A sokáig másodvonalbeli csapatnak már volt egy hatalmas slágere, a a Kell, hogy várj . A dal az elmúlt több mint ötven esztendőben elképesztő népszerűséget vívott ki magának. (Sokáig köszönhette ezt a Magyar Néphadseregben teljesítendő, kötelező sorkatonai szolgálatnak. A szám a búcsúzni, szakítani kényszerült fiatal párok „himnusza” lett…).
Az 1970-es Neoton bombaerős volt. A két őstag Pásztor László és Galácz Lajos mellett ott játszott a később az Omegába igazoló Debreczeni ferenc, Som Lajos és az akkor alig 20 éves Balázs Fecó.
A Neoton 1970 utolsó hónapjaiban rögzítette a lemezanyagot, majd az 1971-es év elején egy nigériai koncertkörútra ment. A Bolond Város című album 1971 márciusában jelent meg. Igazi kifutása nem lett, legalábbis azzal a formációval amely rögzítette a lemez. Debreczeni szinte a lemez megjelenéssel egyidőben elment az Omegába. Balázs Fecó és Som Lajos 1971 végén szintén elhagyta a zenekart, hogy megalapítság Radics Bélával a Taurust.
.A lemez címadó daláról beatkorSzaki írt preciz összefoglalót.
A nyitó, egyben címadó dalt trombiták fanfárja vezeti be. A Bolond város kellően rockos, Pásztor László torzított gitárbetétjei miatt még a Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band című dala is az eszünkbe juthat. (Aki elég ügyes, a Beatles-fiúk arcképeit is megtalálhatja a lemezborítón).
A kemény verzék sorjázását egy hárfával fűszerezett bridge töri meg. A szakasz mindenáron lírai szeretne lenni, ám ezt Debreczeni Ferenc nem hagyja: nyugtalan filljeivel meghiúsítja Pásztor László minden erőfeszítését (és ez pontosan így is van rendjén!).
A sztereókép jobbján megkapóan szól Balázs Fecó keze alatt a Hammond-orgona, s a második „lírai” bridge-ben – Pásztor gitárszólójára válaszolva – Fecó talán élete első komolyabb szólószerepét kapja.