A Nirvana karrierjének a legtöbb szempontból meghatározó koncertje az 1992-es Reading Fesztiválon adott fellépése volt. Tény, hogy nagyon sok fontos színpadi momentum volt a zenekar életében, de a második Reading-koncertjük azért érdemel kiemelt figyelmet, mert az volt a csúcs. Ott volt a csúcs. Onnantól – még ha csak apró lépésekben is – de elindult lefelé minden. 1992. augusztus 30-án adták a koncertet, a fesztivál zárónapjának utolsó fellépőjeként. Addig a pontig soha ekkora tömeg előtt nem léptek fel. És bár a nézőszámot dél-amerikai koncerteket meg tudták dönteni, a zenekar megindult a lejtőn.

A Reading-fellépés másnapján megjelent a Vanity Fair szeptemberi lapszáma, amelyben Lynn Hirschberg terjedelmes cikket írt Courtney Love és Kurt Cobain kapcsolatáról, amelyben a hangsúly Love drogfogyasztása volt a várandóssága alatt. A Strange Love című írás (a cím egyértelmű utalás a Depeche Mode 1987-es slágerére) óriási vihart kavart, a pár hetes csecsemőt az amerikai gyámügy el is vette a szülőktől, a média szétszedte a párt, a Nirvana (akik abban az évben már lemondtak egy turnét), azt a tervüket sem tudták teljesíteni, hogy karácsonyra előrukkolnak a Nevermind folytatásával. A lejtmenet és a tragédia ennyi év elteltével még látványosabban elkerülhető volt, de ott, azon az augusztus végi hűvös estén nevetések, viccek, gegek kíséretében a zenekar egy fantasztikus koncertet adott. Sok kamera rögzítette az előadást, de végül 17 évet kellett várni, hogy hivatalosan is megjelenjen az addig a ponting az egyik legtöbb kalózkiadást megélt koncertfelvétel.

Azon este jelentősége immáron popkulturális jelentőségű, így nem csoda azóta is közbeszéd tárgy a szakmai körökben. És bár a világon elég sok Nirvana-dalokra szakosodott zenekar van, kevés vagy talán csak egyetlen van, amelyik előszeretettel dolgoz fel komplett műsorokat, ahelyett, hogy egy szimpla besztofot adjon elő. Ebben tényleg az a legjobb, hogy a kívülről ismert CD-k (vagy DVD-k) mintha hirtelen a szemünk előtt elevenednének meg. A hajdú-bihari Evermind ezt már megtette a Seattle-i zenekar Paramount Színházban adott, valamint a talán leghíresebb, New York-i MTV Unplugged koncertjével is. Most, hogy idén nyáron 30 éves évfordulója van az említett angliai fesztiválfellépésnek, a tribute zenekar a debreceni Nagyerdei Víztorony kertjében tisztelgett a különleges előadás előtt.

Mivel nem önálló estjük volt (fellépett még a szintén debreceni Angel Rust a legjobb Faith No More-dalokkal, valamint a szintén cívisvárosi ZZ Copy, akik a ZZ Top életműből hoztak egy ízelítőt), így arra sajnos nem volt lehetőségük, hogy a teljes – egyébként kifejezetten hosszú – dallistát eljátsszák, de sikerült úgy válogatni a dalokból, hogy a Reading-életérzés átjöjjön.

És persze mint mindig, most is adtak a részletekre: a gitárok tökéletes replikái, a kórházi köpeny, a pólók, a fekete bőrdzseki és minden egyéb apró dolog a helyén volt. Mindehhez még kaptunk egy elég nagy extrát is, ami anno még talán nem is létezett: animálódó zenekari fotókat egy nagy LED-falon a háttérben.

Balogh István énekes-gitáros a koncertet megelőző napokban járt a debreceni FM 90 Campus Rádió stúdiójában, ahol sejtelmes utalást tett arra, hogy a koncert végén készül egy meglepetéssel. Nekem ugyan elárulta a rádióban adáson kívül, hogy mi lesz ez, de ettől még talán csak nagyobb izgalommal vártam, hogy véghezvigye élete első erőszakos cselekedetét a színpadon: így van, kedvelt hangszerét nem kímélve, záró show-elemként keményen földhöz vágta. Elnézést minden érzékeny lelkű zenésztől, de már csak ilyen.

 

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Evermind - Nirvana Tribute (@evermind_nirvana) által megosztott bejegyzés

Azt gondolom, hogy valami ilyesmi a tiszteletadás. Sokan mondják, hogy milyen könnyű Nirvana-dalokat játszani. De vajon hitelesen előadni is az több száz ember előtt?

Néhány hivatalos videó a 2009-es DVD kiadásról: