Mennyire életszerű lenne napjainkban, hogy egyszer csak egy fiatal lányt megállítanak az utcán?

Igen, azóta nagyon sok minden változott a világban, ahogy az internet, a social felület megjelent az életünkben, szerintem ez egyre kevésbé történik meg a lányokkal. Azt gondolom, hogy egy jó ügynökség vezetője ma is megállítja, ha lát az utcán egy olyan személyiséget.

Fiatal lányként hogyan élted ezt meg? Gondolom, azért már a fiúk is mondták az iskolában, hogy jól nézel ki.

Nem, én az iskolában nem voltam ilyen széplány kategória, langaléta voltam, mert nagyon hamar magas lettem, mindig én voltam az osztályban a legmagasabb lány, és a fiúk között is az első kettő-három után következtem. Inkább a szégyenérzet és megbélyegzés érzése kapcsolódik a magasságomhoz, de utána ez teljesen megváltozott, a modellkedés végéig nem volt plusz teher vagy plusz kérdés, hogy én 179 centi vagyok. Amikor megszültem az első kislányomat, megint csak visszatértem a normális életvitelbe, és ismét kérdés lett, hogy 179 cm vagyok. Sokszor bók, de inkább degradáló tud lenni, amióta normális foglalkozásom van, úgy érzem, hogy nem biztos, hogy jó dolog ez a 179 cm magasság.

Magyar modellként a szakma csúcsa lehetett, hogy Náray Tamásnál dolgozzon valaki. Te elérted a szakma csúcsát, vagy ez kizárólag csak nemzetközi szinten van?

Szerintem beszélhetünk magyar divatról, magyar modellekről, magyar tervezőkről, határon belül mindenféleképpen. Szerintem az egyik klasszikus nagyember a Tamás volt, aki abban az időszakban az ország legjobb koreográfusa, divattervezője, showmanje, alkotója volt, és nagyon sok mindent befolyásolt. Kevesen tudják a Tamásról, hogy ő nemcsak a saját kollekciójának tervezett bemutatókat, hanem más nagyobb cégekkel is dolgozott együtt. Az volt az egyik legjobb, legszebb munkám, amikor a Tamás színpadjára és a Tamás brandje alatt bemutathattam, mint Náray-modell. Úgyhogy igen, azt gondolom, hogy a Tamás akkor, abban az időben a lehető legnagyobb sikerre vitte azt, amit ő szeretett volna.

Korábban már jelen voltál a nemzetközi színtéren, vagy a Tamásnak köszönhető a külföldi modellkedés?

Ez párhuzamosan indult el, mert az én modellkarrierem egy modellversennyel indult, ahol később egy kiforrott együttműködés kapcsán kerültem külföldre. Sokat voltam külföldön az első időszakban, és amikor itthon voltam, akkor persze mindig Tamással együttműködtem és dolgoztam. Aztán amikor felhagytam a külföldi modellmunkával és hazaköltöztem, akkor pedig 100 százalékosan Tamással tudtam együtt dolgozni.

Már ekkoriban megfogalmazódott benned, hogy lehetne valamit faragni önmagadon vagy a lányokon? Ekkor kezdett kibontakozni, hogy jelen legyél az üzleti életben? Hogy legyen egy B-verzió?

Még csak gondolatszinten sem volt bennem, hogy én vállalkozónő leszek. Én a divatszakmában szerettem volna tevékenykedni utána is, csak a másik oldalon. Elkezdtem divatbemutatókat szervezni, tervezni, és nem is a modellkedésből adódóan indult el nálam az, hogy fogyni szeretnék, hanem az első kislányom születése után 30 kilót híztam, és attól szerettem volna megszabadulni. Akkor már nem a kifutó világa érdekelt, akkor egy egészséges, tudatos táplálkozást szerettem volna magamévá tudni. A modellkedés alatt nem ez volt a fontos. A modellkedés alatt az volt a fontos, hogy minél vékonyabb legyek, minél jobb formában legyek, minél hamarabb, rövid idő alatt. Úgyhogy a sanyargatás, az éheztetés az teljesen hétköznapi dolog volt számomra, de azok sem az egészséges, tudatos életmódról szóltak, hanem tényleg a gyors és sikeres fogyókúrákról. Úgyhogy amikor meghíztam a terhesség és a szülés után, akkor én mindenféleképpen arra összpontosítottam, hogy hogy tudok ebből a legjobban nyerni, az én szervezetem, az én fogyásom, és legfőképp az én családom. Egy rendszert alakítottam ki magamnak, amiből már olyan sok közvetlen barátnak, ismerősnek segítettem, hogy egy napon el kellett döntenem, hogy vagy abbahagyom, vagy pedig valamilyen rendszerbe építem ezt a diétát, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy alapítok egy céget.

Bevallom, amíg itt ültem és vártam rád egy 5-10 percen át, folyamatosan behúztam a hasam, mert nem tudtam, hogy ki lát, ki néz, mit gondolnak rólam, hogy megjött a kövér riporter. Az utcán látod, hogy le kéne faragni a nőkből vagy esetleg hozzájuk kéne tenni?

Nagyon fontos, hogy nem vagy kövér, nem kell behúzni a pocakot, én pedig soha nem keresek meg senkit. Azt gondolom, hogy ez a személy döntése, hogy ő hogy érzi magát a bőrében. Ha ez fogyás, fogyás, az életmódváltás, életmódváltás, ha ez mozgás, mozgás, tehát én semmiféleképpen nem úgy léptem az utcára, hogy hú, én öt embernek már segítettem az elején, annak az ötnek is tudnék, akkor odamegyek hozzá. Azt gondolom, hogy egy életmódváltásra meg kell érni, fel kell készülni és azt tudatosan kell meglépni. Nem hiszek az instant dolgokban, a gyors megoldásban, mert az nem működik, főleg nem egy szervezettel. A szervezet mindig visszacsatol, vagy visszakapod azokat a rossz dolgokat, amiket tettél vele. Úgyhogy én nagyon tudatosan építettem fel akkor a Tomán brand működését, és amikor eldöntöttem, hogy a nevemet adom a cégnek, akkor még tudatosabb és még alaposabb lettem. Ez azt jelenti, hogy olyan szakembereket vettem magam köré, akik az én kérdéseimre választ tudnak adni. A világ változik, és komolyan nem tudom, hogy a divat vagy az élelmiszeripar változik gyorsabban. A legjobb szakembereket próbálom megkérdezni, illetve kérek tőlük segítséget. Mindenféleképpen az volt a cél, hogy segítsek és hogy informáljak.

Ha jól tudom, a bátyád három hét alatt 27 kilót fogyott, ez egy jó reklám?

Nem hiszek a családi bizniszben, de azt gondolom, hogy nagyon kevesen tudják azt, hogy a férfiaknál is nagyon-nagyon jól működik. Sőt, bevallom őszintén, hogy a férfiak sokkal gyorsabban fogynak, és sokkal hamarabb hagyják el azokat a gyógyszereket, amikért a nők hetek, hónapokat küzdenek. A bátyámnál nagyon gyors volt a fogyás, de nagyon nagy súlyból kellett leadnia. Nem hiába kezdtem el ezzel foglalkozni, hisz a családom nagy része túlsúlyos, ez egy fő probléma, de én sokáig nem szóltam a testvéremnek, és nem próbáltam őt megmenteni, vagy kényszeríteni, hogy igenis fogyjon le, mert ez az egészségének tesz jót, hanem meg kellett neki is érnie erre a dologra. Aki ide benyit, az úgy nyisson be, hogy ő változtatni szeretne. És ebben mi maximálisan támogatjuk és segítséget adunk.

Szakemberként mit gondolsz arról, hogy miért sértőbb egy kövér embert lekövérezni, mint egy soványt lesoványozni, hiszen mindkettő egy beteg állapot is lehet?

Nagyon fontos, hogy mindenkinek van érzékeny pontja, a kövérség, vékonyság, magasság, alacsonyság. Tök mindegy, hogy 5 kilóról beszélünk, vagy 50 kilóról, akkor sem illendő ilyeneket mondani és beszélni. Azt gondolom, hogy addig, amíg az ember úgy tudja tartani az egészségét, hogy neki ez rendben van, akkor addig sem sértegetéssel, sem mással nem fogod kihozni a komfortzónájából. Ezt neki kell eldönteni. Mondhatod egy beteg, vékony nőnek, aki mondjuk anorexiás, vagy pszichés problémái vannak, hogy te nagyon vékony vagy, egyél már valamit, azzal nem segíted, azzal csak jobban belelököd abba a mélységbe, amiben éppen ő van. Ugyanez a kövérekre vagy a túlsúlyosakra is érvényes. Én mindenféleképpen azt mondom, hogy nem lehet, nem szabad rögtön bélyeget sütni semelyikre. Mindenkinek van egy életútja, amit meg kell érteni vagy meg kell ismerni ahhoz, hogy én bármilyen bélyeget is tűzzek rá.

Elég magasan van a Toman brand. Ez azt jelenti, hogy ti elsősorban egy felsőkategóriás réteget céloztok meg, vagy hozzád egy átlagos nő is betalál, és elérheti a Toman diétát?

Átlagos nő is van, sőt, nagyon sokan vagyunk szerencsére, közel tizenötezer ember találkozott már a Toman Diettel. Számomra elsődleges a minőség, hisz én is azt fogyasztom, én is ezeket használom, sőt most elmegyek egy ötnapos elvonókúrára, ahol végigcsinálom a vendégekkel az első szakaszt. A minőség volt az első alappillére a cégnek, illetve az, hogy én a saját nevemet adtam ennek a brandnek, a terméknek, az életmódváltásnak. Viszont én holnap is és holnapután is Tomán Szabina leszek, bármi is történik ezzel a branddel, engem ezzel fognak azonosítani, úgyhogy nem engedhetem meg magamnak, hogy olyan alapanyagokból, vagy olyan árral, olyan árvitába szálljak a többi, konkurens cégekkel, ami minőségileg nem hozza a Tomant. Nincs olyan termék a portfóliónkban, amit nem próbáltam volna, vagy nem fogyasztok folyamatosan, de ennek megvan az ára. Nem tudok olcsóbban szerezni jó minőségű tejsavó fehérjét, mint ahogy, nem tudok jobb minőségű sós fehérjetermékeket előállítani. Egyszerűen nem megy, nem tudom még jobban lejjebb nyomni az árat. Bevallom őszintén, hogy ha azon múlna, hogy a piaci konkurenciáimat legyőzzem, akkor inkább abbahagynám.

Elvárás a hozzád belátogató nőktől, hogy veled találkozzanak, tőled tanácsot kérjenek, vagy egyszerűen csak beszélgess velük?

Képzeld el, hogy az elején nekem volt ez az elvárásom, és azért is alakítottam ki így a működésünket, hogy igenis szalonba be kell jönni személyesen, találkozzunk, beszélgessünk, hogy ő mit szeretne, mi az elképzelése. Ez volt a legfájóbb dolog, amikor egy határon túl én már nem tudtam konzultálni, át kellett adnom a növekedés mellett, és nem tudtam, hogy mi történik velük nap mint nap, nem éltem át velük a magaslatokat, a mélységeket velük. Szeretnek szerencsére, az országos hálózatom most már 28 szalonból áll, és amikor meglátogatom, akkor nagyon sokan eljönnek, és csak egy laza köszönömmel odajönnek, egy pozitív gondolattal, meglátással. Ha tehetném, akkor én még mindig ott ülnék és konzultálnék, csak akkor nem tudnám vezetni a céget, de a mai napig nagyon szeretem, amikor találkozhatok azokkal az emberekkel, akik mégiscsak az én termékemet fogyasztották hosszú ideig, és pozitív végeredmény lett.

Szerepeltél a Konyhafőnökben is. Nagy feladat volt, hogy egy zsíros deszkát letesznek eléd, és mihez kezdj vele?

Én nagyon szeretek főzni, és én nagyon szeretem a klasszikus magyar ételeket. Szerencsére sokáig eljutottam ahhoz képest, hogy szerintem nincs az a főzési tudásom, de azért látszott az ételhez való hozzáállásom, hogy nekem nem mumus. Egy étkezés nem lehet mumus, egy főzés nem lehet mumus, egy családösszetartó dolog nem lehet rossz. Úgyhogy én a mai napig azt vallom, hogy ha sikerült az életmódváltás, akkor igenis belefér egy olyan nagymama vagy anyuka receptje, ami összehozza a családot. Voltak mumus ételek vagy elkészítési módok a Konyhafőnök alatt. Például a rája. Azt se tudtam, hol van a hús része, de meg kellett filéznem. Teljesen egészséges és tudatos az ételhez való hozzáállásom. Nem szeretek pazarolni, nem szeretek felesleges dolgokra költeni, nem szeretem az egészségtelen dolgokat, viszont szeretem a klasszik ízt, és egy családi étkezés igenis összehozza a családot.

Az üzleti élet olyan, mint a buszvezetés, egy férfiak uralta világ, téged nőként hogyan fogadtak a topmenedzser kategóriában? Nehéz volt az út?

Főleg azért, mert előtte a külsőmből éltem, modellkedtem, egy szép nőnek voltam titulálva, és nem üzletasszonynak. Nekem 16 éves koromtól 25 éves koromig arról szólt az életem, hogy országról országra utazgatok, és ruhákat mutatok be. Ami egy nagyon kemény munka, és nagyon sokan nem ismerik ennek a szakmának a sötét oldalát, márpedig van. Én ott nagyon sok mindent tanultam. És amikor a vállalkozói létbe csaptam, bevallom őszintén, az első egy-két-három évben nem is nagyon tudatosult bennem, hogy mit építek vagy mekkora lesz ebből. Egy nagyon kedves ismerősömet, most már mondhatom azt, hogy barátomat, Iglódi Csabát felkértem arra, hogy jöjjön el és segítsen a szervezetépítésben, mert én soha nem tanultam, akkor ő körbe vitt a központ körül, ahol most is vagyunk, és megmutatta, hogy mit építettem. Majd megmutatott egy átlagos másik vállalkozást, és nem a nemek számítottak, hogy férfi vagy nő, hanem az, hogy maga a magyar vállalkozók hol tartanak, hova jutottak el, és mikortól hívják magukat üzletembereknek, üzletasszonyoknak. Az, hogy én bekerültem ebbe a körbe, az csak a számoknak köszönhető, amit teljesítettem. Itt nem volt az, hogy magamra aggattam egy olyan címkét, ami nem én vagyok, hanem először bizonyítottam és utána kaptam meg ezt a címkét. Mínuszról indultam, nem úgy, mint azok az átlag, normális üzletasszonyok, akik nem a divatból, vagy nem a szépségükből éltek azelőtt. Nagyon sok bélyeget kaptam, nagyon sok olyan kérdés volt, hogy ez meddig fog tartani, vagy éppen ki van mögöttem, aki segít anyagilag, de azt gondolom, hogy a számok makacs tények, és azok engem igazolnak.

Sokan a Cápák közöttben ismerhették meg a neved. Sokszor felmerült bennem a gondolat, a kérdés, hogy neked üzletemberként, üzletasszonyként miért motiváló mások álmát megélni, mások álmához hozzájárulni, hiszen neked is van álmod.

Igen, sokszor beszélgettünk róla, és még nagyon sok álmom van. Megvalósítottam egyet-kettőt, amit szerettem volna, szerencsére nagy sikerrel, de nekem még mindig vannak álmaim. Nagyon szeretem azokat a gondolkodású embereket, akik valamilyen pluszt adnak hozzám. Kicsit önző dolog, de igenis olyan embereket támogatok, akiktől én is tudok tanulni, akik igenis emlékeztetnek arra a mozgató erőre, ami egy vállalkozás elején ott van, a lelkesedés, az izgalom. Egy ilyen nagy céget vezetni, az egy nagyon magányos munka, és néha nagyon deprimáló tud lenni. Nem csak az emberek miatt, hanem a világ helyzete miatt is. Akár egy COVID-helyzet, akár egy háború, és mint vállalkozónak, mint üzletasszonynak, azért vannak nekem is mélypontjaim. Viszont amikor csatlakozok egy új csapathoz, vagy egy új vállalkozóhoz, akkor egy kicsit visszakapom azt a régi énemet, aki ott az elején nagyon buzgó mócsing módjára csinálta, és nem nézett ki oldalra, hanem csak fókuszált a célra, és ezek jók. Ha megnézed a portfóliómat, akkor látod, hogy mindenféleképpen olyan cégbe vagy vállalkozóba fektetek be, akik nemcsak nekem, hanem a világnak is visszaadnak valamit. Úgyhogy nagyon szeretem, mert ezzel töltődöm.

Hetekbe telt, mire időpontot tudtunk egyeztetni, és a látószögemben benne van, hogy a telefonod folyamatosan villog. Ez tulajdonképpen 0-24-ben kimeríti az életedet, vagy tudsz magadnak szünetet tartani?

Sajnos meg kellett tanulnom nemet mondani és a határaimat meghúzni. Ezt senki más nem tudta, csak én. Nagyon sokban hozzájárult az is, hogy kétgyermekes családanya vagyok, és vannak prioritások az életemben, és ők az elsők, és így lehet, hogy könnyebben mondtam nemet. Sajnos nekem is 24 órából áll egy nap, de a rendszer és a működtetés, a szervezetfelépítés akár egy kis családnál, ugyanúgy egy nagyobb cégnél is kötelező. Sőt, mindig vannak visszaigazolási státuszok, a növekedés célja, eredménye. Van, amikor nem a növekedés a cél, vagy nem az a cél, hogy én mindig mindenhol ott legyek, vagy mindig mindenkinek megfeleljek, hanem a saját elvárásaimnak szeretnék úgymond száz százalékosan megfelelni. Ebbe beletartozik az is, hogy vannak helyzetek, amiket vagy le kell mondanom, vagy el kell utasítanom, vagy akár akkor két-három héttel későbbre tolni, mert az életemet prioritások nélkül nem tudnám elvezetni.

Lehet, hogy durva lesz a kérdés, de a környezetedből van ilyen elvárás, hogy ha valakinek gondja van, akkor te menj és segíts, ha lerobban a kocsi, akkor vegyél egy másikat?

Nagyon-nagyon szerencsés vagyok, mert sem a családom, sem a barátaim nincsenek ilyen elvárással felém. Hozzáfűzöm, hogy ha csörögne a telefon, és a barátomról lenne szó, akkor felállnék és elmennék, mert ő prioritást élvez az én életemben és minden másban. De ha nem is én, akkor biztos, hogy küldenék valakit, aki meg fogja oldani az én nevemben, tehát vannak olyan dolgok amik fontosabb, mint egy gazdasági tárgyalás, vagy egy nyereség, vagy egy adott szép nagy összeg. Nekem az a fontos, hogy én jól legyek a bőrömben. Akkor nem leszek jól, hogy ha azt mondom, hogy nem törődök vele, és elkezd bennem dolgozni a bűntudat. Úgyhogy elvárások nincsenek, viszont hogyha ilyen előfordul, akkor én száz százalékosan szeretnék ott jól teljesíteni, hogy nemcsak azért, hogy neki legyen jó, hanem hogy nekem is.

Ez azt jelenti, hogy téged mindenki hív karácsonyra és szülinapokra?

Igen, sok meghívásom van. Eleve vannak olyan barátaim, akikkel nem tudok napi szinten találkozni, mint például a tatabányai barátaim, barátnőim, akikkel együtt nőttem fel. Nagyobb kerek születésnapokon mindig ott vagyok, amikor tehetem, szerencsére egy kicsit mindenki belelát az életembe, úgyhogy ebben a helyzetben nagyon-nagyon szerencsés vagyok.

Ti a tévében nyíltan dobálóztok a milliókkal, beszéltek a pénzről, még ha jó cél érdekében is. Sok a megbélyegzés. Ez nálad hogyan csapódott le?

Nagyon sok oldalról azt kaptam, hogy hú, hát én erről nem mernék beszélni, mert mit szólna a családtagom, az ismerősöm, az alkalmazottam, de én azt gondolom, hogy a transzparens vállalkozásoké a jövő. Most már egy vállalkozó nem egyenesen arányos azzal, hogy valamit nem fizet be, vagy nem úgy csinálja, vagy nem fizeti ki azt a megrendelt szolgáltatást vagy anyagot, ami az ő cégét továbbviszi. Én azt gondolom, hogy ez a műsor, és az, hogy mi ezt így felvállaltuk, segít a működésben és a jövő generációjának is, illetve abban, hogy egy vállalkozónak miket kell megtennie ahhoz, hogy jól működjön. Amíg nem volt ez a műsor, addig nem nagyon volt betekintés. A magyar vállalkozó valami olyan külön faj volt a köztudatban, aki mindent megtehet, meg kizsigerel, de nem fizeti ki. Volt ez a megbélyegzés, amit én nem szeretek, de ettől a műsortól elkezdtek belegondolni az emberek, hogy az, hogy létrehozzon valaki egy munkahelyet, az milyen költségekkel jár.  Ahhoz, hogy például kitermelje a bérét, az mennyi egy szuperbruttóba kerül. Mi az, hogy áfa. Egy csomó olyan dologról beszélünk, ami eddig nem érdekelte az embereket. De nyitunk és egyre több vállalkozó szellemű fiatalember van kint a világban kint Magyarországon, akiknek igenis kell a transzparens működés. Ezt nagyon-nagyon fontosnak tartom.