Lassan olyan túlélőkké válnak, mint a csótányok, de legalább azokat észre lehet venni és nem settenkednek oda akárhova. Igazából már a hideg időben, ősszel és télen is ott voltak velünk szegénységben, betegségben, hol a függönyön, hol a szék támláján, vagy igazából akárhol, ahol nem számítottunk rájuk. Ott ültek, és vártak azok a bizonyos ízeltlábúak. Bárhol meglapulhatnak, és ha azt gondoljuk, hogy nem, hát hadd cáfoljam meg. Körülbelül egy éve történhetett az incidens, amikor is, az egyik legközelebbi barátom boldogan lóbálta a kezében az aznap megvásárolt chipsét, amit kinyitása után pár percre magára hagyott. Bár ne tette volna. Ugyanis az a bizonyos rovar belesettenkedett. A barátom visszaérve nagyot markolt a rágcsálnivalóból, viszont amint ráharapott, azonnal nagyot ordított és kiszaladt a szobából. 

Összenéztünk a többiekkel, és nem tudtuk mi történhetett. Talán a foga? Tíz perc múlva visszatért a szobába és csak egy szót mondott. – Poloska

Egyvalamiben viszont megegyezhetünk, a poloskának a szagánál csak az íze rosszabb!