Öt góllal küldte haza a Tiszaújvárost a DEAC labdarúgócsapata az NB III. Keleti csoportjának hétvégi találkozóján. Az 5–0-s sikernek köszönhetően a harmadik helyen áll az egyetemi társaság, 35 forduló után három ponttal megelőzve az üldöző, 57 egységet begyűjtő Körösladányt. Nagy harc várható tehát a bronzéremért a hátralévő három körben, de ha a debreceniek ilyen magabiztosan és gólratörően futballoznak, meglesz az áhított harmadik hely.

A csapatkapitány Sándor Tamásnak elsőként azt a kérdést tettük fel, belülről is könnyű győzelemnek tűnt-e a vasárnapi.

– Az elején ki-ki meccsnek tűnt számunkra, de szerencsére hamar megszereztük a vezetést – emlékezett vissza a középpályás. – Ezt követően rúgtunk egy szerencsés gólt, vagy ahogy Orosz Marci fogalmazott, félig tudatos volt – utalt a saját térfelükről az újvárosi hálóba rúgott találatra “Tobe”. – Majd Rauf Al-Sheraji lecsapott egy keresztlabdára, még a szünet előtt gólt szerzett, és 3–0-nál már a lényegi kérdések eldőltek. A kiállítás pedig végképp megpecsételte a sorsukat. Mégsem éreztem mérkőzés közben, hogy nagyon könnyű dolgunk lenne. Kézben tartottuk a meccset, de egy pontrúgásból, vagy egy kontrából bármikor szorosabbá válhatott volna az eredmény. A korai gól fontosságáról annyit: hazai pályán általában visszaállva, szervezetten védekeznek ellenünk, ezért jó, ha hamar feltörjük a reteszt. Erre ugyanis csak úgy tudnak reagálni, hogy nyitottabban próbálnak futballozni – avatott be a témába a játékmester.

A DEAC először játszhatott úgy a Dóczy utcai Sportcampuson, hogy a felújított lelátón foglalhattak helyet szurkolóink.

– Nagyszerű érzés volt. A félidőben valaki mondta is, hogy már ne a másik irányba, a DESOK felé induljunk el. Hirtelen nem biztos, hogy tudtuk, hol kell megpihenni a szünetben. De a viccet félretéve: nagyon jó volt ezt megélni, sokkal jobb futballhangulat volt a stadionban – mondta Sándor Tamás, aki a bronzérem áhított megszerzéséről is szót ejtett. – A harmadik hely megszerzése a célunk, innen már nem adnánk alább. Négy meccset nyertünk meg zsinórban, s hogy egy klasszikust idézzek: ez már olyan komoly sorozat, mint a Szomszédok. A bronzérem még nincs meg, nagyon kemény harc vár ránk a következő hetekben. Most botlott a Körösladány, lépéselőnybe kerültünk, de van még hátra három bajnoki, abból legalább hármat meg kellene nyernünk… Komolyra fordítva a szót, bízunk benne, hogy megtartjuk a harmadik helyet. Vasárnap 11 órakor Kisvárdán, a második csapatukkal csapunk össze, de nem tudhatjuk, kik lesznek az első gárda “visszajátszói”. Nagyon jó minőségű a pályájuk, arra nem lehet fogni semmit. Megpróbáljuk onnan is elhozni a három pontot, meglátjuk, ez később mire lesz elég.