Azon a találkozón egyetlen gólt szerzett, az viszont mindent eldöntő volt, ugyanis 24-24-es állásnál, egy másodperccel a vége előtt megeresztett lövése során a labda a hálóban végezte, ezzel együttesünk fontos két ponttal gyarapodott. A jobbszélső kiváló bemutatkozása megadta az alapot a jövőjét illetően, nem véletlen, hogy később rendre lehetőséget kapott, sőt, teljesítményére a szövetségi edzők is felfigyeltek, és a klub történetében először kézilabda-játékos meghívót kapott a serdülőválogatottba.

A fiatal tehetség nem csak a sportban jeleskedik, ugyanis kitűnő tanulója a Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának. Több klub is szerette volna már a soraiban tudni, ő azonban egyelőre nem kívánja elhagyni a cívisvárost, ugyanis célja, hogy a Debreceni Egyetemen folytassa tanulmányait, emellett a DEAC-cal érjen el sikereket.

– Emlékezetesre sikerült a bemutatkozásod a DEAC felnőttcsapatában. Örök élmény lesz az az utolsó másodpercben szerzett győztes gól?

– Mindenképpen. Bár a mérkőzés alatt sok helyzetet kihagytam, de az utolsó, sorsdöntő próbálkozásom sikerrel zárult, ezzel nyert a csapat, ami fantasztikus érzés volt, azt a pillanatot sosem felejtem el.

– Később is rendszeresen lehetőséget kaptál Bíró Imrétől az NB I/B-ben. Milyennek látod a szezonodat?

– Koromból adódóan játszottam serdülő, ifi- és megyei bajnokságban is. Boldog voltam és nagyon motivált, hogy a felnőttek között is bizonyíthattam. Igyekeztem kihasználni a lehetőségeimet és szerintem egész jól sikerült, de mindig van hová fejlődni.

– Mondhatni, hogy mozgalmas idényen vagy túl, hiszen nemcsak a DEAC első csapatában mutatkoztál be, hanem a címeres mezt is magadra húzhattad.

– Januárban hívtak meg először a serdülőválogatottba, ami hatalmas megtiszteltetést jelentett számomra. Kezdetben csak az összetartásokon vettem részt, később a mérkőzéseken is számított rám Kopornyik Zsolt szövetségi edző. Először Pozsonyban, a szlovákok ellen játszottunk felkészülési találkozót, amelyen gólokkal tudtam bemutatkozni. Ezt követően Németországban, a Ruhr Games elnevezésű tornán már tétmeccsek vártak ránk: Franciaország, Lengyelország és a helyi korosztályos válogatott ellen léptünk pályára. Mindegyiken kaptam lehetőséget, úgy érzem, remekül ment a játék, a helyzeteket jó százalékkal használtam ki, ráadásul a csapat is kiválóan szerepelt, hiszen az élen végeztünk. Ezután kétszer megmérkőztünk a szerbek ellen, mindenkin megmutatkozott a fáradság jele, ennek ellenére sikerült nyernünk.

– A válogatott edzőjétől kaptál bármilyen visszajelzést?

– Elmondta, hogy sokat léptem előre az elmúlt hónapokban, és szerinte nagyon fogékony vagyok az új dolgokra. Örömét fejezte ki, hogy gyorsan beilleszkedtem, és reméli, a fejlődésem töretlen marad.

– Pedig úgy tudom, nem is a kézilabdával kezdted…

– Belekóstoltam a foci, a floorball és a karate világába, de egyik sem hagyott bennem mély nyomot, majd anyukám (Váradi Judit korábbi kézilabdázó – szerk.) pozitív tapasztalatai alapján javasolta, hogy próbáljam ki a kézilabdát. Szerencsére megfogadtam a tanácsát. 2013 augusztusában kezdtem a DSI-ben, Vida Gergő bánál, majd öt évvel később kerültem át a DEAC-hoz, ahol Mándi Norbert és a Dobos Balázs kezei alatt fejlődtem.

– A tanulásra is nagy hangsúlyt fektetsz, hiszen kitűnő bizonyítványt szereztél a Kossuth Gimnáziumban. Sok élsportoló nem tudja összeegyeztetni a sulit a sporttal, neked hogy megy?

– A klub minden segítséget megad, hogy a tanulást se hanyagoljuk el, ezért nem okoz nehézséget a kettő összehangolása. Ennek köszönhetően már olyan plusz feladatokra is tudok koncentrálni, mint a felsőfokú nyelvvizsga, valamint az érettségire való felkészítés és azok teljesítése. Jövőre végzek, és arra törekszem, hogy eredményesek legyenek a vizsgáim.

– Utána jöhet az egyetem?

– Igen, mindenképpen ez a terv. Érdekel a pénz, a gazdaság világa, már a gimnáziumban is ennek megfelelő szakon tanulok, és a Debreceni Egyetem is ezen a vonalon haladnék tovább.

– Több klub is megkeresett, de te ragaszkodsz Debrecenhez és a DEAC-hoz.

– A család, az iskola és a barátok is ide kötnek, ráadásul nagyon jól érzem magam a DEAC-nál. Itt nincs akadálya annak, hogy a sport mellett a tanulmányaimra is nagy figyelmet fordítsak, és számomra ez fontos.

– Más városban erre nem nagyon látsz példát?

– Sajnos az a tapasztalatom, hogy a legtöbb klubnál nem fektetnek megfelelő hangsúlyt a tanulásra, és a játékosok sem tarják ezt fontosnak. Sokan az élsportban látják a jövőjüket, ezért mindent erre tesznek fel már egész kiskortól, pedig tudjuk, hogy nem mindenkiből lesz Mikkel Hansen. Tény, nagyon sok mindenre megtanít a sport, például hogy küzdeni kell az álmainkért, céljainkért, de szerintem meg kell találni az egyensúlyt, mert ha mégsem jól sül el, ha megakadt a karrier, akkor nagyon nehéz helyzetben találhatjuk magunkat.

– Hosszabb távon is folytatnád mindkét területen?

– Egy tanulmányi ösztöndíj keretében szívesen megmérettetném magamat külföldön, de ezalatt sem szeretnék elszakadni a sporttól, ezért olyan helyet választanék, ahol a kettőt változatlanul végezhetném. Nem tudom, hová fejlődik a történetem, de mindenképpen magas szintre törekszem a sportban és az életben egyaránt.

NyD