Aztán rájövök, nem kell a gyomoridegesség, nem kell a meccs kezdése előtt két órával hamarabb elindulni - kocsival öt percre lakom a stadiontól - nem kell délelőtt tízre kérnem az ebédet az esti kezdő sípszó miatt, egyáltalán nem kell semmi. Nihil, életunt ábrándozás, közöny, bódult, tudatalattiság, menjek a Tócó vizének vagy sem?
Valami hiányzik az életemből. Igen, a Loki!
Mindenki tudja a környezetemben, megszállott, őrült vagyok, ha a piros-fehérekről van szó. Még a labor leleteket is kijavítom, hogy egyenlő legyen benne a piros, meg a fehér. Tudiom, hülyeség, de akkor is.
Az utolsót, az idényzárót osztrák honban figyeltem, a sógorok is szurkoltak nekem, elsősorban az ex-rapidos Hoffmann miatt. Együtt néztük a tiroli nadrágosokkal, és együtt örültünk, sőt őrültünk bele, amikor hátrafelé mozdulattal, fejjel csúsztatta a labdát a Vidi hálójába.
Ez hiányzik. A feeling, az érzés, a varázs. Megúsztuk a tragédiát, átérzem a kiesők keserűségét, mi is átéltük nem is olyan régen.
De már nem kell sokat várni. Két hét múlva indul a felkészülés. Ott leszek Pallagon már az első nap. És nézem az ismeretlen arcokat. Mert tuti lesznek.
Terjednek a pletykák rendesen. Sokan mennek, de jönnek is. Olyan nevek keringenek, hogy megáll az eszem. Egyik szimpatizáns ma tette közhírré, hogy a Lipcséből lapátra tett Orbán a DVSC-be jön. De van még más is. Már vizionálták a hátsó alakzatot a nyitányra: Hegyi - Osváth-Lang-Orbán-Vajda. Középen - Youga két meccsre eltiltott - Szabó Bálint-Szűcs Tamás-Szuhodovszki-Bényei Ágoston. Elől: Stefanelli-Bárány. Nem is rossz.
Új tulaj is lesz: Five Eleven. Elevenen él bennem a felismerés, ahogyan a költőben is: "megálljunk, mert itt van már a Kánaán".
Aztán kikészítem a reggeli tablettáimat, a teát pohárba öntöm, hogy gyorsan a számba lökjem a vérnyomáscsökkentőt. Hopp, az egyik leesett!
Na látjátok! Ilyeneket írok, amikor elgurul a gyógyszerem!
W. Gy.