Kajlik Eszter korábban Debrecenben tanult mozgókép- és animáció szakon, jelenleg pedig egy animációs dokumentumfilmen dolgozik, melyről a SKICC alkalmával tartott előadást. A mű a szülészeti erőszak témáját dolgozza fel és alapjául Eszter egyik korábbi, pár perces alkotása (Még egyet apuka kedvéért) szolgált, melyet egy workshopra készített. Az alkotó három éve kezdett el foglalkozni a témával, azon belül pedig az úgynevezett férjöltéssel és elmondása szerint a rövidfilm készítése „testileg és lelkileg is megterhelő volt” számára. A workshopra az animatik verzió (azaz a képes-forgatókönyv képkockáiból összevágott, vázlatszerű mozgókép) készült el, majd ezt követte a színezés. A kisfilm ezután egy hétig volt elérhető, és több mint 50 ezren tekintették meg, ami rámutatott, hogy „a témában sokkal több van ennél: egy feldolgozatlan társadalmi trauma áll mögötte.” Az alkotás egyébként azóta előrhető a Vimeon.

Egy dokumentumfilm készítésének első lépése a kutatómunka.

„Nagyon fontosnak tartottam, hogy az alkotói folyamat alatt szakértőkkel – anyákkal, szülésznőkkel, szülésorvosokkal, bábákkal – egyeztessek” – emelte ki.

Hozzátette, hogy a szülészeti erőszak egy alulreprezentált probléma és több formája is létezik; sőt a traumatikus születés az anyára és újszülöttre nézve is súlyos következményekkel járhat. A témában való információgyűjtés során megismerkedett egy videóssal, Papp Szilvia Viviennel, aki anyukákkal forgatott anyagokat az ő szülésélményeikről. Eszter ezen videók közül választotta ki dokumentumfilmjének négy főhősét, akik meganimált karakterekként szereplenek majd az alkotásban. A videós anyagok összevágása 11 hónapig tartott, s ezalatt körülbelül 30 verzió készült; egy 53 perces anyag lett belőle. Ezután az animatik elkészítése 3 hónapon át tartott, mivel ekkor még egyedül dolgozott a végül 70 percnyi hosszúságú művön.

Az alkotás során voltak igen nehéz időszakok: „volt olyan, hogy napokon át halva született babákat és szülészeti erőszakkal kapcsolatos jeleneteket rajzoltam” – mesélte Eszter. Ráadásul egy ideig még dolgozott is mellette, mert ugyan „sokan szeretnénk animációs filmesek lenni, de sajnos ez nem csak ezen múlik” – szögezte le. Ekkora úgy érezte, elétre a határait, ezért másokat is bevont a projektbe: vágó, operatőr, grafikus és zeneszerző is csatlakozott hozzá. Ennek köszönhető például az is, hogy végül

nem csak traumatikus szülés élmények szereplenek a történetben: a zárás két pozitív tapasztalatról szól.

A látványtervek elkészítésében is kapott segítséget egy animációs szakembertől, így ezek már jóval összetettebbek lettek az eredeti kisfilméhez képest. Ezután sikerült egy stúdiót és egy producert – Temple Rékát – is a projekt mellé állítania.

Eszter szerint minden filmes projekt kulcsa a csapatmunka: „meg kell találni azokat az embereket, akikkel tudunk együtt gondolkozni és dolgozni, és nem utolsó sorban bíztatni is egymást.” Jelenleg a Hagyjanak szülni előzetesén dolgoznak, amely a tervek alapján nyár végére készülhet el, immár a végleges látványvilággal.

Borítókép: Facebook.

Takács Mátyás