A Chelsea 1-0-s győzelmet aratott a Manchester City felett szombaton a labdarúgó Bajnokok Ligája portói döntőjében, így másodszor diadalmaskodott a legrangosabb európai kupasorozatban. A londoniak sikerével Lőw Zsolt is BL-győztesnek vallhatja magát másodedzőként.

Noha kezdetben jobbára a Manchester City játékosainak lábán járt a labda (az első tíz percben 70 százalékos volt a birtoklási mutatójuk), negyedóra elteltével akár három góllal is vezethetett volna az ellencsapásokkal operáló Chelsea. Timo Werner  a 10. percben lyukat rúgott a kapu előterében, a 14.-ben – a háromból talán ez volt a legnagyobb helyzete – nem a legjobban vette át Kai Havertz bepasszolt labdáját, gyenge lövés lett a vége, Ederson védett, míg egy perccel később, kissé balra kisodródva, az oldalhálóba lőtt.

Leszámítva néhány rövidebb, pihentető labdajáratást – no meg a 35. perc táján beiktatott ivószünetet –, a két csapat hatalmas iramot diktált. Természetesen a City is építette a maga ostromgyűrűjét, csakhogy a döntő pillanatokban mindig akadt egy londoni láb, amely közbenyúlt, hol César Azpilicuetáé, hol Antonio Rüdigeré, hol Thiago Silváé, hol Ben Chilwellé.

Néhány percig úgy tűnt, hogy az első játékrész hajrája a Citynek teremt relatív előnyt – a Chelsea-védelem oszlopát, Thiago Silvát sérülés miatt le kellett cserélni –, ehhez képest a sötétkékek kerültek tényleges fórba!

A 42. percben Mason Mount a felezővonal közeléből, balról nagyszerűen kiugratta az Olekszandr Zincsenkót lerázó Kai Havertzet, és a német légiós a messze kifutó kapus kicselezése után az üres kapuba lőtt. 0–1

A világoskékek a minél gyorsabb egyenlítés reményében vetették bele magukat a második félidőbe, de az összjátékukba a támadó- és a védőtérfélen egyaránt hibák csúsztak, így nem tudtak gólhelyzeteket kialakítani – hátulról pedig nem sugárzott a játék stabilitásához szükséges nyugalom.

Ráadásul a 60. percben elveszítették egyik kulcsemberüket: Kevin De Bruyne olyan erővel ütközött az előtte megálló Rüdigerbe, hogy hosszas ápolás után a fejét jegelve, könnyezve leszédelgett a pályáról. Rüdiger sem úszta meg fájdalommentesen, ám ő játékban maradhatott – immár sárga lappal büntetve.

De Bruyne helyére jött Gabriel Jesus, majd kisvártatva Pep Guardiola beküldte Fernandinhót is az utolsó 25 percre. Vajon a „brazilos fordulat” hoz-e fordulatot a játékban is? Egy 16-oson belüli eredménytelen VAR-ozás (Ilkay Gündogan lövése Reece James válláról vágódott vissza, nem a kezéről) és egy veszélyes Rijad Mahrez-beadás (Azpilicueta nagyot mentett) jelezte a City eltökéltségét.

Nyomott a City, mégis a Chelsea jutott meccslabdához: a 72. percben a középen meglóduló Havertz remek ütemben passzolt a tőle jobbra loholó Christian Pulisic elé, azonban az amerikai támadó estében, óriási helyzetben a jobb kapufa mellé pörgetett.

Az utolsó tíz percre fordulva már Sergio Agüero is rohamozta a Chelsea kapuját, James labda alá futását követően „félig” a lábában is volt  az egyenlítő gól, csakhogy rossz megoldást választott, keresztbe emelt, és a kevés feladattal szembesülő Édouard Mendy kapus az égbe nyúlt, magához ölelte a labdát.

A nyolcperces ráadásba torkolló véghajrában a Citynek maradt ereje arra, hogy egy-két izgalmas szituációt teremtsen a londoni 16-os táján, sőt a 97. percben egy igazi gólhelyzetet is kialakított, ám Mahrez lövése után a labda centikkel a kapu fölé ment…

A Chelsea tehát megőrizte minimális előnyét, 1–0-ra győzött, azaz Thomas Tuchel menedzser – és segítője, Lőw Zsolt – egy évvel a PSG-vel elveszített BL-döntő után ezúttal felléphetett az európai klubfutball csúcsára.