A szexuális játszmák felismerése a párkapcsolatban olyan, mintha egy jó nagy gyomrost kapnánk. Mély, zsigeri fájdalommal jár, szinte öklendezhetünk tőle, hiszen az az ember teszi mindezt velünk, aki felé elköteleződtünk, akiben maximálisan megbíztunk. Valóban félelmetes felismerni azokat a forgatókönyveket, amik mindig ugyanúgy kezdődnek és végződnek, és megszakíthatatlannak tűnnek – legalábbis külső segítség nélkül.

Amikor két egymást szerető ember megfelelő érzelmi érettséggel rendelkezik, akkor a  szexuális életüket is egyenrangú társként alakítják. Mint minden rendszer működése, a közös szexualitás is igényli a kommunikációt, energiabefektetést, no meg a ráfordított időt. Ez azt jelenti, hogy jó esetben a pár két tagja ki tudja gazdálkodni a szexre fordítható időt, képesek kölcsönösen kezdeményezni, tudnak arról beszélgetni, hogy kinek milyen szexuális preferenciái vannak, mire vágynak.

Mindezt olyan méltósággal és tisztelettel teszik, ami segíti azt a legbensőbb, féltve őrzött ajtót megnyitni, ahol ezek a kicsiny titkok rejtőznek. Ehhez szükség van egy szeretettel kibélelt, kölcsönös felelősségvállalásra és partnerségre, ami megingathatatlan biztonságot ad.