Hello Lányok!
2021-05-16

Nagyzoló, fontoskodó, haszonleső, magakellető, hencegő

Bizonyára mindenki ismer olyan embert, akire igazak a címben elírt jellemek, csak nem fogalmazódott meg bennünk, mitől annyira kibírhatatlanok. Azt hinnénk, hogy ezek a tulajdonságok, külön-külön is érvényesek, de hamar rá kell jönnünk, hogy nagyon is összefüggnek, és nagy valószínűséggel, az egyik jellemvonás nem létezik a másik nélkül.

A nagyzoló:
Minden találkozás alkalmával szóba kerül egy híresség, akiről úgy mesél, mintha minden hétvégén együtt horgásznának. Többnyire a teljes nevüket mondja ki, lehetőleg a keresztnév becézésével, hogy véletlenül se keverjük össze senkivel azt az adott embert.
A történetből egyébként semmi nem derül ki, hiszen az igazság kiszínezett, feltupírozott, az ő barokkos agyszüleményének kivetülése. Ha egy hírességről van szó, úgy állítja be magát, mintha a celeb keresné a kegyeit, és nem fordítva. Felesleges, tőle teljesen távol álló dolgokat vásárol magának vagy a szeretteinek, amelyeket egyértelműen nem engedhetne meg magának. Képes kölcsönt felvenni azért, hogy megvegyen egy drága órát, amit nagy karlendítésekkel az orrunk előtt lóbál és várja, hogy szóba hozzuk. Majd elmeséli, hogy milyen nehéz döntés volt választani, hiszen vagy ötven félét hordtak elé az üzletben, de a végén egyszerűen hagyta magát rábeszélni. Kevés dologgal áshatja alá magát az ember, mint az ilyen viselkedéssel.

A fontoskodó:
A fontoskodó ember akkor is érvényesíteni akarja a jelenlétét, amikor ez a kérdés nincs napirendi ponton. Mindig számolnunk kell a véleményével és az érveivel, mert ha nem tesszük meg, „hülyeként” könyvel el minket. Azt hiszi, csak a fontoskodással csillogtathatja meg az ő intellektusát és rátermettségét az élet minden területén. Hétköznapi, bagatell dolgokat is felfúj. Mint valami erkölcsrendész, tájékoztat a lehetséges kimenetelekről. Az előadását azzal zárja, hogy „de nem akarok beleszólni, azt csinálunk, amit akarunk”. A legegyszerűbb példa, amikor a réteges öltözködésünk hiányát vagy éppen meglétét hozza szóba. „Meg fogsz fázni!”
Nem érti, hogy erre a felszólításra kizárólag az édesanyánk és az óvónőnk kapott felhatalmazást. Ő úgy tesz, mintha aggódna az egészségünkért, de pusztán annyiról van szó, hogy az intellektusa eddig terjedt ki és ez nyomasztja őt belül. Ettől válik a kommunikációja erőszakossá, és ezért érezzük magunkat fenyegetve a jelenlétében. Mintha szándékosan versengeni próbálna az igazáért. A fontoskodó ember pontosan ezért állandó szereplője az internet fórumvilágának.

A haszonleső:
Minden mozdulatával és megnyilvánulásával csak a saját érdekeit és hasznát keresi. Számára az lenne az ideális, ha mindent ingyen kapna és mindent szívességből tennének meg neki. Ha ismer egy eladót a boltban, csak azért köszön meg „aranyoskodik” vele, hogy előre engedje a sorban. Ha ismer egy jegykezelőt, ingyen jegyeket akar szereztetni vele. Szívesen elfogad bármit, amiért nem kell fizetnie, de ha neki kell adnia valamit, azt forintra pontosan kiszámolja, és be is hajtja. Minden lagzin vagy vendégségben rosszullétig zabál és iszik, de ő nem tart bulikat. Ha nagy nehezen igen, mindenkinek magának kell hoznia az italt, amit inni akar. Elvárja, hogy tőle kérjenek bocsánatot és valami olyannal engeszteljék ki, amit ő határoz meg. Nagyokat lódít, folyton ígérget az ingyen dolgokért, de végül nem kapunk cserébe semmit. Az anyját is eladná. Ha kiderül, hogy örököl, már azelőtt kipakolja a haldokló rokon lakását, mielőtt arra feladnák az utolsó kenetet. Sunyi, aljas és hazug. A hiszékeny embereket vezeti meg.

A magakellető:
A magakellető ember folyamatosan azon dolgozik, hogy fókuszban legyen. Nála befolyásosabb emberek körében, hirtelen átváltozik és produkálja magát, mint egy cirkuszi majom. Harsány, izgága, kotnyeles és erőltetetten bájolog. A csillagos égig magasztal és előszeretettel játssza be a „te egy igaz, jó ember vagy” kártyát. Ez azt jelenti, hogy ha köszönsz neki reggel a buszon, elmeséli, hogy ezt nem mindenki teszi meg, és te különb vagy a többi, nemtörődöm, bunkótól. Ekkor a barátjának nevez, megállás nélkül dicsér, pedig nincs különösebb oka, rá, hiszen nem ismer. Bizalmasává fogad, elmeséli az életének olyan részleteit, amelyhez semmi közünk, majd elvárja, hogy minden reggel vele kvaterkázzunk a buszon. Hangosan köszön, ölelget, pacsizik, harsogja, hogy szeret. Nem rúghatjuk le magunkról, hiszen az előbb imádkozott értünk és nem vagyunk nemtörődöm bunkók, hanem igazak és jók. Ez egy erkölcsi csapda, amellyel ő elvárja, hogy őt is igaznak és jónak nevezzük, lehetőleg másoknak is elmondjuk, hogy ő milyen drága, jó ember. A magakellető csak ritkán hallgat végig. Ha kérdez valamit, ő válaszol rá, csakhogy bizonyítsa az éles észjárását. Pillanatok alatt rácuppan az emberre különösen, ha magasabb pozícióban vagyunk, vagy esetleg valamiért népszerűbbek vagyunk egy adott társaságban.

A hencegő:
A hencegő mindennel, de leginkább a semmivel „nagyoskodik”. Illetlen, szégyentelen és idegesítő.
Úgy dicsekszik, hogy azzal szándékosan bánt básokat. Bújtatva lealacsonyít magánál mindenkit, akinek nem jut az a kiváltság, ami neki. Legyen az valami anyagi dolog, elismerés vagy élmény. Nagyon gyakran a fele sem igaz abból, amit mond. Mindenkinél magasabb rendűnek képzeli magát.
Például, egy luxusmárka papírszatyrában hordja az uzsonnáját, pedig nem visel semmilyen luxus ruhát vagy kiegészítőt. Kézen-közön szerez magának egy magasabb kategóriás autót, amellyel felesleges köröket tesz a városban, jaszkarizik, de a lakbért sem tudja kifizetni. A nagyzolóhoz hasonlóan, olyan emberek barátságáról számol be, akik azt sem tudják, hogy ő kicsoda. Az időjárásról is a nőügyei jutnak eszébe. Konkrét számadatokat mond, konkrét szituációkat, konkrét embereket. Ha ez mind igaz volna, a pornóüzlet miatta hanyatlana. Simán eldicsekednek azzal, hogy nem olvastak el egyetlen könyvet sem, és van műkörmük meg nagy mellük.

Könnyen lehet, hogy ezek a tulajdonságok egy emberen belül kulminálódnak. Valamiféle kisebbségérzésből fakadnak ezek a megnyilvánulások. Elvárják, hogy egyféleképpen reagáljunk rájuk, mégpedig csodálattal. Ezek az emberek folyamatosan igénylik a tapsvihart, s mivel nem kapják meg, egyre frusztráltabban erősítik fel az addig sem visszafogott attitűdjüket. A nemtelen tekintélyszerzés nem új a nap alatt. Önmaguk gátlástalan pozícionálása azonban ma már a siker szinonimájává vált.

Kővári Piros

40 milliós beruházásra készül a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány

Dr. György László

Kővári Piros

Szerző
Hasonló cikkek