A MOME diákjainak egy ötlettel kell pályázniuk, ami Balázs esetében egy ismerős, alföldi szituáció feldolgozását jelenti: négy férfi egy kocsmában beszélget egymással és filozofál az élet nagy kérdéseiről, pár pohárnyi alkohol társaságában.

A kisfilm a MATT címet viseli, amiről az előadó elmondta, hogy „ezt a szó bármely értelmében – mattrészeg vagy fénytelenség – lehet érteni”, de az asszociációk közül ő az állandóságot emelné ki.

A történet egy fél napot ölel fel, dél körül kezdődik és este ér véget, ami leginkább a színezést és árnyékolást határozza meg a körülbelül hétperces műben. Eleinte a sárgás színek dominálnak, majd ez fokozatosan hajlik át narancssárgába, hogy aztán az este már lilás árnyalatokat lássunk.

Diplomamunkáról révén szó, a projekt jelentős részét ő maga csinálja, mint rendező. A producer pedig az egyetem rektora, ő nyújtja be a pályázatot is a Nemzeti Filmintézethez (NFI), hogy pénzt nyerjenek a kisfilmhez. Ebből azonban a rendező nem kap, neki az a „fizettsége”, hogy megvalósul a vizsgafilmje. Ezután már egy gyártásvezető is segíti a munkát, bár a stábnak ezen túl gyakorlatilag bárki tagja lehet, akivel a végzős diák dolgozni szeretne. Viszont bevett szokás, hogy az animálásba alsóbb éves gyakornokokat is bevonnak. Mivel együtt készítik a művet, gondosan meg kell tervezni az egyes fázisokat, az időbeosztást és a kommunikációs csatornákat, amikre egy közös mapparendszert alkalmaznak.

Ez egy több hónapos, esetenként egy évnél is hosszabb munka, így fontos, hogy „feladatokra leosztva meghatározzuk, hogy az egyes hónapokban mit fogunk csinálni” – emelte ki Balázs.

Az animálásnak különböző fázisai vannak, hiszen először a vázlatos rajzokat, jelenetterveket kell kidolgozni. „A karakterek testrészeit más-más színekkel jelöltük, hiszen ezek – az emberi testhez hasonlóan – egymástól függetlenül mozognak” – tette hozzá az előadó. Ezt követi a kontúrozás, majd a szereplők színezése. Balázs kiemelte, hogy ez egy hangra animált alkotás, vagyis előbb vették fel a karakterek szinkronhangjait, s csak utána kezdték elkészíteni hozzá a jeleneteket. Emiatt nagy hangsúlyt fektettek az arcmimikára, és hogy adott betűhöz milyen szájmozgás társuljon, hiszen „ha ezekre nem figyelsz, a nézőnek rögtön fel fog tűnni, hogy furán mozog az arca” – jegyezte meg.

A kisfilmhez olyan színészek adták a hangjukat, mint Schneider Zoltán és Scherer Péter.

A hátteret külön kezelik: egy különálló rétegen tervezik meg és helyezik azután a szereplők mögé. Ennek célja a térhatás elérése, ugyanis kétdimenziós animációról van szó, így az elő-, közép- és hátteret külön-külön készítik el. Az előtérben szereplő alkoholos poharakat, a szereplők kezét, illetve az egyik jelentnél látható keresztrejtvényt pedig szintén alaposan meg kellett tervezni, hisz ezek a vászonra vetítve körülbelül két-három méteres nagyságúak. A műben megjelennek furcsa feliratok, jelek és számok, melyek mind Balázs inspirációihoz és tapasztalataihoz kötődnek: a Sröccs felirat például egy gólyatárbori élményéből származik.

A történet érdekes vonása, hogy a végkifejlet – a sötétben csak kiborult poharak, üvegek és elszívott cigicsikkeket látunk az asztalon és már csak a beszélgetést halljuk – bizonytalanná teszi a nézőt, hogy vajon tényég megtörtént-e amit előtte látott. A sztori szereplői első látásra elég passzív alakoknak tűnnek, akiknek egyetlen kikapcsolódása, hogy egy kocsmában ülnek és beszélgetnek. Ám valójában ez azért van így, mert

olyan szülőket látunk, akik folyamatosan keményen dolgoznak a gyermekeik jövőjéért.

Balázs szerint a kocsmák egyfajta metaforikus térként működnek több filmben is, ahová látszólag csak inni járnak az emberek, de ebben az esetben például mégis egyfajta létértelmezésnek lehetünk szemtanúi.

Takács Mátyás