Azzal általában minden autós tisztában van, hogy a kopással romlanak a gumiabroncsok tulajdonságai. Az azonban már kevésbé ismert, hogy milyen mértékű ez a romlás. A Continental segítségével most letesztelhettük, és az eredmény legalábbis elgondolkoztató. Főként annak fényében, hivatalosan mikor válik használhatatlanná egy abroncs.

Fura egy holmi az autók gumiabroncsa. Abból a szempontból mindenképpen, melyik tulajdonos hogyan áll hozzá. Nagyon sokan olcsó és soha el nem kopó abroncsra vágynának, ami csupán az anyagiakat szem előtt tartva egyébként teljesen érthető is. Ugyanakkor akadnak képviselői a másik végletnek is, akik elfogadják, sőt áldozni hajlandóak arra, hogy autójuk olyan tappancsokon guruljon, amelyekre támaszkodva a legjobbat hozhatják ki belőle. Ők azok, akik azonosulni tudnak azzal a nézettel, miszerint az autó és az aszfalt között a gumi az egyetlen és így meghatározó kapcsolat, és ezért nagyon sok múlik rajta. Hogy mégis mennyi, az azonban legtöbbször csak határhelyzetekben derül ki.

Közúton határhelyzetbe kerülni azonban nem minden esetben életbiztosítás, jobb az ilyeneket zárt pályára hagyni. Ezért is tűnt izgalmasnak a Continental meghívása a tesztpályájukra, ahol biztonságos körülmények között lehetett kipróbálni a gumiabroncsok viselkedését. Többek között azt, hogyan változnak a tulajdonságai a kopástól függően. Attól a kopástól, amit a legtöbben úgy tartanak nyilván, hogy létezik egy szabály által előírt kopáshatár, ami alá nem lehet menni, akkor mindenképpen le kell cserélni a gumit, addig viszont hadd szóljon!

Szám szerint ez 1,6 milliméteres mintamélységnél következik be, amire a gumiabroncsokba beépített kopásjelzők is felhívják a figyelmet. Ezek egyszerű, keresztirányú dudorok az árkok alján - az abroncs elkopását az jelzi, ha ezek a minták egy szintbe kerülnek a futófelülettel. Ekkor már mindenki tudja, hogy nincs tovább, aki ilyen abronccsal közlekedik, az akár egy komplett garnitúra áránál többet is otthagyhat egy szigorúbb közúti ellenőrzésnél.

A hivatalos határértéket nem hasraütésszerűen határozták meg, a tapasztalatok, sőt, még a teszt is azt bizonyította, hogy nem teljesen alkalmatlan a közlekedésre. Főként száraz időben és száraz aszfalton az 1,6 milliméteres határértéket akár kicsivel is meghaladó mintázattal még el lehet járni. Nedves időben, vizes aszfalton azonban már más a pálya, hiszen a mintázat egyik fő feladata épp a víz elvezetése. Minél kopottabb a minta, minél kisebb a mélység, annál kevésbé képes az abroncs ezt a feladatát ellátni, és nagyobb vízmélység esetén annál könnyebben következhet be a szaknyelven aquaplaning-nek nevezett felúszási, azaz vízen siklási állapot, ami olyan, mintha jégre futnánk, a gumi teljesen elveszti a kapcsolatát az aszfalttal.

Ha ez kanyarban következik be, az autó lesodródhat az útról, vagy átsodródhat a szemközti sávba – egyik sem kívánatos jelenség. De hasonlóan kellemetlen, ha lassítani próbálnánk, és azzal kell szembesülnünk, hogy a fékút hosszabb, mint a köztünk és az előttünk lefékezett autó közötti távolság. A Continental tesztjén éppen ez utóbbit lehetett kipróbálni, vagyis azt, hogy a kopottságtól függően mennyire hosszabbodik meg a fékút.