EÉ:- Hogyan tudnád összefoglalni a túrakör történetét?

- A túrakör ötletgazdája, elkötelezett vezetője több éven át Kiss Jánosné volt, akit mindenki csak Aranka néninek szólított és szólít ma is egyetemi berkeken belül, hiszen Aranka néni óraadó testnevelőként napjainkban is aktívan vesz részt az oktatásban. Önszorgalomból kezdett túrákat szervezni a Zempléni-hegységbe a szemeszterek alatt, amelyeken magam is részt vettem. A döntően atlétákból szerveződő társaságunk ilyenkor a Mogyoróska nevű törpefaluban szállt meg. Akkoriban még nem volt internet, ezért nem is tudtuk menedzselni kellőképpen a kirándulásainkat, csak szájról szájra terjesztettük a hírt. Ebből következik az is, hogy külsősök általában nem tartottak velünk. Ha mégis, akkor ők szinte minden esetben a résztvevők személyes ismeretségi köréből jöttek. 2005-ben vettem át Aranka nénitől a szervezést Kerényi Szabolccsal. Elkezdtünk gondolkodni azon, hogy hogyan tudnánk többeket megszólítani. Buszos túrákat szerveztünk a határon túli magyarlakta területekre, kiváltképp a Felvidékre és Erdélybe. Úgy választottuk ki a célállomásainkat, hogy utazással együtt lehetőleg csak egy napot vegyenek igénybe a természetjárások, mert szerettünk volna olyanokat is elérni, akiknek a kötelezettségei nem teszik lehetővé, hogy hosszabb időre kiszakadjanak a hétköznapjaikból.

EÉ: - Milyen nehézségű túrákat szerveztek?

- Ezt igen problémás megmondani, ugyanis van olyan, aki az első alkalom után állandó résztvevője lesz a túráinknak, ugyanakkor arra is akad példa, hogy valaki úgy kimerül a barangolás során, hogy soha többé nem jelentkezik. Ennek megítélése az adott résztvevő állóképességétől is függ, de természetesen mindenkinek segítünk, elől és hátul is van egy-egy olyan gyakorlott túrázó, aki figyel a lemaradókra. A legnagyobb probléma egyébként az szokott lenni, hogy valaki nem készül fel eléggé. Bár a Neptun-rendszeren keresztül kiküldött felhívásban mindig odaírjuk a szükséges öltözékkel kapcsolatos fontos tudnivalókat, mindig vannak, akik nem fordítanak kellő figyelmet a felszerelésükre, ők nyilván sokkal nehezebben tudják leküzdeni a nehézségeket, és rossz szájízzel térnek majd haza. 7-8-9 órás alkalmakról van szó, tehát ételről és italról is gondolkodni kell. Ezt csak azért mondom, mert általános tapasztalat az is, hogy a hallgatók rosszul mérik fel, mire lehet szükségük, és nem hoznak magukkal például elegendő vizet. Nyilvánvalóan az ilyen esetekben is segítenek egymásnak a résztvevők.

EÉ: - Minden esetben egynaposak az utak?

- Régebben voltak hosszabb kirándulásaink is, jellemzően még Aranka néni idejében. Ilyenkor általában két-három napra utaztunk el, és Mogyoróskáról indultunk útnak, nyáron, már a vizsgaidőszak után. Aztán ezek végül abbamaradtak, de a jövőben szeretnénk hasonló jellegű programokra is invitálni az érdeklődőket. Kezdetben ezek a megmozdulások önköltségesek voltak, és bár egynaposra csökkentettük az utazásainkat, de az elmúlt három évben a Sporttudományi Intézet jóvoltából az EFOP 3.4.3 pályázatból volt lehetőségünk fedezni a költségeket, tehát a hallgatók számára ingyenes a részvétel. Egyébként sítáborokat és vízitáborokat is szervez az intézet, reméljük, idén lesz majd lehetőségünk ismét részt venni ezeken is.

EÉ: - A járványügyi helyzet sok minden más mellett a túrakör működését is ellehetetlenítette.

- Tavaly csak három alkalommal tudtunk útra kelni. Természetesen betartottuk az előírásokat, lázat mértünk, maszkot viseltünk, a személyes érintkezések számát is a minimumra redukáltuk. A túrázóink visszajelzései alapján senkinek nem romlott az egészségügyi állapota a részvétel után. Tavasszal, reméljük, ismét útra kelhetünk.

EÉ: - Eltekintve a mostani időszaktól, mekkora szokott lenni az érdeklődés?

- Nagyon nagy! Sokan fel sem férnek a buszra, ilyenkor a regisztrációhoz kötött jelentkezések sorrendjét vesszük alapul. Szeptemberben és októberben vannak a legtöbben. A későbbi hónapokban, amikor hidegebb időben, gyakran sötétben kell megbirkózni a szintkülönbségekkel, már kevesebb a jelentkező.

EÉ: - Közösségépítő ereje is van ezeknek az alkalmaknak?

- Abszolút! Új barátságok szövődnek egy-egy alkalommal, társaságok alakulnak ki, akik aztán önállóan, tőlünk függetlenül is szerveznek maguknak túrákat. Erről egyébként minden alkalommal megbizonyosodhatunk, hiszen egyre összeszokottabb és egyébként nagyon nyitott, befogadó társaságok jönnek el egy-egy barangolásra. A külföldi hallgatók jelenléte is állandó, ők a testmozgás mellett a nyelvgyakorlás miatt jelentkeznek. És ők is, ahogyan a legtöbb érdeklődő, látni akarják Magyarország nevezetes tájait, szeretnék jobban megismerni a természeti értékeit.

Juhász Tibor