Apa, kezdődik!

Én továbbra is biztakodóbb vagyok, mint azok, akik a különböző fórumokon kétkedéssel néznek a jövőbe. A Lokit nem féltem. Mire alapozom optimizmusomat? A fiatalokra. A srácokra, azokra a gyerekekre, akiket öröm volt látni a múlt szombaton a Szatmárnémeti ellen. Mentek, mint a meszes. Jó, elismerem, képesség dolgában egyik-másik tini még távolabb áll Mbappétól, de ők az igazi hajdúságiak. Kicsi, savanyú, de a mienk. 

 

Jöttek légiósok - és még várakoznak páran - ők erősíthetik a magyarokat. Navarro mester és stábja más közeget képvisel, mint az utóbbi két évben bármelyik elődje. Közvetlen, mosolygós, szóba áll veled, válaszol, és jobban izgul, mint Te. Igazi spanyol, aki ibériai mentalitással veszi fel a harcot majd a többi tizenegy trénerrel, és azok csapataival. Azt gondolom, valami jobb dolog indult el Pallagon. Ha nem így lesz, vállalom a felelősséget.

 

Ne feledkezzünk meg a "kis Lokiról" sem. Máté Péter valószínűleg új együttest kovácsol ezen az őszön. A siheder-korú egyvelegben nagyon sok a tehetséges kamasz, akik mind bizonyítani szeretnének. Hamarosan új otthonukban, a pallagi centrum elsőszámú gyepén, lelátókkal bővített pályán fogadhatják majd NB III-as ellenfeleiket.

 

És akkor ne feledkezzünk meg a másik gárdáról sem ugyanebben az osztályban. A bajnokság legnagyobb esélyese a DEAC. És most végre ki is mondták a hozzáértők. Vasárnap indulhat a diadalmenet a Kisvárda ellen.

 

S ha már DEAC, akkor a kosárlabdát sem hagyhatjuk ki. Az utóbbi évek legerősebb egyetemi ötöse treníroz a hétköznapokon azért, hogy megrángassa végre a nagyok bajuszát, hogy féljen tőlük a Falco, az Alba, a Szolnok, meg mindenki. 

Végére hagytam a kézis csajokat. Mikor ezek a sorok megjelennek, először lép pályára - igaz felkészülési találkozón - az átalakított DVSC SCHAEFFLER társasága. A legutóbbi tíz hónapot feledendő cél itthon a bajnoki bronz, a Magyar Kupa final four, és a BL sikerek. A keretben olyan külföldiek nyűgözhetik majd le a publikumot, akik jelentős nemzetközi tapasztalattal is bírnak. Elég, ha a francia szélső Toublantra, vagy a svéd de Jongra gondolunk.

 

És engedtessék meg még néhány gondolat a DEAC családról. Bevallom férfiasan, az utóbbi években elhanyagoltam a személyes megjelenést a Dóczy utcai campus környékén. Aztán sűrűbben kezdtem járni ebbe a páratlan létesítménybe, ahol tényleg azt érzem, mintha otthon lennék. Van valami a levegőben náluk ami hiányzik másutt, ami dacos deacossá tett.

 

Apa kezdődik! Úgyhogy megint nem ebédelek otthon, ne várjatok!

 

W. Gy.