Sokféleképpen lerombolhatjuk az érzelmi biztonságot kapcsolatainkban. John Gottman házasságkutató és családterapeuta szerint beszédes előjelek jelzik azt, hogy kötelékünk szálai sérülni kezdenek, ami nagy valószínűséggel vezet majd a teljes elszakadáshoz, váláshoz, szakításhoz. Ezeket a jósló jeleket, amelyeket Gottman az Apokalipszis négy lovasának nevezett el, mi magunk is felismerhetjük. Ezt a metaforát használja Gottman, ahogy leírja a párok veszekedés alatt megjelenő interakcióit és kommunikációs mintáit. Figyeljük meg, milyen mértékben van jelen a „négy lovas” kapcsolatunkban.

Sértegetés, kritizálás, verbális agresszió

Ahhoz, hogy párkapcsolatunkban sikeresen jussunk túl egy krízisen, arra van szükség, hogy ne vagdalkozva, vádaskodva, hanem a szeretet nyelvén tudjunk kommunikálni egymással. Ha énállításokkal, megfelelően fogalmazzuk meg szükségleteinket, akkor végre igazán elindulhatunk egymás felé, megérthetjük a másik szempontjait, visszajelzést adhatunk és kaphatunk. Csupán a társam cselekedetét helytelenítem, és nem a személyében sértem meg, ez fontos különbség. A sértő szándékú kritika, verbális agresszió, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak állandó feszegetése persze, hogy feszültséghez, sértődéshez, beforduláshoz, eltávolodáshoz, érzelmi falakhoz vezet. („Unalmas vagy”, „Igénytelen vagy”, „Figyelmetlen vagy”) Így könnyen félresiklik a közlésünk, és csupán védekezést, passzivitást vagy visszatámadást váltunk ki.

Megvetés, lenézés, vagy undor

Ez különösen mérgező a kapcsolatra nézve. Azt jelenti, hogy egymás iránti tiszteletünket olyan szinten veszítettük el, hogy már nem is rejtjük véka alá. Ilyen közegben lehetetlen a konfliktusokat rendezni. Szarkazmus, cinizmus, állandó gúnyolódás, gonosz humor, megalázás kúszik be a kapcsolatunkba, ami már régóta nem a szeretetről szól.

Felelősség áthárítás, védekezés

Erre a vészhozó lovasra a magyarázkodás, majd az ellentámadásba lendülés jellemző. Egyik fél sem akarja már elismerni, hogy tévedett. Kifogásokat keres. Nem vállalja a saját döntéseiért, tetteiért a felelősséget, hanem folyton a külső körülményeket vagy társát okolja.

Visszahúzódás, közömbös kivonódás, „falépítés”

Ahol megjelenik a kritika, a megvetés és a védekezés, ott előbb utóbb az egyik fél ki fogja vonni magát a helyzetből. A kivonódás némaságba burkolózást, elvonulást, passzivitást, csendet jelent, így nem kell interakcióba kerülni a másikkal, nem kell részt venni a konfliktusokban. A kilépett fél semmiféle visszajelzést nem küld, nem válaszol, nem néz a másik szemébe, levegőnek nézi.