A legendás Mr. Bean sztárja, Rowan Atkinson is csatlakozott azokhoz a sztárokhoz, akik felemelik a szavukat a „cancel culture”, azaz az eltörlés kultúrája ellen. Ha esetleg valaki még nem ismerné a fogalmat, a cancel culture – leánykori nevén PC, azaz politikai korrektség – arról szól, hogy évszázadokon keresztül köztiszteletben álló személyek szobrait öntik le festékkel vagy döntik le, síremlékeket borogatnak fel és gyaláznak meg, időtlen irodalmi műveket írnak át valamilyen homályos egyenlősdi kedvéért.

Néhány példa, hogy mit is jelent ez a valóságban. Egy brit egyetemen felakasztották Sir Isaac Newton képmását, mert személye a múltja miatt sértő lehet az egyetem bizonyos hallgatói számára. Egy amerikai egyetemen ugyanebből az okból eltávolították Shakespeare-t a tananyagból, mert „nem elég korszerű”, és szintén az Amerikai Egyesült Államokban ledöntötték és festékkel kenték össze az első elnök, George Washington, és a rabszolgaságot törvényileg eltörlő Abraham Lincoln szobrát.

Mindezt a tolerancia és az inkluzívitás jegyében, mert lehetnek, akik sértőnek találhatják az amerikai történelmet és múltat. (Fontos megjegyezni, mindig azok a leghangosabb harcosok a közösségi médiában, akik azok nevében lépnek föl, akiknek szerintük sértőnek kellene találni ezt vagy azt.)

Könnyű belátni, hogy akikre ebben a szellemi környezetben különlegesen nehéz idők járnak, azok a humoristák. Már a politikai korrektség is szörnyen humortalan volt, mostani, továbbfejlesztett változata meg maga a savanyúság. (Éppen ezért igazi meglepetés, hogy a progresszív ideológiák mellett elkötelezett Netflix műsorára tűzte a brit Ricky Gervais SuperNature című műsorát, ami minden csak nem „PC”. Maga a műsor nagyon vicces, mégsem lesz tőle jókedvű az ember, ezért nem is tudom tiszta szívből ajánlani. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy nincs Netflix előfizetésünk, és mindenkit lebeszélnék arról, aki jót akar magának és, vagy a gyerekének.)

Azt nem tudom, hogy Ricky Gervais és Rowan Atkinson mennyire kedvelik vagy nem kedvelik egymást, a cancel culture tekintetében viszont hasonló véleményen vannak.

„Nekem úgy tűnik, hogy a komédia dolga az, hogy sértő legyen, vagy legalábbis legyen meg benne a sértés lehetősége, ettől a potenciáljától nem lehet megfosztani” – mondta a Johnny English filmek főszereplője nemrég egy az Irish Timesnak adott interjúban. „Minden viccnek van egy áldozata. Ez a vicc definíciója. Amikor valakit vagy valamit vagy egy ideát nevetségesnek tüntetnek fel.”

„Úgy gondolom – folytatta Atkinson –, nagyon óvatosnak kellene lennünk akkor, amikor meg akarjuk szabni, mivel lehet és mivel nem lehet viccelni. Mindig csak azokba lehet belerúgni, akik felül vannak? És mi van, ha valaki rendkívül önelégült, arrogáns és agresszív, de történetesen alul van a társadalomban? Ilyen emberek nem csak a parlament alsó vagy felső házaiban vagy a királyi családokban találhatóak. Rengeteg rendkívül önelégült és öntelt ember van a társadalom alsóbb rétegeiben is, akik szintén megérdemlik, hogy kifigurázzák őket.”

„Egy ténylegesen szabad társadalomban bárkinek szabadnak kellene lennie nyugodtan viccet csinálni bármiből” – foglalta össze a mondanivalóját a brit színész, akinek nem ez volt az első nyilvános fellépése a cancel culture ellen. Egy másik nemrégiben adott interjújában bűnös gyűlöletkeltéssel vádolta meg a közösségi média platformokat és felhasználóikat, mert attól lehet tartani, hogy az online lincselő tömeg eltörlési mániájának végül a szólásszabadság fog áldozatul esni. Magyar nyelvű fordítás. 

„A közösségimédia-platformokkal az a fő probléma, hogy egy algoritmus dönti el, mit akarunk látni, ami végül egy leegyszerűsített, fekete-fehér látásmódot eredményez a társadalomról. Egy döntésre egyszerűsödik a kérdés, hogy vagy velünk vagy, vagy ellenünk. És ha ellenünk vagy, megérdemled, hogy »eltöröljünk«” – mondta Atkinson a Deadline nevű online újságnak. „Fontos, hogy a vélemények széles spektrumát ismerhessük meg. Ám amivel most állunk szemben, az a középkori csőcselék modern, digitalizált megfelelője, akik az utcákon kóborolnak, hogy találjanak valakit, akit megégethetnek. Ez ijesztő a csöcselék áldozatai és mindenki más számára, engem pedig félelemmel tölt el a jövővel kapcsolatban.”