A fehérvári fiatalok kemény ellenfélnek bizonyultak, a pálya minden pontján agresszíven támadták a debreceni játékosokat, mindenáron megnehezítve az egyetemisták dolgát. Az 1. harmadban különösen magas energiaszinten teljesítettek a csapatok. A mieink erősen feltolták a védekezésüket, ekkor viszont kapu előtti terület ellenőrzése igényelt extra figyelmet. A 7. percben Mihalik András nagy lövése Sosunov ütőjéről vágódott a vendégek kapujába, megszereztük a vezetést. A 12. percben Trastasenkovs átadását némi szerencsével Szabó emelte be a mieink hálójába. A hazai csapat többet támadott, több ízben veszélyeztetett, de az első etapban maradt a gól nélküli döntetlen.

A 2. játékrészben feljebb kapcsolt egy fokozattal a hazai gárda. Dalecky gyorsan lőtt egy vasat, az újabb gól azonban még váratott magára. A 26. percben korongvesztést követően Cizas lépett ki a harmad közepe táján és a kapussal szemben értékesítette a ziccert. Kiegyenlített, heves küzdelem zajlott a jégen, a fehérváriak nagy erőket mozgósítottak, kaptak fórokat is, de a mieink jól védekeztek.

A 3. harmadban a fáradni látszó vendégekkel szemben ismét tempót váltottak a debreceniek. Dalecky gyorsan egyenlített, majd Izacky gyönyörű szólójával átvettük a vezetést is. A 3. harmad közepe táján kimaradt egy büntetőlövésünk, Smirnov azonban nem hibázott. Néhány perccel a meccs vége előtt Trastasenkovs szépített, majd Izacky az üres kapura is betalált, bebiztosítva a győzelmünket.

Az egyetemisták nem kis fegyvertényt hajtottak végre ezen a találkozón. Egyrészt itthon tartották a 3 pontot, másrészt meccs közben kétszer váltottak felfelé, ezt a váltást pedig már nem tudta követni a vendégcsapat.

György József vezetőedző a következőket mondta a mérkőzés után.

– A FEHA19-től azt kaptuk, amit vártunk, egy harcos, roppant agresszív alakulatot, akik nem ismertek elvesztett korongot. Tudtuk, hogy a rutin önmagában nem lesz elég, így azt kértem a srácoktól, hogy ütközzenek sokat és álljanak bele az egy az egy ellen folyó párharcokba. Annak ellenére, hogy viszonylag hosszasan vezetett 2-1-re a Fehérvár, a mieink munkája, energia-szintje rendben volt, de valami okból kifolyólag túl akartuk játszani a helyzeteinket. A 3. harmadban egyszerűbb és céltudatosabb hokit kértem a srácoktól, akik ezt teljesítették, így sikerült visszajönni a mérkőzésbe. Kiemelném a 2. sor teljesítményét, akik oroszlánrészt vállaltak a győzelemben. Számunkra nagyon nehéz hét következik a bajnokságban. Reméljük, hogy elkezdenek gyógyulni és visszatérni a sérültjeink, a jövő hét végén nagy szükségünk lesz rájuk!

A kiválóan hokizó Vedran Bogesic így látta belülről a találkozót.

– Szerintem a Fehérvár olyan csapat, amelyik ha megérzi, hogy a legkisebb esély is adódik a pontszerzésre, akkor elkezdenek hajtani és azt az iramot nyomják a meccs legvégéig. Úgy vélem, hogy mi egy kicsit gyengébben álltunk bele mérkőzésbe, megvoltak a helyzeteink, de az 1 és 2. harmadban nem használtuk ki azokat eléggé hatékonyan. A 3. harmadra lényegesen jobban érkeztünk meg; bebizonyítottuk, hogy ha együtt van és csapatként működik a társaság, akkor bárkit le tudunk győzni. Ennek az együttes erőfeszítésnek köszönhetőn sikerült megfordítani és megnyerni a mérkőzést.

=Müller Károly=