. A kezdet nem sikerült könnyűre, ám idővel teljesen megváltozott a helyzete a hazája válogatottjába is meghívót kapott labdarúgónak, aki alapemberré vált, és mostanra kihagyhatatlan tagja lett a Loki kezdőcsapatának.

– Lassan egy éve vagy a DVSC labdarúgója. Hogy ment a beilleszkedés?

– Nyilvánvaló, hogy minden új kezdet igényel némi időt a beilleszkedéshez. Szerencsére már gyerekkoromban hozzászoktam az utazáshoz, így az országok folyamatos változása és a különböző kultúrák megtapasztalása nagyon alkalmazkodóképessé tett. Emellett a klub, a város és a csapattársaim jóvoltából sokkal gyorsabban és könnyebben ment a beilleszkedésem.

– Az első 10 fordulóban mindössze 45 percet játszottál. Hogyan élted meg lelkileg azt az időszakot?

– Természetesen mindig nehéz, ha nem tudsz játszani, ugyanakkor nem tört le, épp ellenkezőleg, táplálta a motivációmat. Tisztában voltam vele, hogy a futballban rengeteg olyan tényező van, melybe játékosként nem tudsz beavatkozni. Gyakran olyan dolgok jönnek közbe, amelyeknek semmi köze a minőségedhez vagy az elkötelezettségedhez, és amelyek valószínűleg igazságtalanok, de foglalkoznod kell velük, mert ezek is a mi szakmánkat képezik. Csak rajtam múlik a hozzáállásom, a jellemem, a mentalitásom, a fejlődésre való hajlandóságom, illetve, hogy miként reagálok arra, ami történik velem. Tudtam, ha türelmes vagyok és továbbra is keményen dolgozok, előbb-utóbb eljön az én időm. Mindig ez lebegett a szemem előtt és úgy döntöttem, pozitív maradok. Mindenből tanultam, és az edzéseken igyekeztem a játékom továbbfejlesztésére koncentrálni. Soha nem szűntem meg hinni magamban. Úgy voltam vele, ha megkapom a lehetőséget, ne hagyjam elszalasztani és maximálisan készen álljak.  

– Ennek meglett az eredménye, hisz egyre több lehetőséget kaptál, majd alapemberré váltál. Joan Carrillo bízik benned, és láthatóan a testvéred is jó hatással volt rád.

– Joan érkezése kulcsfontosságú volt a számomra. Képes volt felismerni a tulajdonságaimat, meglátta, milyen értéket adhatok a csapat számára a pályán, majd idővel még több játékperccel jutalmazta a kemény munkámat. De általánosságban is pozitív változást jelentett a gárda számára. Nem voltunk jó helyen sem a tabellán, sem lelkileg. A jövő nem tűnt fényesnek, és hirtelen a kiesés elkerülése lett a fő cél. Joan viszont egy nagyon tapasztalt edző, aki fantasztikusan kezelte az öltözőt és ezt a nehéz helyzetet egyaránt. Azonnal elkezdtünk dolgozni a játékunk azon szempontjain, melyen sürgősen javítani kellett, ilyen volt például a védekezés. Átlagosan 2,4 gólt kaptunk meccsenként, mondanom sem kell, így nagyon nehéz pontot szerezni. Viszont mindannyian fogékonyak voltunk a meglátásaira, egységesek maradtunk és fejlődni akartunk.

– Speciális pozíciód van a csapatban, hisz elég sok minden múlik rajtad. Szereted ezt a feladatot?

– Bár pályafutásom során mindig is inkább támadó középpályásként játszottam, ebben a szezonban mégis nagyon élveztem védekező vagy középső középpályásként játszani. Nem könnyű feladat hátulról felépíteni egy támadást, növelni a labdabirtoklásunkat, megpróbálni diktálni a játék tempóját, illetve előrejátszani, amely megtöri az ellenfél vonalait, miközben a védekezési fázisban agresszívnek és taktikailag fegyelmezettnek kell maradni. Az edző úgy gondolta, hogy a csapatnak itt van a legnagyobb szüksége rám, én pedig boldogan szerepeltem ezeken a posztokon. Ez egy hatalmas felelősséggel járó pozíció, de örömmel, félelem nélkül vállaltam el, és próbáltam sikeresen betölteni ezt az igényes szerepet. Ez segített abban, hogy teljesebb és érettebb játékos legyek.

– 1 gólod van eddig az NB I-ben. Mit gondolsz, a következő szezon sikeresebb lehet a találatok számát tekintve?

– Nagyon izgatott vagyok az előttünk álló bajnokság miatt. Bízom benne, egy erős csapatot építünk fel, amely a bajnokság élmezőnyében harcol. Úgy gondolom, személy szerint az elmúlt 6 hónapban folyamatos, jó teljesítményt tudtam elérni, stabilizálva a formámat, így a következő szezonban arra törekszem, hogy egy még jobb verzióját adjam ki magamnak. Amennyiben magasabb pozícióban játszom majd, mint például a Paks ellen, amikor 4-4-2-ről 4-3-3-ra váltottunk, közelebb leszek az ellenfél kapujához, és biztos vagyok benne, hogy még sokszor fogok betalálni.

– Debrecenbe költözött az egész családod. Hogy érzitek magatokat itt?

– Nagyon boldogok vagyunk ebben a városban, amely kiváló a családok számára. Tágas, nyugodt, közel van minden. Gyönyörű parkok vannak, erdők, éttermek, kávézók, melyeket szívesen látogatunk. A gyermekeim itt kezdtek óvodába járni, és focin kívüli barátokat is szereztünk már. Közel van Budapesthez, és könnyű eljutni Európa más gyönyörű városaiba is innen. A debreceni életünkhöz minden olyan feltétel adott, amely lehetővé teszi, hogy élvezzük ezt a helyet. Úgy, mint az otthonunkat.

Forrás: dvsc.hu