Nem látszódnak egyelőre a koronavírus tartós hatásai a lakossági hitelek és megtakarítások piacán sem: előbbiben átmeneti kereslethalasztást, utóbbiban időleges átrendeződést hozott inkább eddig a járvány. Vajon a második hullámot is ilyen könnyen megússza majd a bankszektor a lakossági oldalon?

A gazdaság lefékeződése nem úszható meg következmények nélkül sehol. A megtakarítások növekedése a fogyasztás masszív visszaeséséből jön, aminek két forrása van, egyrészt a korlátozott fogyasztási lehetőségekből (például nem tud senki moziba menni), másrészt a természetes válságreakcióból, amit 2008-2012 között láthatunk: „tegyünk félre, mert bizonytalan, hogy mi lesz” vagyis az is többet takarít meg, aki elvileg költhetne többet. A betéti kamatok mélyponton, így a megtakarítások nagy része az értékpapírpiacon csapódik le, a számokon ez jól látszik, a befektetési szolgáltatások részpiacai szépen teljesítenek. Itt az a nyertes, aki minél több kisösszegű megtakarítást tud ide terelni, a gazdagabb ügyfelek vagyon-növekedésére építeni hosszú távon nem elég. A hitelezést erősen támogatják az állami garancia- és élénkítési programok (lásd: babaváró, Széchenyi kártya, NHP), többek között a lakásárak korrekciója miatt a lakáshitelezés zsugorodása kisebb lesz, a személyi kölcsön piac viszont tavalyhoz képest 40 százalékkal alulteljesít majd. A bevételi visszaesés a bankoknál a számla és kártyaforgalmon és -díjakon a leglátványosabb, sajnos itt a visszapattanás is csak részben kompenzált, pedig valószínűsíthető, hogy a szabályozás és a járvány miatt (kisebb forgalom, kevesebb utazás) terelődött forgalom a számlapénz felé a készpénzről. E nélkül még rosszabb lenne a helyzet.

Hogy nincs minden rendben, azt mutatja, hogy több mint 20 milliárd forintnyi céltartalékot képzett az Erste Bank az év első kilenc hónapjában, és más hatásokkal együtt 41-ről 12 milliárd forintra esett a nyeresége. Mekkora a lakossági hitelekre jutó céltartalék ebből, és milyen mutatókra, felmérésekre támaszkodva tudnak következtetni a hitelportfólió várható romlására még úgy is, hogy az adósok fizetőképességi problémáit elfedi a törlesztési moratórium?

A tartalékképzés többsége a vállalati oldalt érintette, mértéke az Ersténél nem lóg ki a jelentősebb magyar bankokkal összehasonlításban. Tartalékot nem akkor képzünk, amikor baj van, hanem előtte, már akkor, amikor a hitelportfolió romlásának a bizonytalansága nagyobb. Most pedig ez volt a helyzet részben a járvány okozta gazdasági helyzet, részben a moratórium miatt. Az első magyar moratóriumban sokkal többen bennmaradtak, mint a környező országok rendszereiben, ennek két oka volt: egyrészt, hogy átfogó volt, vagyis minden adósra és követelésre kiterjedt. Másrészt mindenki azonnal megkapta, vagyis kilépni lehetett belőle, nem belépésre alapult. Ennek a következménye, hogy olyanok is bekerültek, akiknek erre nem volt szükségük.

Az Erste esetében a moratóriumban lévő lakossági adósok csak ötödénél látunk jövedelemcsökkenést vagy jövedelemkiesést, vagyis nagyszámú a véletlen vagy tudatos „potyautas” a rendszerben.

Helyes döntés tehát, hogy a januártól induló második moratórium már rászorultság elvű.

Nem könnyítette meg a kormány a bankok dolgát a törlesztési moratórium szelektív meghosszabbításának módjával, hiszen bár a jogosult ügyfelek „automatikusan” benne maradnak a moratóriumban, egy banknak a rendelkezésre álló adatokból nem feltétlenül kell tudnia, melyik ügyfele jogosult, vagyis gyermekes, nyugdíjas, közfoglalkoztatott vagy éppen munkanélküli. Bár pénteken a bankszövetség közölte az alapelveket, hogy fogják tudni pontosan meghatározni a hosszabbításra jogosultak körét január 1-jéig?

Ismeretlen és viharos vizeken megy most a szakmai kormányzás, ez mindenkitől sok megértést és rugalmasságot kíván. Látom, mennyit dolgoznak a kérdésen a szakértők a minisztériumokban, a jegybankban, nagy köszönet nekik. Egy politikai akaratot kiszolgáló és a végrehajtás szempontjából jól összerakott moratórium mindenkinek az érdeke, bár jókora kihívásokat hordoz banki oldalon. A megvalósítás szempontjából egyébként legjobban a visszamenőleges igazolási jog „fáj”. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy ügyfél márciusban adja csak be arra szolgáló igazolást, hogy jogosult a moratóriumra (pl. munkanélküli) de januártól kéri visszamenőlegesen elszámolni, mert az igazolás szerint már akkor is munkanélküli volt. No, ez igazi operációs rémálom nekünk. Hiszen márciusig már többször törlesztett tőkét, kamatot, adott esetben lehívtunk állami támogatást a hiteléhez, ezt visszafejteni, visszafelé elszámolni nagyon munkaigényes, visszafelé belenyúlni banki rendszerekbe ráadásul kockázatos is.

Kérjük tehát minden adósunkat, hogy minél hamarabb válaszoljon a bank megkeresésére, jelentkezzen be, nyújtsa be az igazolásait, ha jogosult és szüksége van a moratóriumra, mert ez mindkettőnk érdeke.

A jelzáloghitelezés helyreállt nyáron és ősszel, a lakáspiacon viszont megtorpanást mutatnak az idei adatok, különösen Budapesten. A lakáspiaci ciklus görbéjének természetes lefordulását vagy a koronavírus miatti bezárkózást érzi nagyobb kockázatnak a lakáshitelezésre nézve a következő fél évben?Esetleg a családtámogatások mindezt zárójelbe tehetik?

A lakáspiaci forgalom esését nyárra és ősz elejére megfordította részben a visszapattanás, másrészt a régen várt árkorrekció. A régióban egyébként csak nálunk volt korrekció, mondjuk volt is miből, mert nálunk nőttek az utóbbi 2 évben a legjobban az árak. A lakáspolitikai intézkedések, a babaváró hitelek élénkítő hatása, az 5%-os áfa miatti, várhatóan erőre kapó újlakás építés remek anti-ciklikus erők. A banki hitelezési kedv a nyilatkozatok alapján nem csökkent, az adósságfékszabályok pedig jól működtek eddig is. A „pöröly és tánc” ciklusok („hammer and dance” - a szakirodalomban ez a neve a COVID-19 okozta járványhelyzet várható lefutásának), a járványhullámok és az ezt követő felpattanások sorozatának – teremtette lakossági jövedelem-bizonytalanság és a befektetői célú kereslet megcsappanása nem hagyja értetlenül a lakáspiacot sem.  Szóval vegyes a kép, de én optimista vagyok. Az árkorrekció, a vakcina belátható közelsége, a még mindig nagyon alacsony lakossági hitel/GDP arány, az új állami otthonteremtő intézkedések és a még mindig alacsony szinten lévő hitelből vásárolt lakás arány azt sejtetik, hogy 2021 jobb év lesz a lakáshitelezésben, mint 2020.

Palkó István interjúja teljes terjedelmében ITT olvasható el.

Fotók: Stiller Ákos / Portfolio