Latinovits sokat viaskodott az akkori hatalom képviselőivel, szeretett volna másfajta színházat létrehozni a hozzá hasonló szemléletű színészek, színházi szakemberek részvételével. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló című önéletrajzi kötetében. Azonban a kortársak meg nem értése felőrölte idegeit, és hosszabb ideig depresszióval küzdött.

1976. június 4-én – 44 éves korában – a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja. Máig vitatott, hogy öngyilkossági szándék vagy véletlen baleset következtében hunyt el. Szokása volt, hogy felugrott a mozgó vonatra, sokan azt gondolták, a tragédia történtekor is ezt akarta tenni. Pont emiatt sokáig mindenki úgy tudta, hogy baleset történt, ám testvére, Frenreisz Károly szerint bátyja szándékosan feküdt a vonat alá, öngyilkos lett.

„Pár évvel ezelőtt megkaptam a mozdonyvezető vallomását, amelyben feketén-fehéren az áll, Zoli tárt karokkal állt a síneken, és ő már nem tudta lefékezni a vonatot. Nem tudom, kinek állt érdekében, hogy a jegyzőkönyvet eltüntetve meghamisítsa a valóságot, balesetnek állítva be a történteket. Zoli ugyanis pszichésen rossz állapotban volt. Nem csak a halála előtti időszakban, hanem állandóan. Kezelésekre járt, gyógyszereket szedett, voltak depressziós időszakai, kórházban is kezelték. Egy időre kijött a depresszióból, majd újra elhatalmasodott a betegsége, így telt el és így múlt el az élete” – idézte a Ripost Frenreisz a Best magazinnak adott nyilatkozatát.