Gerd Müller 1945. november 3-án, Nördlingerben született, és a helyi klubban kezdett futballozni. A 18 éves volt, amikor a Bayern szerződtette, a bajoroknál pedig olyan futballisták oldalán írt sporttörténelmet, mint Franz Beckenbauer és Sepp Maier. Egészen 1979-ig játszott Münchenben, karrierjét a tengerentúlon, Fort Lauderdale Strikers színeiben fejezte be.

„Ma a világ és a Bayern München is megdermedt: a német rekordbajnok és teljes rajongótábora Gerd Müllert gyászolja, aki vasárnap kora reggel, 75 éves korában meghalt. Gerd Müller történelmet írt a rekordbajnoknál és a német válogatottal egyaránt. Elképesztő módon 566 gólt szerzett 607 tétmeccsen a Bayern színeiben, és felállította a soha nem látott, 365 gólos rekordját a Bundesligában, miközben hétszer is gólkirály lett. A német válogatottban 68-szor talált a kapuba 62 bevetésén” – fogalmaz a Bayern München közleménye.

A Bayernnel négyszer nyert bajnoki címet, négyszer Német Kupát. Tagja, sőt vezéregyénisége volt az 1973 és 1976 között zsinórban három BEK-serleget nyerő együttesnek is. 

1967-ben és 1969-ben is a legjobb német labdarúgónak választották, egy évvel később, 1970-ben ő kapta a France Football patinás díját, az Aranylabdát. Az 1971–1972-es idényben állította fel sokáig megdönthetetlennek hitt Bundesliga-rekordját: egyetlen évadban 40 gólig jutott. A sors furcsa játéka, hogy a rekord épp 2021-ben dőlt meg: a Bayern lengyel válogatott klasszisa, Robert Lewandowski 41 találattal zárta a 2020–2021-es évadot, mindezt úgy, hogy az utolsó fordulóban, az Augsburg elleni mérkőzés 90. percében szerezte meg az új csúcsot jelentő gólt (41). 

Gerd Müller neve a német válogatott sikereivel legalább annyira összeforrt, mint a Bayernével. Nem véletlenül kapta becenevét, a „Nemzet Bombázóját”. 21 éves volt, amikor először pályára lépett a „nationalelfben”, első nagy tornáján, az 1966-os világbajnokságon rögvest ezüstérmes lett a válogatottal. Tagja volt a német focitörténelem első Eb-győzelmét megszerző csapatnak is: az 1972-es Eb-n az elődöntőben a belgák ellen az ő duplájával nyertek a németek (2–0), majd a Szovjetunió elleni döntőben ismét két gólt szerzett (3–1). A csúcsot mégsem ez, hanem az 1974-es vb jelenti válogatott-karrierjében, a döntőben – mondani sem kell – győztes gólt szerzett Hollandia ellen a müncheni Olimpiai Stadionban.

A vb-sikert nem élvezhette sokáig. A történet szerint a világbajnokok tiszteletére rendezett fogadásra nem voltak hajlandóak beengedni a futballisták feleségeit, több klasszis, így például Uli Hoeness és Müller is kijelentették, így nem hajlandóak részt venni a köszöntésen. Müller számára viszont ezzel nem ért véget a történet – pontosabban, de: az egész válogatottal kapcsolatos története lezárult, a vita miatt soha többé nem volt hajlandó pályára lépni a nemzeti csapatban. Mindezt 28 évesen, karrierje csúcsán. 

Páratlan karrierjét megannyi cím mellett négy mesterötös és tíz mesternégyes ékesíti. 

Az aktív játékkal 1981-ben, 36 esztendősen hagyott fel. A futball utáni karrierje azonban közel sem alakult olyan jól, mint az azt megelőző két évtized. Elhatalmasodott rajta alkoholproblémája, s hiába próbálták volt csapattársai, valamint egykori klubja, a Bayern München vezetői kisegíteni a gödörből, állapota egyre csak romlott. Emiatt sportvezetőként esélye sem volt fényes utat bejárni.

Az egykori klasszis hosszú évek óta állandó gondozást igényelt, utolsó éveit egy müncheni idősek otthonában töltötte, ahol a leírások szerint szinte csak vegetált. Volt játékostársa és jó barátja, Bule Roth így jellemezte Müller állapotát: „Ő már nincs itt, nagyon távol van tőlünk. Szörnyű látni, hogy egy olyan különleges ember, mint ő, ilyen állapotban van. Nem tudom, mit mondhatnék neki, ha tudnánk kommunikálni, mert olyan sok közös emlékünk van. 12 évig játszottunk együtt, ez alatt minden nap, minden percét együtt töltöttük. Felfoghatatlan, hogy ilyen állapotban kell őt látnunk. Egy fantasztikus generáció volt a miénk."