Az alábbi három interjúban arról fogunk beszélgetni, hogy a különböző szektorok hogyan élik meg a 2021-es év tavaszát, lehet-e az idei évre esetleg tervezni, hogyan befolyásolja vajon majd az oltás a programokat, milyen tervekkel lehet nekivágni ennek az évnek. Mi volt, mi van és mi lesz...

Első vendégünk Miklósvölgyi Péter, a Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője.

Korábban már beszélgettünk arról, hogy esetleg mi az, ami a 2020-as év második felében megvalósulhat. Hogyan zajlott le aztán az ősz és zajlik most a tél? Milyen tervekkel lehet nekivágni a 2021-es év tavaszának?

Miklósvölgyi Péter: Jó kis leckét kaptunk megint az élettől, de próbálok optimistán tekinteni a jövőbe. Nyár végén sikerült a Stadionkoncertek című rendezvényünket nyélbe ütni, ami egyébként a szakma részéről is nagyon-nagyon pozitív értékelést kapott, nagyon sokan hívtak minket, hogy a járványügyi helyzetnek megfelelően tudtunk gyorsan reagálni. Gyakorlatilag a zenekarok 2020-ban csak Debrecenben tudtak komplett nagykoncertet adni. Ha a presztízsünket nem is növelte, de legalább szinten tartotta a szakmai oldalról. Napról napra néztük a koronavírus adatokat augusztusban. Sokan azzal vádoltak minket, hogy nem eléggé körültekintően szervezzük Stadionkoncerteket, semmiféle adat nem támasztotta alá azt, hogy a stadionkoncertek alkalmával bármilyen szinten itt a régióban a fertőzöttség megugrott volna, mert voltak ilyen aggályok. Nem volt ilyen probléma. Utána még a Nagyerdei Víztoronyban is elég sok koncertet meg tudtunk szervezni, viszont azt vettük, hogy sok esetben már az elővételes jeggyel rendelkező vendégek sem jöttek el. Gyakorlatilag október közepére már teljesen kifulladt a koncertlátogatási kedv. Lehetett látni a környező országok adataiból és utána a magyar adatokból is, hogy nem fogjuk megúszni ezt a második hullámot. A mi cégünk, a Debreceni Campus Kft. egyébként étkeztetéssel, kiszállítással is foglalkozik, úgyhogy nekünk duplán nehéz ez a helyzet. Úgyhogy a tartalékainkból próbálunk élni, próbálunk a bértámogatással együtt túlélni, gyakorlatilag a stabilitásunk, az továbbra is megmaradt, de hogyha nem lettek volna jelentősebb tartalékaink, akkor most igen nagy bajban lennénk.

Nagyon fontos célkitűzés volt az, hogy valamilyen szempontból sikerüljön a munkavállalókat megőrizni, vagy megtartani, mert hogyha arról van szó, hogy utána meg indulni kell, akkor rögtön szükség van a munkatársakra, a kollégákra. 

Miklósvölgyi Péter: Így van. Gyakorlatilag szeptemberben majdnem azzal a létszámmal haladtunk tovább, mint amennyien voltunk még a covid beindulása előtt, ez a létszám azóta változatlan és próbálunk mindenkit megtartani. A végletekig nem lehet sajnos ezekben a megoldásokban elmenni, tehát a munkaerő gazdálkodással kapcsolatban is vannak racionális döntések, amiket meg kell hozni. Eddig a bértámogatásnak köszönhetően túl tudunk élni, de nagyon nagy gond az, hogy a klubok, a Hall, a Lovarda, a Kazánház hónapok óta be van zárva és mi úgy kalkulálunk, hogy zenés-táncos rendezvényre szeptemberig biztosan nem fognak szerintem ötszáz fő fölött beengedni, ha egyáltalán kinyitnak. Ne legyen igazam, mindenfélét hallunk, tehát a bizonytalanság, az óriási bennem is, bennünk is. Valaki azt mondja, optimistább hangok, hogyha az átoltottság megfelelő lesz Magyarországon, akkor akár április-májusban lehet nyitni. Gyakorlatilag van megint A, B, C, D, mindenféle forgatókönyvünk. Azért a legpesszimistább forgatókönyv szerint szeptembertől az élet minden szempontból újraindul. Nagy kérdés a nyár, nagy kérdés a rendezvények, nagy kérdés a fesztivál, van min gondolkodni.

Pont ezt akartam kérdezni, hogy ha mondjuk a Campus Fesztivált nézzük, egyáltalán elindult bármiféle tárgyalás, ami ilyenkor már szokott lenni, vagy most egyáltalán nem lehet ilyenekben gondolkodni?

Miklósvölgyi Péter: Muszáj ilyenekben gondolkodni, szervezők vagyunk, nem gondolkozhatunk másként, hogy lesz Campus Fesztivál. Tavaly az utolsó pillanatig azt mondtuk, hogy megtartjuk a Campus Fesztivált. Most sincs másként ez. Én azt gondolom, hogy most jóval nagyobb esély van, hogy megtartsuk, mint tavaly volt nyáron, mert jobban ismerjük már ezt az egész helyzetet, az egész covid-nak a kezelése már egy év után teljesen más aspektusból történik szerintem, mint akkor, amikor egy ismeretlen dologgal álltunk szemben. Úgyhogy optimisták vagyunk, nyilván nem tudjuk azt, hogy mit hoznak a következő hónapok, annak milyen hatása lesz, nem tudjuk azt, hogy egy óriási felszabadulásérzés lesz az emberekben, vagy lesz, aki még óvatosabb lesz. Mindenki azzal biztat minket, hogy nyugodjunk meg, mindenki fesztiválra akar menni, koncertre akar menni, bulizni akar menni, végre a barátaival szeretne találkozni. Hús-vér emberekkel szeretne élményeket megélni. Nyilván nagyon sokan így gondolkodnak, de azért minket óvatosságra int az, hogy nagyon sokan viszont úgy is gondolkodhatnak, hogy ha eddig kibírtuk, akkor már ne most legyen gond. Ha esetleg elszoktunk kicsit a buliktól vagy a koncertektől, akkor nem kell nekünk egyből belevetni magunkat a mélyébe. A Campus Fesztivál is hat-hét év alatt épült föl ilyen létszámban, elértük a 110 ezer körüli látogatószámot, de egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy nem kell visszalépnünk a saját mutatóink kapcsán és fel vagyunk arra készülve, hogy most egy újrakezdést, újraindítást kell megszerveznünk és az hibátlan legyen. A közönség hogy fog erre reagálni, az egy nagyon nagy kérdés. Néznünk kell folyamatosan az anyagi lehetőséget is és nagyon-nagyon meg kell azt gondolnunk, hogy most merünk-e ugyanolyan nagyságrendű fesztivált szervezni, mert ha az utolsó pillanatban mégis járványügyi helyzetből, vagy lazasági okokból az látszik, hogy nem jön a közönség, akkor bizony nagyon könnyen lehet több száz millió forintot is bukni. Nekünk már nincs miből bukni több száz millió forintot, hiszen elköltöttük a kollegáknak és a cégnek az utóbbi évben történő finanszírozására. Nagyon-nagyon észnél kell lennünk. Én azt gondolom egyébként, hogy valamikor április végén, május elején ha nem látunk pontosan, akkor jön el az a pillanat, amikor egy végleges döntést meg kell hoznunk.

Meddig lehet vajon ezt így csinálni? Meddig tartanak a tartalékok?

Miklósvölgyi Péter: Nem tudjuk, hogy mire számíthatunk, nem tudjuk azt sem, hogy mire számíthatnak a fesztiválpiac szereplői, mire számíthatnak a támogatási formák közül. Látjuk, hogy Európában rengeteg helyen vannak különböző megoldások, Magyarországon is, mi is kaptunk a tavalyi után fesztiváltámogatást. Azt hisszük és azt halljuk, hogy van valamiféle szektorsegítő akció kilátásban, de ezek még bizonytalanok. Alapvetően szerintem mindenki akkor jár el helyesen, hogyha úgy készül, hogy a piacról, a belépőkből és a szponzori bevételekből már le tudja finanszírozni a saját rendezvényét és nagyon-nagyon bízunk abban, hogy nyárra már olyan sokan be lesznek oltva, vagy olyan sokan átestek a betegségen, hogy nem kell kvázi beoltottsághoz, vagy negatív teszthez kötni a beléptetést, mert azt nem tudom, hogy fel tudnánk-e vállalni, nagyon nehéz kérdés. Azt hiszem, nagyon sok nézőt vesztenénk. Az, hogy meddig lehet bírni, tényleg nem tudom. Gyakorlatilag egy éve lassan ebben élünk, el se hiszem, hogy már egy év eltelt. Én nem szeretek panaszkodni, mert igazság szerint látva azt, hogy sok vállalkozás, akinek nem voltak tartalékai, nem volt háttérbázisa, nem tudott alternatív megoldásokat találni, hogy milyen nagy bajban vannak, ahhoz képest én nekem nem lehet rossz a kedvem, negatív a hangulatom. Nyilván racionálisan próbálom kezelni a helyzetet, felfogtam azt, hogy mi fesztiválszervezők, rendezvényszervezők, vendéglátással foglalkozó, nagyon sokat vesztettünk ezen a helyzeten. Én mindig azt mondom a kollegáimnak, hogy bízzunk abban, hogy ez nem egy új kor kezdete, ahol gyakorlatilag évente, kétévente, háromévente szembe kell nézni hasonló helyzetekkel, és hogyha le tudjuk küzdeni ezt az egész járványt, akkor neki tudunk látni a következő 5-10-15-20 évnek, akkor én azt mondom, hogy ki lehetett bírni és menni kell előre, és csinálni kell. Úgyhogy optimistán kell szerveznünk, ezt várja tőlünk a közönség is, ezt várom el én saját magunktól is, meg a kollegáktól is. Nem mondom, hogy nem nehéz néha úgy dolgozni, hogy lehet, hogy már megint csak a fióknak dolgozunk, hogy ez a látványterv, ez a biztonsági terv, ez a technikai terv, ez már megint csak a fióknak készül. De hát ez van. 

Én remélem, hogyha legközelebb beszélünk, mondjuk ilyen tavasz környékén, akkor már sokkal több pozitív konkrétumot tudunk majd mondani.

Miklósvölgyi Péter: Én is remélem, de inkább azt remélem, hogy a 110 ezer látogatóval együtt közösen tudunk egy jó koncertet majd megnézni, egy jó fesztivált eltölteni, hogyha ott tudunk a stadionban, helyesebben a stadion mellett állni a sorok között nyáron, úgy, hogy nem kell semmilyen korlátozó intézkedést már bevezetni, akkor szerintem mindnyájan együtt fogunk örülni annak, hogy nyár, annak, hogy elmúlt a járvány, és ennek a víziója éltet minket.

Most pedig nézzük meg azt az oldalt is, akik fellépnek rendezvényeken, hogy ők hogyan élték meg a tavalyi évet, és hogyan lehet esetleg készülni az erre a 2021-es szezonra.

DJ Németivel, vagyis Németi István lemezlovassal beszélgettünk.

Mennyire volt nehéz a 2020-as év a rendezvények szempontjából?

Németi István: Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor nagyon nehéz volt. Ugye az első hullám, az egy kicsit váratlanul ért bennünket, de azt hiszem május első hetében már talán a jó idő miatt is, kevesebb volt a fertőzöttek száma, és akkoriban azért a teraszokon már lehetett zenét szolgáltatni. Már az is egy picike könnyítés volt, és utána június harmadik hetében már engedték ötszáz fő alatt a zenés-táncos rendezvényeket. Akkor volt egy három hónap, ami nagyon-nagyon jól jött számunkra a leállás után, és kompenzálta azt a kiesést, ami előtte volt. De sajnos ősszel megérkezett a második hullám, november 1-je után pedig már teljes lezárás volt, ami azóta is tart, és nincs semmiféle lehetőségünk. Ez azért jobban megérint mindenkit, hisz az elsőt még talán át is vészeltük, de ez a második már sokkal nehezebb.

Hogyan lehet így az idei évre gondolni? A tavalyi évben A, B, C, D terveket kellett például a rendezvényszervezőknek kidolgozni, a ti oldalatokon is van ilyesfajta forgatókönyv? Vannak egyáltalán megkereséseitek?

Németi István: Én mind a két oldalon állok, tehát szervezek is és fel is lépek. Azok, akiket megkeresek vagy a másik oldalról, akik engem keresnek meg, borzasztóan rugalmasnak kell lennünk egymással szemben, és alkalmazkodnunk kell a másikhoz. Természetesen kerestek már meg engem is sok rendezvénnyel kapcsolatban, és egészen december 31-ig beírtam a betervezett rendezvényeket a naptáramba. De ugye még mindig van egy dátum, amit tologatunk magunk előtt, hogy majd onnantól kezdve indulnak újra az események és ehhez alkalmazkodva tervezgetünk, sajnos mást nem nagyon tudunk csinálni.

Ha már megemlítetted a rendezvényszervezés oldalát, éttermek tekintetében is van valamiféle érdekeltséged. Itt mennyire volt nehéz megélni a bezárást?

Németi István: Nagyon sok éttermi tulajdonossal vagyok jóban, sőt, be is segítek egy újonnan nyíló étteremnek Debrecenben. Különböző módon élik ezt meg, tehát volt, aki próbált átállni kiszállításra, de a piac azért nagyobb lett kicsit azzal, hogy bezártak az éttermek. Sokaktól panaszokat hallok, és várják az újra nyitást, ami remélhetőleg majd március, április környékén megtörténik.

Magánemberként, annak, aki évtizedek óta állandóan pörgésben van, és mindig dolgozik, hogyan lehet megélni azt, hogy nincs munka és nem lehet tudni mikor fog újra elindulni?

Németi István: Magánemberként is mi azok közé az emberek közé tartozunk, akik emberek között dolgoznak, szórakoztatjuk őket. Ebből is adódik, hogy mivel ez el lett zárva előlünk mentálisan nagyon nehéz ezt megélnünk. Biztosan mindenki másnak is nehéz, de azt gondolom, hogy nekünk különösen, akik tényleg olyan emberekkel dolgozunk együtt, akik szolgáltatásokat, rendezvényeket, bulikat, partykat rendeznek, vagy ezeken fellépnek. Tehát a mindennapjaink része volt ez, és ez egyik pillanatról a másikra megállt, és ez borzasztóan rosszul esett főleg az elején, de azóta is hullámzó ez az érzés. Van, amikor úgy könnyebben viseli az ember, de van, amikor nagyon a padlón van, és nagyon kilátástalannak érzi a helyzetét. Próbálunk pozitívan hozzáállni és reménykedni, hogy minél hamarabb vége és lassan már tényleg elindul az élet.

Mennyire mutatott rá a jelenlegi helyzet arra, hogy fontos a több lábon állás?

Németi István: Nagyon rámutatott sajnos. A mi szakmánk, az teljes mértékben a tömegrendezvényekre épül, és ezt zárták be a leghamarabb és várhatóan ezt fogják engedélyezni a legkésőbb. Mindenképpen ez egy jel is volt, és úgymond egy lecke is, hogy nem szabad egy lábon állni és nem szabad egy tevékenységet végezni, mert nagyon kiszolgáltatottá tud válni az ember.

Nem érzed egy kicsit úgy, hogy talán már nagyobb rutin van ennek a helyzetnek a kezelésében a második, harmadik hullámban?

Németi István: Szerintem igen, mert az ember az alkalmazkodóképességekkel rendelkezik, és elég jól tudunk alkalmazkodni a körülményekhez. Biztos, hogy ez a vírus valamilyen szinten a jövőben velünk fog maradni, de akkor fogjuk tudni ezt teljesen legyőzni, hogy az élet el tudjon indulni, hogyha alkalmazkodunk hozzá. Remélhetőleg ez pár hónapon belül már látszani fog, és el fog tudni indulni az élet. Nagyon sok emberekkel találkozok, nagyon sok ismerőssel beszélgetek és anyagilag is, főleg akik ezen a területen dolgoznak, nagyon érintve vannak, de mentálisan is óriási problémák vannak ezzel kapcsolatban. Tehát elvették tőlünk, vagyis inkább a vírus vette el tőlünk, az eddigi életünket. Remélhetőleg látszik már a fény az alagút végén a vakcinákkal, az oltásokkal, hogy le fogjuk ezt győzni, de nagyon kemény lecke ez az egész világnak.

A rendezvények után az ingatlanok világába is bepillantást nyerhetünk azzal kapcsolatosan, hogy hogyan is alakul tulajdonképpen az ingatlanpiac így 2021 év elején.

Kerekes József, a Nagyerdei Ingatlaniroda tulajdonosa válaszolt kérdéseinkre.

Ha jól emlékszem rá, akkor talán valamikor nyáron beszélgettünk arról, hogy vajon hogyan is lehet majd kalkulálni az ingatlanokkal, bérbeadással, eladással az ősz folyamán. Most menjünk vissza egy picit az időben. Én azt gondolom, hogy kezdjük itt a beszélgetést. Hogyan alakult az ősz, és mit hozott magával a tél, illetve ennek az évnek az eleje?

Kerekes József: Az elmúlt év az igencsak izgalmasan alakult, nyilván nemcsak nálunk, hanem más országokban is. Készültek különböző becslések, itt a tranzakciós számok megvalósulására vonatkozóan, ezekből egyébként nagyjából azt lehetett kiolvasni, hogy míg a 2020-as év első egy-két hónapjában egy viszonylag magas tranzakciószám volt országos szinten. Március-április-május hónapokban, ez teljesen beesett, és aztán szépen elkezdett újra visszaemelkedni. Gyakorlatilag az év végére már ugyanolyan szinten volt, mint egy évvel korábban. Egy pici csökkenést is lehetett érzékelni, tehát azt gondolom, hogy nagyon szépen látszott és tapasztaltuk is így az ingatlanszakmában, hogy újra felfokozódott az érdeklődés, mind az eladások, mind a vásárlások oldaláról. Tehát a piac nagyon szépen magára talált.

Amikor megtörtént a zárás tavasszal, az egyetemisták ugye hazautaztak, akkor sok mindenkiben felmerült az a kérdés, hogy vajon meddig tart ez? Hogy fognak visszajönni, tartják-e az ingatlanokat. Az ősz folyamán ez mennyiben változott meg, vagy mit lehet most tudni, például kiadás szempontjából?

Kerekes József: A vírushelyzet miatt nyilván azokon a területeken, ahol az oktatást nem volt szükséges fizikálisan megtartani, ahol gyakorlatmentesebbek voltak, vagy mentessé tudták tenni az oktatást, ott nagyon sok esetben az történt, hogy az egyetemi hallgatók hazautaztak nemcsak a magyar, de a külföldi diákok is. Ez egy 35 ezres egyetemnél azért igencsak nagy létszámot takar, és nyilván ők adnak egy folyamatos vásárlói igényét vagy bérlő igényét a kiadó lakásoknak Debrecenben. Azért nálunk nem lehet megkerülni a diákokat, a diákságot, ez azért egy elég komoly hatással bírt a piacra. Sajnos láttuk, hogy sok helyen ugye üresen maradtak az ingatlanok, mert nem tudtak visszajönni a diákok. Többször találkoztunk azzal, hogy amikor hazament korábban, vagy akár nyáron, azzal a tervvel távozott, hogy majd visszaérkezik a városba. Nagyon sok esetben nem történt meg, illetve sokan jelezték, hogy miután az oktatás, az online fog folytatódni az ő szakterületükön, ezért nem látták indokoltnak azt, hogy visszatérjenek arra az időszakra. Addig ameddig ezt a fajta tanulást otthonról is el tudják végezni.

Ez azt jelenti, hogy akkor felszabadult nagyon sok ingatlan, tehát most gyakorlatilag egy nagyobb kínálatról beszélünk

Kerekes József: Igen, egy picit nagyobb lett a kínálat. Egyébként ez megoszlik, mert érdekes módon ugyanakkor sokan otthon maradtak, ahogy érzékeltük. Azért a többség főleg a külföldieknél mégsem ment haza, hiszen nekik eljönni, hazamenni, karantén, egyebek miatt talán egy kicsit nehezebbé vált volna, vagy válna ez a fajta mozgolódás és többen innen folytatták az online képzést is, amit a tulajdonosok is örömmel tapasztaltak. Viszont tény, hogy sok helyzetben akár egy csökkentett bérleti díjjal, vagy valamilyen kedvezménnyel próbálták kompenzálni a bérbeadók a mostani helyzetet, hiszen azért ez világszinten kihat rengeteg embernek az életére.

A kiadások és a bérletek mellett az eladásokról is beszéljünk egy picit. Nagyon sok kormányintézkedés segíti most a családokat. Ez mennyire érződik jelen pillanatban az ingatlanpiacon? Vagy milyen hatása lehet ezeknek a támogatásoknak?

Kerekes József: Így van, az év végén rengeteg bejelentés volt, kezdve ugye az ötszázalékos áfával, illetve a családtámogatással. Plusz egyéb olyan 3+3-as felújítási támogatással, amik ki is jöttek januárban. Azt tapasztaltuk, hogy míg decemberben egy kicsit lassabban mozogtak az érdeklődők és mindenki kivárt, hogy vajon akkor tényleg megjelenik-e a Közlönyben januárban az ötszázalékos áfa.  Mindenki készült már rá, tehát volt érdeklődés, volt nézelődés, de nem éreztük azt a nagyfokú tranzakciózárást, vagy azt a sok lezárt ügyletet e mögött. Inkább ezt a kivárást tapasztaltuk és január első hetében ahogy eldördült az a startpisztoly egyértelművé váltak a támogatási formák. Rengeteg adásvételt láttunk, hallottunk, tapasztaltunk. Az első hétben gyakorlatilag nagyobb volt az a tranzakciószám, mint a teljes december hónapban szinte. Tehát a legtöbb ügyfelünknél tapasztaltunk egy ilyen nagy megugrást. Ez szerintem nyilván jelentkezett nemcsak nálunk Debrecenben, hanem országos szinten is. Azóta is egy picit azt gondolom, hogy töretlenül folytatódik. Rengetegen közülük nagyon sok olyan család keres, akik kisgyermekesek és egy kertes házra szeretnének váltani. Nagyon sok olyan ügyféllel találkozunk, akik olyan lehetőséggel is tudnak élni, mint például a CSOK, a babaváró, vagy éppen a kedvezményes hiteltámogatás. Nyilván ezt érzékeljük, illetve a piac is nagyon szépen beárazta, és lekövette ezt. Hiszen több projektünknél míg decemberben valamilyen árral dolgoztunk, január első hetében volt olyan, ahol több millió forinttal is emelkedtek, a nagy érdeklődésre való tekintettel, annak ellenére, hogy az áfa ugye a 27%-ról lecsökkent 5%-ra.

Pont ezt akartam kérdezni, hogy mennyire növekedtek meg az ingatlanárak Debrecenben és hogy vajon hol állunk így országos összehasonlításban?

Kerekes József: Jelenleg az országos összehasonlítást nehéz lenne megnézni, majd valamikor egy pár hónappal későbbi KSH tényleges elemzéseiből, vagy tényleges lezárt ügyleteknek az elemzéséből fogjuk majd látni. Azt gondolom, hogy azt mindenképp érzékeljük, hogy nemcsak Debrecenben, hanem számos vidéki nagyvárosban hasonló tendencia indult el. A kertes házba való költözés, amihez egyébként rengeteg segítséget ad most a kormány, mindenhol hasonló módon növekszik az érdeklődés. Egyébként ez nyilván magával húzza az új építésű családi házak, sorházak, ikerházak árainak emelkedését, ezáltal pedig a tervek emelkedését. Ami különösen megdrágítja, hogy a kereslet gyors növekedésével a telkek rohamosan csökkennek. Látszik, hogy az eddigi frekventáltabb helyeken, ahol korábban ilyen jellegű ingatlanokkal tudtak a fejlesztők számolni, ezeknek a száma az vészesen fogy. Ahogy fogynak ezek az ingatlanok, úgy emelkedik nyilván az áruk is. Ha most az ember körbeautózik Debrecenben, nagyon sokszor láthat "Ez a ház eladó" feliratú öt-hatszáz négyzetmétertől kis telkeket, régi házzal, bontandó házzal. Ezeknek jellemzően az árai már ilyen negyven-, ötven-, akár hatvanmillió forintokba is kerülnek. Ugye nyilván ebből kell majd kalkulálni a fejlesztőnek, a végleges piaci árakat, attól függően, hogy mit tud majd rá építeni. Tehát itt nagyon sok tényezős ez a dolog. A szabályozások is nagy hatással vannak erre, hiszen a beépíthetőségi százalékok is most egy picit változtak februártól, és a városnak is van egy elég határozott elképzelése arra vonatkozóan, hogy milyen irányba szeretné, hogy maga a fejlődése az ingatlanállománynak, illetve a lakóterületeknek haladjon, illetve épüljön. Ez nyilván mind-mind bizonyos irányba befolyásolja ezeket, a mi esetünkben egy drágító irányba az ingatlanoknak az árát. Az általános kereslet-kínálat törvényszerűsége, hiszen minél többen keresnek egy adott jellegű cikket, ugye nálunk a kertes házi ingatlant, annál magasabb lesz az ára. Ezt látjuk egyébként most a piacon. Szerencsére rengeteg fejlesztő időben elindult és telkeket vásárolt, elkezdték a fejlesztéseket. Ha sikerül ezt a kereslet-kínálatot egyensúlyozni megfelelő kínálattal, akkor elérhető egy stabilabb ár. Hiszen a fejlesztőnek is az az érdeke, hogy a végén el tudja adni az ingatlan, ne álljon üresen. Tehát lesz valószínűleg itt is majd egy piaci korrekció annak függvényében, hogy a kereslethez képest milyen kínálatot tudnak párosítani és azokat milyen lokációba.

Azt lehet egyébként tudni, hogy körülbelül milyen nagyságban gondolkodnak a magyar családok?  Mekkora az az ingatlan, ami azért most keresett?

Kerekes József: A leggyakoribb, a klasszikus kormány által is támogatott családmodell, ez a háromgyerekes család. Minimum három szoba, nappalis ingatlanok, amik kertes házban keresettek. Ez a modell úgy tevődik össze, hogy amennyiben már van egy lakásuk korábban, azt ugye eladásra kínálják. Az eladáshoz amennyiben még esetleg nincs meg a harmadik baba, vagy akár egy későbbi babában még gondolkodik a család, ugye akkor egy babaváróval, egy tízmillió forinttal el tudnak indulni. Ehhez hozzájön még a CSOK, illetve a CSOK kamattámogatott hitel. Ötven-hatvanmillió forint körül van az átlagos keresés, de minél olcsóbb, annál preferáltabb lenne. Ezek most a legkeresettebb. Kategóriától függően, ezek az árak azért mehetnek feljebb, frekventáltabb területeken, ahol maga a telek is drágább. Ezek az ingatlanok akár hetven-nyolcvan-kilencven millió forintba is kerülhetnek most már. Gondolok itt 110-130 négyzetméter közötti ingatlanokról, amiben 3-4 hálószoba van, nappalis kivitelben. Ezekre van most a legnagyobb kereslet.

Gábor-Vígh Vanda