlt hetekben. Fura, de tényleg kisebbnek tűnik a nyomás ezen a játéknapon a jelenlegi rossz helyzetünk ellenére is.

Ha minden a várakozásoknak megfelelően alakul a 32. fordulóban szinte mindegy, hogy mit játszunk a hét közben kupagyőzelmet ünneplő Paks ellen, hiszen ha a másik oldalon, jelenlegi legfőbb riválisunk, a Videoton a papírforma szerint vereséget szenved a bajnoki címért harcoló Ferencvárostól, akkor a DVSC így is, úgy is versenyben marad az utolsó fordulóig és a sorsa a saját kezében marad. Megszokhatatlan érzés hétről hétre matekozni, "ha" szcenáriókat gyártani és olyan riválisok jó teljesítményéért szorítani, akiknek alapesetben semmi jót nem kívánnánk. De ez a szezon nem alapeset... nagyon nem.

Hiszem, hogy a mai teljesítménytől függetlenül a saját kezünkben marad a sorsunk a szezonzáróra. Éppen ezért lehet, hogy a csapatunkra jótékony hatással lesz ez a kissé oldottabb helyzet, hiszen hetek óta „döntőket” játszunk, folyamatosan azt mondjuk, hogy a szezon meccsére készülünk. Ez a fajta mentális nyomás azonban láthatóan nem segít: amikor eredménykényszer van, görcsösek vagyunk, és nem tudjuk kihozni magunkból a megfelelő teljesítményt.

Most egy olyan Paks ellen lépünk pályára, amely minden bizonnyal elérte a szezonjának csúcspontját a kupagyőzelemmel és az azt követő ünnepléssel. Fontos persze számukra is a harmadik hely megtartása, így nem fognak feltartott kézzel jönni, de azért lehet abban bízni, hogy számukra most már nincs olyan éles tét, mint nekünk. Nekünk viszont így lehetőségünk van arra, hogy egy győzelemmel egy kicsit levegőhöz jussunk, és ne nekünk kelljen győzelmi kényszerrel pályára lépni a szezonzárón a Sóstói Stadionban, hanem a Videotonnak.

Kíváncsi vagyok, hogy mit tesz a csapattal ez a mostani lélegzetvételnyi nyugalom... Remélhetőleg elhoz egy jó teljesítményt és győzelmet. 

________

Ünnepeljük meg közösen a Nagyerdei Víztoronyban, a Matchday Festivalon az idén 20 éves első bajnokcsapatunkat! Találkozunk délután, a mérkőzés előtt. Hajrá Loki!

Macskin Laca 

fotó: dvsc.hu / Czombos Bence