A Helix klasszikus garázscég volt, épp most lép szintet. A családi összefogás és az egyedi szemlélet fontos építőkövei egy ígéretes tervezői márkának. De tudnak-e majd úgy növekedni, hogy megmarad a személyes kapcsolat a vásárlókkal és a házibulik?

Megvan a pesti Szervita téren az a közel 120 éves, gyönyörűen megmívelt épület? Na, éppen abban mászom fel az ötödik emeletre, hogy megnézzem Éliás Dávid és Tóth Beatrix showroom-lakását. Még friss, ropogós az egész. Dávid pár hónapja mondott búcsút a sok házibulit megélt Kodály köröndi otthonának, ami a Helix első showroomja is volt egyben, hogy Beával átcuccoljanak ebbe a tetőterasszal rendelkező csodába, ahol korábban 60 évet élt egy művészházaspár. Dávid és Bea úgy képzelik: pont olyanok lehettek, mint ők – itt éltek (társasági- és magánéletet) és alkottak. Csak épp egy másik korban. 

Pár hónapja vettem egy Helix-övtáskát, ami az első olyan darabnak bizonyult a gardróbomban, ami túlélte a hektikus életem támasztotta próbatételeket. Az elmúlt hetekben nagy kalandokban volt része. Járt különböző éghajlatú tájakon -5 foktól +32 fokig, ázott el esőben és szabdalták erdő indái, egyszer beleöntöttem némi narancslét és aludt rajta a macskám. Mindennek ellenére ugyanúgy néz ki, mint hónapokkal ezelőtt – és ha egy márka ilyen jó minőségű táskát gyárt, szeretném megtudni, kik állnak mögötte.

Eredetileg a Helix vonzott ide, de ahogy körbevezetnek a showroom-lakás szobáiban, nem tudom nem észrevenni a falakat díszítő, unikális festményeket. A kopasz androgün alakok és a rózsaszín tónus ugyanúgy részei a tér atmoszférájának, mint a kiállított táskák – ezeket Dávid párja, Bea festette, aki egy ideje a márka életében is tevékenyen részt vesz. Így már négyen egyengetik a Helix életét: Dávid és édesanyja, Éva, aztán Bea, aki a fotózástól kezdve a marketingig mindenben segít, és Cicó, a nagyjából 8 kilós macska, aki most is bíráskodó pillantásokat vet rám az asztal alól.

Ha két kreatív találkozik

AHelix a lehető legklasszikusabb módon indult, ahogy egy táskamárka indulhat. Dávid 7 évvel ezelőtt szeretett volna egy hátizsákot, de nem talált olyat, amit elképzelt, így tervezett egyet. A terv aztán a mamához került, aki előkapta a fiával egyidős háztartási varrógépet meg a maradék anyagokat, és már hajtotta is a gépet. Na nem mintha Dávid tervező, a mama pedig varrónő lenne – egyszerűen csak nyitottak minden új kalandra, Dávid volt már fotós, webdizájner, építész és újságíró is, Éva pedig szívesen tervez.

Az első táska jól sikerült, így készítettek még néhány darabot. Aztán még párat. Meg még párat. És amit meghirdettek, az mind el is kelt.

Ha újat akarsz alkotni, akkor le kell térned a járt útról, ugyanakkor a térképet is jól kell tudnod olvasni.

A különböző területeken felszedett sok tudást jól tudom kamatoztatni a márkánál, a fotózástól kezdve a könyvelésig eleinte mindent én csináltam” – mondja el Dávid.

Miután a márka évről évre 50 százalékos növekedéseket produkált, Dávid felismerte, hogy az új célokhoz új megoldásokra lesz szükség. Kooperálni kezdtek egy munkaruhákra és ipari felszerelésekre szakosodott varrodával, 2022-ben pedig már 200 százalékosra nőtt az eladás, és az egyedileg készülő termékek mellett készletet is tartanak fenn. A hátizsákok ára 30 és 40 ezer forint között mozog, az övtáskák 20 ezer forintba kerülnek. Egyéni vállalkozókból épp most alakulnak kft-vé, és amire a legbüszkébbek: még egyetlen táska sem maradt a nyakukon.

Emlékszem arra, amikor Csepelről a fiximen szállítottam az anyagokat a vázra szíjazva, akár 20 kilós tekercseket is. Egy egyszerű kis garázsmárka voltunk, most meg akár havi 200 táskát is eladunk

– meséli. A megnövekedett kereslet maga után vonta azt is, hogy bővíteni kellett a csapatot. Míg korábban Dávid egyszemélyben felelt a kreatív tervezésért, a gyártás lebonyolításáért, a marketingért, a fotózásért, a szállításért, most beszállt mellé Bea, aki maga mögött hagyta a hegedűbolt üzletvezetői pozícióját, és belecsapott a szabadúszó létbe.

Beát gyerekkorától kezdve a művészet vette körbe: nagypapája megismertette a festés, az agyagozás, a rajz és a hegedű világával, az alkotás pedig életen át tartó szenvedéllyé és terápiás módszerré vált számára. Pár éve elhatározta, hogy minden nap végén alkot valamit – írással, skiccekkel naplózta napjai legérdekesebb momentumait, emberi interakcióit, örömeit és konfliktusait. Bea művészete aztán kinőtte magát – 9 hónapig a Start Galéria állította ki és forgalmazta festményeit és printjeit, most már a showroomban és saját weboldalán árusítja őket. Ha pedig épp nem ecset van a kezében, akkor telefon, fényképezőgép, jegyzettömb, vagy bármi, ami a Helix-ügyek intézésében szükséges. A kettőjük közti összhang a beszélgetésünk során is jól érezhető.

„Dávidot 10 éve ismerem, de tavaly májusban kerültünk közelebb egymáshoz. Miután összejöttünk, nyilván a márkáját is jobban megismertem.

Gyakran fordultak elő olyan helyzetek, ahol feltűnt, milyen jól tudunk együttműködni, úgyhogy amikor felvetette az ötletet, hogy dolgozzak vele együtt a Helix-en, nem dilemmáztam sokat.

Nem okoz problémát, hogy itthonról, ráadásul együtt dolgozunk, a romantikus- és a munkakapcsolat remekül megfér egymás mellett” – mondja el Bea.

Nem termelnek hulladékot, nem csinálnak Black Friday-t

Ha 2022-ben a piacon landol egy új márka, az első kérdések valószínűleg a fenntarthatóság szempontjaira irányulnak majd. Ma ez már nem marketingfogás, hanem alapvető kritérium, ami Dávidék szeme előtt lebegett az első pillanattól kezdve. Éppen ezért helyben szerzik be az alapanyagok nagy részét és helyben gyártatnak, karbonsemleges a szállítás, gyakorlatilag nem termelnek hulladékot, nem csinálnak Black Friday-t, termékeiket pedig úgy készítik el, hogy azok akár 10 évig is kiszolgálhassák a viselőjüket. 

Szerintem nem egy általános igazság van, hanem rengeteg különböző út vezet a fenntarthatóság felé. Nem tartanám szerencsésnek, ha a fenntarthatósági törekvés egy megosztó ideológiává válna, ami ellenségképet kreál

– mondja el Dávid.

„Anyagaink jelentős része műanyag alapú, vagy tartalmaz műanyagot. A pazarlás, túltermelés és az egyszer használatos termékek gyakorlata jogosan kap súlyos kritikákat. A műanyag könnyen előállítható, és kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, ezért terjedt el, és ezért csábító akár egyszeri használat után eldobni, ami viszont egy fenntarthatatlan és felesleges gyakorlat. Mi hosszú élettartamú, tartós termékeket gyártunk belőle gyakorlatilag hulladék nélkül, amik aztán életciklusuk végén újrahasznosíthatóak.”

A gyártás kapcsán folyamatosan figyelik a kísérleti fázisban lévő alternatív technológiákat, és nyitottak arra, hogy még innovatívabb, még zöldebb módszereket is bevonjanak a termékeik elkészítésébe. Erre legalább akkora szükség van, mint a gyenge pontok erősítésére. Amíg nincsenek újabb és még inkább környezetbarát anyagok, addig is ügyelnek arra, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, és csak olyan anyag végezze a kukában, amit már kellőképp kihasználtak és akár vissza is lehet forgatni.

Az erőszakos marketing és a személytelen értékesítés nem a Helix terepe

Bár a Helix egyértelműen kinőtte már az underground garázsmárka címkét, és kemény tempót diktálva halad az ország legismertebb dizájner márkái felé, a pár továbbra sem szeretné elveszíteni az emberi léptékű termelést és a közvetlen kapcsolatot a vásárlókkal.

Emellett pedig a fő védjegyüknek számító, egyedi megrendelésre készülő darabokról sem mondanak le – ezeket a mai napig Dávid anyukája, Éva varrja. 

Egyszerű lenne csak a 10 legkelendőbb modellt gyártani és kipörgetni őket egy erős kampánnyal, agresszív terjeszkedéssel, de mi sokkal inkább az egyedi termékek skálázásában hiszünk.

Hiszen minden ember más, mindenkihez más típusú táska illik. Már eddig is több száz anyagkombinációt készítettünk, és ezzel a jövőben sem állunk le” – mondja el Bea. A pár emellett az erőszakos marketingtől és a személytelen jellegtől is szeretné távol tartani magát. Többször is hangsúlyozzák: mindig is rosszul voltak azoktól a márkáktól, amik a „csodálatos élet” és a „tökéletes ember” ideálját hirdetik. 

Az első éveinkben a Kodály köröndi nappalim volt a műhely és otthoni körülmények között fogadtuk a vásárlóinkat.

Ez mára sem változott sokat a Szervita téri új helyünkön, ahol szintén lakunk és dolgozunk, és bár picit szebb, mint az előző, továbbra is az életterünkről van szó. Ha pedig világmárkaként nyitunk nagyobb üzletet, oda is vinni fogjuk a már védjegyünké vált narancs bársonykanapénkat, amit még a vár alatt találtunk egy lomtalanításon” – mondja nevetve Dávid. 

Most első közös kollekciójukon dolgoznak és emellett YouTube-csatornát indítottak. A jövőben dizájn tárgyakkal bővítenék kínálatukat, és azt is fontolgatják, hogy a Szervita téri csodalakást még több élettel töltsék meg.

Ha már rendelkezésükre áll egy ilyen tágas és fényes tér, szívesen adnának otthont lakáskiállításnak, workshopoknak vagy jógaóráknak, hogy még mélyebb személyes kapcsolatot építhessenek követőikkel, emellett pedig a szokásos házibulik sem maradnak el.