EÉ: - Ha jól tudom, nem először jártál az Egyesült Államokban.

 

- Igen, 2017-ben egyetlen magyarként elnyertem az Amerikai Külügyminisztérium média és újságírás hathetes nyári ösztöndíját az Ohio Állami Egyetemre. Ott olyan szakmai tapasztalatokra tehettem szert, amikre csak kevesen Magyarországon. Nem sok egyetemi oktató mondhatja azt el magáról, hogy úgy tanítja a média működését, hogy a CNN-t nem csak a TV-ben látta, hanem járt Atlantában, a hírcsatorna főhadiszállásán és beszélgetett a CNN International vezérigazgató helyettesével.

 

A National Geographic és az Amerika Hangja szerkesztőségébe is ellátogattunk, de az amishok és afrikai-amerikai közösségek lapjainak központjaiba is – sok más mellett. A 2017-es ösztöndíj során „diákok” voltunk, de úgy gondoltam, hogy hasznos lenne, ha oktatóként is tapasztalatokat szereznék az Egyesült Államokban. Ezért 2019-ben megpályáztam a Fulbright oktatói ösztöndíját a University of Pittsburgh-re.

 

EÉ: - A Fulbright a világ egyik legnagyobb múltú és legrangosabb nemzetközi ösztöndíj-programja. Hogyan lehet ezt elnyerni?

 

- Magyarországról 1978 óta mehetnek ki egyetemi oktatók a Fulbright keretében az USA-ba. Azóta nagyjából 130-an jutottak így ki, büszke vagyok rá, hogy tagja lehetek ennek a szűk elit körnek. Az intézetünkből korábban egy oktató nyert el Fulbright-ot, Kozma Tamás professzor 1989-ben. Majd én lettem a következő.

 

Ehhez ki kellett dolgoznom egy saját egyetemi kurzust, összeállítani a tanmenetet, elkészíteni egy pályázati tervet, komoly elméleti háttéranyaggal, jelentős nemzetközi szakirodalommal alátámasztva. Természetesen mindezt angolul. Felvettem a kapcsolatot a pittsburghi egyetemmel, akik az általuk kért kisebb módosítások után jóváhagyták a tanmenetet, és elküldték a meghívólevelet.

 

Ezt követően Budapesten, a Fulbright Bizottság székházában volt egy angol nyelvű interjú amerikai és magyar szakemberekből álló testület előtt. Itt be kellett mutatnom a pályázatomat, és válaszolni kellett a különböző kérdésekre. A jelentkezők közül a Fulbright Bizottság végül nekem szavazott bizalmat, amiért itt is szeretnék köszönetet mondani.

 

 

EÉ: - Mikor és hogyan jutottál ki végül az USA-ba?

 

- Eredetileg 2021 januárjában indultam volna, azonban a Covid-helyzet miatt egy félévvel el kellett halasztani a kiutazást, így a 2021/2022-es tanév őszi szemeszterében mentem. A félév augusztus végén kezdődött, de már augusztus 15-én ki kellett utaznom a különböző regisztrációs és adminisztratív feladatok miatt. Az ösztöndíj december 20-ig tartott.

 

EÉ: - Miről szólt a kurzusod?

 

- Az elméleti részben átvettük a különböző médiatípusok jellemzőit, kezdve a rangos, megbízható szerkesztőségektől az „alternatív” médiumokon át a kifejezetten álhíreket közlő weblapokig. Az biztos, hogy az emberiség történelmében sosem volt lehetőség ilyen tömeges mennyiségben és ilyen gyorsan álhíreket eljuttatni a közönséghez, mint ma, az internet és a közösségi média idejében. És a deepfake technikáról még nem beszéltünk.

 

Áttekintettük a különböző médiahatás- elméleteket kezdve a tömegmédia hajnalától napjainkig. A kurzus fő részét pedig a médiamanipuláció jelentette. Elsősorban azt vizsgáltuk, hogyan manipulált/manipulál a nyugati média Magyarország kapcsán. Kezdve onnan, hogy a „Magyarok nyilaitól ments meg uram minket!”, majd sorba vettük a középkori városi legendákat Magyarországgal kapcsolatban.

 

Például, amikor Mátyás király olasz humanistái elterjesztették, hogy a Tokaj környéki szőlők aranyat vesznek fel a talajból és aranyvesszőt hajtanak, de a borban is van arany. Bizonyára sok aszút fogyasztottak ezek a derék olaszok Mátyás királynál, de Nyugaton híre ment a legendának, és elméletileg van is valami valóságalapja. A Mádi Borakadémia szakértőit is megkerestem a témában, az ő útmutatásuk alapján lepleztem le a legendát szakmai alapon.

 

 

EÉ: - Milyen legendák terjedtek még el széles körben Nyugaton a magyarok kapcsán?

 

- Ilyen volt a „magyarországi” vámpír hisztéria az 1700-as évekből. Erről több könyv is megjelent, és az esetek bejárták a nyugati sajtót. Valóban tömegesen ástak ki és gyaláztak meg hullákat akkoriban a halálos „vámpírkórtól” megrémült emberek, akik körében valóságos hisztéria tört ki. Egyetlen apró probléma volt ezekkel az esetekkel: nem Magyarországon történtek, hanem Belgrádtól délre, a Habsburg Birodalom határőrvidékén, egy olyan területen, amelynek kezelését a törököktől vettek át pár évtizedre a Habsburgok.

 

A hisztéria akkora volt, hogy az osztrák császári udvar kénytelen volt katonai és orvosi szakértőket a helyszínre küldeni, az ő szakmailag megalapozott jelentéseik pedig eljutottak Bécsbe, onnan pedig felkapta a nyugati sajtó, de már magyarországi esetként tálalva a szörnyűségeket. Ezekből a sztorikból és Vlad Tepes kegyetlen havasalföldi vajda alakjából gyúrta össze aztán Bram Stoker Drakula alakját. Stoker Magyarországon is végzett adatgyűjtést a témában. Megnéztük azt is, hogyan jelent meg „Drakula” tehát Vlad Tepes a német, az orosz, a szerb, a román és a magyar kortárs tudósításokban. Nagyon érdekes volt látni a különbségeket. A médiamanipuláció már akkor is javában létezett.

 

Kitértünk Kossuth Lajos munkásságára, akinek sikerült Nyugaton egy nagyon pozitív képet kialakítani a magyarságról, amit 1867 után elsősorban a román és a csehszlovák propaganda és diplomácia kitartó és nagyon átgondolt munkával gyakorlatilag teljesen lerombolt. Ennek manipulációs módszereit és lépéseit is kielemeztük. Beszéltünk a Szabad Európa Rádió szerepéről az 1956-os magyar forradalomban, bemutattam nekik a „Marslakókat” (a két világháború közt az USA-ba emigrált tudósok), de szó esett a rock and roll zene társadalmi hatásairól a Vasfüggöny mögött.

 

És eljutottunk egészen napjainkig, hogyan jeleníti meg ma a nyugati sajtó Magyarországot. Elemeztük például a magyar rendőrök és a migránsok közti 2015-ös röszkei összecsapások híradós beszámolóit magyar kormánypárti és ellenzéki, páneurópai és német televíziókban. Nagyon érdekes felfedezésekre jutottunk. Ezeken felül még sok-sok más témát is tárgyaltunk.

 

EÉ: - Mi volt a célod a kurzussal?

 

- Az, hogy az amerikai diákok ne csak egy nézőpontot ismerjenek Magyarország kapcsán. Ne csak a nemzetközi média, illetve az ottani egyetemek nagy részén uralkodó úgynevezett „haladó” liberális megközelítéseket lássák. Minden esetben több nézőpontot mutattam be: köztük természetesen a liberálist is, de mellette még mást is.

 

Például Ferenc pápa szeptemberi budapesti látogatása kapcsán megnéztük, hogyan számolt be róla a magyar kormánypárti és ellenzéki sajtó, illetve a nemzetközi lapok. És elemeztük a különbségeket, próbáltuk feltárni annak okait. A legfontosabb célom az volt, hogy egy sokoldalú, reálisabb képet adjak Magyarországról és a régióról az amerikai diákoknak. Ismerjék meg a történelmünk és a kultúránk alapjait. Nem mondtam meg, hogy miről mit gondoljanak, a véleményalkotást rájuk bíztam. Semmilyen ideológiát nem akarok senkire ráerőltetni, hibásnak tartom ezt a felfogást.

 

EÉ: - Mik voltak a visszajelzések?

 

- Az utolsó órán a diákok megleptek egy üveg tokaji aszúval. Aranyat nem találtam benne, de számomra mégis kincset ért. És kaptam tőlük egy karácsonyi üdvözlőlapot, amibe mindenki írt egy kis üzenetet, hogy milyennek találta a kurzust. A legtöbben azt emelték ki a jó hangulat mellett, hogy rengeteg új és érdekes dolgot tudtak meg Magyarországról, sok tekintetben finomodott a véleményük, és megértőbbek lettek.

 

Szerintem ez is jelzi, hogy nagy szükség lenne a hasonló, személyes ismeretterjesztésre, hogy ne csak a médiából szerezzenek ismereteket Magyarországról, a történelmünkről, a kultúránkról az értékeinkről. A tokaji aszúval a kezemben mosolyogva mentem haza az utolsó órámról, mert arra gondoltam, hogy annak idején, amikor felvettek a Debreceni Egyetemre (akkor még Kossuthra), pont Tokajban voltam gólyatáborban. És ki hitte volna, hogy egyszer én még Amerikában fogok oktatni, és ottani diákoktól kapott aszúval fogok ballagni Pittsburgh utcáin. Ez egy nagyon felemelő érzés volt számomra. A szakmai tapasztalatokon felül tehát ilyen élményekkel is gazdagodtam a Fulbright ösztöndíj révén.

 

Ölveti László