Pirosba borult a Nagyerdő szombat este, a debreceni szurkolók zászlókkal a kézben, sálakkal a nyakban baktattak a stadion felé. Volt, aki benzingőzzel melegített a Debrecen Drive-on, akadt, aki a vendéglátóipari egységeket kereste fel az idényzáró meccs előtt, mindenesetre a hangulatra már a kezdés előtt sem lehetett panasz. A szezon legfontosabb erőpróbája várt a Lokira tizennégyezer néző előtt, ugyanakkor az európai kupaindulásért küzdeni édesebb teher, mint a kiesés elkerüléséért, márpedig ebben a szezonban már csak a hab hiányzott a tortáról. Szrdan Blagojevics együttesének saját kezében volt a sorsa, de csak győzelemmel tehette biztossá bronzérmét – más esetben figyelni kellett volna, mire megy a vetélytárs Puskás Akadémia a bennmaradásért harcoló Honvéddal.

Az ünnepi hangulatot fokozta, hogy a találkozó előtt a Debreceni Sportélet főszerkesztője, Korabik-Zubák Tibor kortárs festményt adott át a DVSC házi gólkirályának, Dorian Babunszkinak, míg a Zilahi-díjat Dzsudzsák Balázs kapta meg. Utóbbi a kispadról sétált ki átvenni az elismerést, miután a Ferencváros ellen megsérült, így viszont bekerült a kezdőcsapatba Bódi Ádám, méghozzá tavaly november óta először.

A középpályás hamar igazolta, hogy jó döntés volt csatasorba álltani, a bal szélen többször is megbontotta az újpesti védelmet, amikor pedig kiléptek rá, forintos labdával találta meg a hosszún érkezőket. Előbb Sztefan Loncsar, majd Varga Kevin került így helyzetbe, de Banai Dávid mindkétszer résen volt, éles szögből nem lehetett túljárni az eszén. Nem vállalt túlzott kockázatot a Loki, de kétségkívül fölényben játszott, a vendégek Csoboth Kevin és Branko Pauljevics gyorsaságán kívül másban nemigen bízhattak. Nem is jött váratlanul a debreceni gól, amelyhez kellett Meldin Dreskovics remek meglátása: a montenegrói védő szöglet után nagyon okosan fejelte vissza a labdát a rövidre, ahol Dusan Lagatorról teljesen megfeledkeztek, ő pedig köszönte szépen, és közelről a kapuba bólintott.

Alig léptük át a játékrész felét, amikor előnybe került a DVSC, s néhány percig úgy tűnt, hogy Felcsúton a Puskás is, csakhogy a VAR elvette Corbu Marius gólját. Minden úgy alakult tehát, ahogy a debreceni szurkolók elképzelték, nem véletlenül ünnepelte ritkán látható módon már az első félidő derekán állva a közönség a csapatot. Elkényelmesedni viszont nem lehetett, mert az Újpest ívelésekre, hosszú indításokra és beadásokra épülő direkt játékában azért benne volt a gólveszély – szerencsére benne is maradt. A túloldalon ugyanakkor Banai finoman szólva sem unatkozott, a szünet előtt három bravúrt is be kellett mutatnia, Loncsar távoli és Lagator közeli próbálkozása után Bódi megpattanó beadásánál is hárított.

Egygólos debreceni vezetésről kezdődött a második félidő, de előbb még a szünetben a Debreceni Sportélet díjazta a DVSC Labdarúgó Akadémia egyes korosztályainak idénybeli legjobbjait; a serlegeket, okleveleket és a Felföldi Édességgyártó Kft. ajándékcsomagját Barcsa Lajos alpolgármester és Makray Balázs, a DVSC cégvezetője adta át a játékosoknak. A jövő tehetségei után ismét a jelen klasszisai voltak a főszereplők, a Loki továbbra is uralta a középpályát, Szécsi Márk beállása pedig lendített a hazaiak játékán. A debreceni tábor jó érzékkel örömtüzet gyújtott, Babunszki hasonlóképp érkezett Ferenczi János tűpontos beadására, és bár Banai elsőre még hatalmasat védett, a kipattanót Christian Manrique a léc alá lőtte.

„Irány Európa!” – skandálták a Loki-ultrák, a rigmus pedig egyáltalán nem tűnt elhamarkodottnak, elvégre az Újpest támadásaiból hiányzott az átütőerő, amiben nagy szerepe volt a DVSC fegyelmezett játékának. Nebojsa Vignjevics hármas cseréje azért némileg felrázta a lilákat, az idényben vajmi keveset mutató Peter Ambrose például rögtön szépíthetett volna, de nagy helyzetben a jobb alsó mellé lőtt. A túloldalon Babunszki és Bódi veszélyeztetett, vagyis a Debrecen akkor sem riadt meg, ha nem az újpesti reteszt kellett feltörnie, hanem rendezetlen védelem ellen rohamoznia. Megyeri Balázs rengeteg segítséget kapott a mezőnyjátékosoktól, de azért ő is hozzátette a magáét, Csoboth lövésénél jól zárta a szöget. Izgulni nem kellett a végjátékban, mert az Újpest nem tudta fokozni mezőnyfölényét, a DVSC győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben.

Nemhogy elbírta a nyomást a Loki, de akkor játszott a legjobban, amikor igazán fontos volt, a 2–0-s siker pedig a bajnoki bronzérem mellett Európa Konferencialiga-indulást is ér. Mi mást is írhatnánk? Ez Debrecen!

Labdarúgó NB I, 33. forduló

DVSC – Újpest FC 2–0 (1–0)

DVSC: Megyeri – Kusnyír, Dreskovics, Romancsuk, Ferenczi – Lagator, Loncsar (Dzsudzsák 90′) – Varga K. (Szécsi 46′), Manrique (Bárány 90′), Bódi (Kiziridisz 80′) – Babunszki (Mance 80′)

Vezetőedző: Szrdan Blagojevics

Újpest: Banai – Andzulasz, Diaby, Fehér (Kovács D. 89′) – Pauljevics, Onovo, Boumal, Mörschel (Jevtoszki 57′), Antonov (Ambrose 57′) – Gouré (Simon 57′), Csoboth (Mucsányi 77′)

Vezetőedző: Nebojsa Vignjevics

Gólszerzők: Lagator 26′, Manrique 53′

P. G.

Fotó: Ásztai Csaba

debsport.com