Az államháztartási szabályok korlátai évtizedek óta feszítik a felsőoktatást. Már 2006-ban felmerült az egyetemek által használt vagyon tulajdonba adása az intézmények számára (a Magyar Tudományos Akadémia pl. akkor meg is kapta az általa használt vagyont) és 2008-ban az ún. "státusztörvény" által egyfajta szabadabb működés lehetősége, de ez végül a gyakorlatban nem valósult meg. Azóta is folyamatos az igény az intézmények részéről az állami hivatali szabályok alóli mentesülésre, amire az új, vagyonkezelői alapítványi modell lehetőséget ad, melynek keretében az állam továbbra vállalja közfeladatát és a felsőoktatási tevékenység finanszírozását.  Bács Zoltán kancellár válaszolt az elmúlt napokban a modellváltással kapcsolatban felmerült kérdésekre.

A hírek szerint modellváltáson gondolkozik a Debreceni Egyetem. Ha ez így lesz, akkor modellváltást követően cégként működik majd?

Nem, erről szó sincs. Van egy állam által alapított alapítvány a rendszerben, méghozzá egy vagyonkezelő alapítvány, ami stratégiai és felügyeleti fenntartóként a kuratóriuma által vigyáz a gondjaira bízott egyetem működésére.

Az egyetem végülis milyen formában fog működni? Az alapítványon belül?

Nem, az alapítvány egy önálló jogi személy, az egyetem pedig az alapítvány gondozásában működő másik önálló jogi személy lesz, amely a Polgári Törvénykönyv szerinti egyéb szervezeti formában, intézményként működik. Jelenleg is intézmény az egyetem, közvetve a Kormány, közvetlenül a fenntartó minisztérium irányítása alá tartozó költségvetési szervként.

Mi lesz a különbség a jelenlegi helyzethez képest?

A napi tevékenységet, működést tekintve szinte semmi. Az egyetemnek ugyanúgy van szenátusa, rektora, karai, oktatói, kutatói, egészségügyi dolgozói, akik ugyanazt a feladatot látják el. A minőségbiztosítást ugyanúgy a Magyar Akkreditációs Bizottság látja el, a működés alapvető szabályait ugyanúgy a felsőoktatási törvény tartalmazza. Ami viszont a háttérben lényeges különbség az az, hogy mások a jogviszonyok. Az egyetem saját tulajdonaként használhatja az ingatlanokat, gépeket, berendezéseket, a dolgozók nem közalkalmazotti jogviszonyban kapják a jövedelmüket, a működését nem gátolják, lassítják a kormányzati és költségvetési hivatali szférára érvényes eljárási szabályok, rugalmasabban tud reagálni a környezet igényeire, változásaira. Ez nagyon nagy lehetőség, hiszen az egyetemek alapvetően nem hivatalok, hanem versenyszervezetek, és nemcsak az országhatárokon belül. Igaz elég sok állami, közfeladat ellátási megrendelést is teljesítenek. Az egyetem struktúrájában, a kari felépítésben, üzletági gazdálkodásában nem várható változás.

Mindezt milyen forrásokból végzi majd az egyetem? Az alapítvány finanszírozza?

Semmiképpen. Ugyanazok a források, amik eddig is, azaz a megrendelők. A közfeladatok tekintetében az állam (oktatás, kutatás, betegellátás), a versenyszféra szempontjából a piac (térítéses hallgatók, magyarok és külföldiek, vállalati megrendelések), valamint a különféle pályázatok. Összefoglalva az egyetem nem esik el az állami megrendelésektől, ezt a január 1-én életbe lépett felsőoktatási törvény is taglalja, az oktatási, kutatási, innovációs piacon pedig szabadabban mozoghat. Ugyanakkor az alapítvány is hozzájárulhat kisebb programokhoz, ösztöndíjakhoz, de az egyetem működését nem az alapozza meg. A Debreceni Egyetem esetében nem feledkezhetünk meg az intenzíven fejlődő vállalkozói lábról, ami az intézmény társaságai formájában jelenik meg, amelyek között lesznek komolyabb eredményt elérni képes vállalatok is. Ha ez így lesz, akkor azok eredményükkel segíthetik az alapfeladatok ellátását is.

Mindent pénzügyi eredményesség alapján fog értékelni az egyetem?

Biztos, hogy nem, hiszen maga a klasszikus egyetemi működés amúgy sem egy prompt pénzügyi eredményeket hozó tevékenység. Egy-egy hallgató kiképzése hosszú évekbe telik, és maga a „termék” is befolyásolja a „gyártási” idő hosszát. Ha valaki például doktorátusig akar eljutni, akkor ez 10-12 évet is igényel az egyetemre való belépéstől kezdve az ő és az egyetem szempontjából is.  Nem beszélve arról, hogy az oktatók, akik a legfontosabb erőforrást jelentik egy egyetemen, a megfelelő minősítésekkel „felszerelve” 15-20 év alatt érik el az intézményakkreditációs szempontból is fontos szintet. Az alapkutatások, a tudomány olyan részét képezik, amelyek az egyetemek, különösen a tudományegyetemek sajátjai, közvetlen pénzügyi eredménnyel soha nem járnak, de szükségesek, hiszen a tudomány alapját jelentik. Az alkalmazott kutatások viszont hasznosítható eredményeket hoznak. Arra kell figyelni, hogy ezek is jelen legyenek és hasznosuljanak is. Meg kell említeni, hogy sokan azt gondolják, hogy egyes tudományterületek, például a bölcsészet, vagy a művészet nem „termelő” területek, de ezt nem lehet így szemlélni, hiszen egy egyetemen nem csak pénzügyi eredményben kell gondolkodni, ahogy eddig sem így tette az intézmény, mint ahogy egy vállalatnál is van pénzt jobban és kevésbé hozó, vagy akár azt fogyasztó tevékenység is. Mindamellett természetes, hogy törekszünk arra, hogy mindenki a saját takarójáig próbáljon nyújtózkodni, amit szükség esetén szolidaritási alapon kipótol az egyetem. Vannak pénzügyi szempontból is rendkívüli módon sikeres területeink, mint például az angol nyelvű képzéseink, immár 80 szakon, 119 országból származó mintegy 7000 hallgatóval. Most éppen, szinte hihetetlen, de 50 ezer regisztrált külföldi érdeklődőnk van a debreceni képzéseinkre. Ezeknek csak kis töredékét, 2-3 %-át tudjuk majd valóban felvenni.

Fotó: DE Sajtóiroda

A közalkalmazotti státusz elvesztése milyen érvágást jelenthet a munkavállaló számára?

Talán ma már valójában semmit az egyetemi világban. A közalkalmazotti bértáblához nem nagyon ragaszkodik senki, mert az nem alapozza meg a megélhetést. A közalkalmazotti léttel járó jogokat pedig a jelenlegi alkalmazottak tekintetében az átalakuló intézmény továbbviheti, amit egy foglalkoztatási szabályzattal szentesíthet, így megőrizhetők a szerzett jogok. A foglalkoztatás biztonságát pedig már most sem a státusz, hanem az ellátandó feladat határozza meg, amiből van bőven az egyetemünkön.

A Debreceni Egyetem a legnagyobb, legkiterjedtebb betegellátó szervezettel rendelkezik az országban. Ez is része lehet az átalakuló intézménynek?

Része kell, hogy legyen, hiszen az egyik legsikeresebb képzési ágról van szó, az egyetem egyik történelmi alapító karáról, ami csak az oktatás-kutatás-betegellátás hármas egységében tudja ellátni a feladatát. A Klinikai Központ éppen az az egység, ahol ez a hármas egyszerre jelen van, és nélküle nem képzelhető a hatékony orvosképzés és a színvonalas, új nemzetközi trendeket, kutatási eredményeket is alkalmazó betegellátás.

Az alapítványi működés esetén a sokat emlegetett egyetemi autonómia hogyan alakul?

Az autonómiának sok szintje van: van intézményi és van oktatói-kutatói autonómia. Az intézményi autonómia nőni fog, hiszen a kormányzati szféra távolodik az intézménytől, az oktatói-kutatói autonómiában pedig nem lesz változás. Nyilván sok fog múlni a stratégiát és felügyeletet ellátó kuratórium összetételén, de a Debreceni Egyetem 40 ezer fős, eddig jól működő polgársága elég nagy erőt jelent ahhoz, hogy továbbra is egy sikeres közösség lehessen. A kuratórium tagjai pedig egy újabb erős képviseletet is jelenthetnek a társadalom, a gazdasági szféra és a köz- vagy hivatali szféra felé is.

Milyen nemzetközi példákat lehet említeni ilyen vagy hasonló modellre?

Példa rengeteg van, de ha legsikeresebbeket akarjuk említeni, akkor az Oxford, Cambridge, Stanford, MIT, Harvard jutnak az eszünkbe, akik közül nem eggyel az utóbbi évben léptünk be közös projektekbe, illetve kötöttünk stratégiai megállapodást az egészségipar területén.

Miért van szükség a modellváltásra?

A Debreceni Egyetem elég innovatív és offenzív stratégiát folytatott az elmúlt évtizedben, olyan új területeken jelent meg sikeresen, ami nem szokványos felsőoktatási terület. Most sem szeretnénk, ha lemaradnánk a kínálkozó lehetőségekről, és a peronon állva integetnénk az elrobogó szerelvénynek, sőt, mi szeretnénk lenni a mozdony.