Több északi legenda is született arról, hogy valaha kutyákat koronázták királlyá. A következőkben ezeket az érdekes történeteket vesszük sorra.

Érdekes módon, a skandináv legendák közül többen is találkozhatunk azzal a furcsasággal, hogy egyes népek felett egy ideig kutyák uralkodtak. Az ebek trónra kerülése azonban nem azért történt, mert olyannyira tisztelték volna őket, hanem sokkal inkább ezzel az embereket akarták megalázni. A kutyák többsége pedig legtöbbször szívszorító sorsra jutott, pedig a kétlábú uralkodókkal szemben egyikőjük sem volt gonosz vagy kegyetlen.

Az északi történelemből három különálló kutyakirály történetét vette sorra John Lindow, a UC Berkeley skandináv professzora. Ezek Svédországból, Norvégiából és Dániából származnak. Ennek a háromnak közös története van. „Mindhármat egy király helyezte a helyére, hogy egy olyan nép felett uralkodjon, amelyet éppen meghódított, és általában sértésnek szánta az eb kinevezését” – mondja Lindow. A professzor Saurr, Rakke és egy névtelen norvég kutya történetét veszi sorra, de rajtuk kívül is íródtak legendák híres kutyakirályokról.

Saur, a leghíresebb kutyakirály

Øystein Oppland királya volt. Egyesek hatalmasnak, míg mások gonosznak nevezték, miután feldúlta Trondheimet, és leigázta Øynafylke és Sparbyggjafylke megyét. Fiát nevezte ki uralkodónak, azonban a meghódított nép ellene fordult, és megölte. Øystein ezért újabb hadjáratot indított, győzelme után pedig megkérdezte az embereket, hogy kit akarnak királyuknak: a rabszolgáját, Faksét vagy Saur nevű kutyáját. Trondheim lakói úgy vélték, ha az ebet választják, maguk kormányozhatnak, hiszen könnyen eltüntethetik a kutyát az útból. Így az ebet 1020-ban királlyá koronázták. Saurba azonban három ember eszét és bölcsességét bűvölték, valamint minden harmadik ugatása szavakat formált. Aranyból és ezüstből készült drágaköves nyakörvet viselt, esőben pedig királyi testőrök cipelték, hogy nehogy sáros legyen. Egy dombon volt a trónja, birtokát pedig Saur dombjának nevezték.