Mint közismert, Fecó tősgyökeres debreceni, aki a sportkarrierjén túl is ezer szálon kapcsolódik a szülővárosához.

– A 2015-16-os idényben szerepeltél először a DHK ifi csapatában, de a sportpályafutásod már jóval korábban elkezdődött. Hogyan emlékszel vissza az első időkre?

K.F.: A szuperminiben kezdtem el a pályafutásomat és mindig legalább egy korcsoporttal fentebb szerepeltem a saját korosztályomnál. Mindez jó lehetőséget kínált arra, hogy hozzászokjak a nagyobb intenzitáshoz és a magasabb fizikai követelményekhez. Gyorsan sikerült alkalmazkodni ezekhez, amit aztán a saját korosztályomban remekül tudtam hasznosítani.

– Mindvégig komoly tehetségként tartottak számon, nem véletlen, hogy 2015-16-ban bemutatkoztál az osztrák ifi bajnokságban, egy évvel később a hazai és az osztrák junior ligában is. Eközben folyamatosan termelted a pontokat az ifi és a junior bajnokságokban egyaránt. Mennyire volt ez megterhelő számodra?

K.F.: Azokban az időkben több fronton is helyt kellett állnunk. Általában 2-3 meccsünk volt hetente és rengeteget utaztunk, az osztrák junior ligában körbejártuk Ausztriát. A mérkőzések között sem dőlhettünk hátra, mivel az iskolapadban is megvoltak a feladataink. Én egyébként szerettem sokat játszani, fizikailag jól bírtam a terhelést és mostanság, a felnőttek között is kamatoztatni tudom az említett időszakot.

– 2017-18-ban, majd a következő évben is ott voltál a Divízió 1/B csoportos ifi VB-n, az utóbbi eseményről bronzéremmel tértél haza. Gondolom, szép emlékeket őrzöl erről a két világversenyről.

K.F.: A 2017-18-as idényben Kijevben rendeztek Divízió I/B-csoportos ifi vb-t, rá egy évre Székesfehérváron, ahol sikerült elcsípni a 3. helyet. Jó dolog volt fiatalon belekóstolni az U18-as nemzetközi mezőnybe. Rendkívül megtisztelő volt számomra, hogy csapatkapitányként én vezethettem be a srácokat az arénába. Sajnos, a második meccsen térdsérülést szenvedtem és a további találkozókon már nem tudtam jégre lépni.

– 2018-19-ben, az első Erste Ligás szezonodban 29 meccsen 6 pontot szereztél, mindössze 17 évesen. A szakemberek azt mondják, hogy a juniorból a felnőtthokiba vezető ugrás a legnehezebb. Te hogyan élted át mindezt?

K.F.: Komoly próbatétel volt, nekem különösen, mivel én két korcsoportot „ugrottam”, az ifiből a felnőttbe. Úgy találtam, hogy nem is a fizikai igénybevétel a döntő tényező, mivel azt könnyebb fejleszteni, mentálisan nehezebb beleérni a felnőttmezőnybe. Sajnálom, hogy abban az idényben nem tudtam gólt szerezni, viszont 5 gólpasszal segítettem a többieket, majd a playoffban sikerült még egyet rátenni. A második felnőtt szezonomban összesen 43 mérkőzésen léptem a jégre, 4 pontig jutottam, a nemrég befejeződött idényben viszont 8 pontot tudtam szerezni. Büszke vagyok arra, hogy tősgyökeres debreceniként végig jártam a ranglétrát, állandó tagja lettem a DEAC csapatának és rövidesen elkezdem a negyedik felnőtt idényemet.

– Hogy érzed, mennyi tartalék maradt benned a következő időszakra?

K.F.: Úgy vélem, hogy bőven maradt még bennem energia, képes vagyok nagyot lépni előre. Bízom abban, hogy sikerül több jégidőt kiharcolni és több gólt szerezni. A tavalyi szezonban ez öt alkalommal sikerült, a Vasas ellen december 22-én lejátszott mérkőzés különösen emlékezetes számomra, mivel én lőttem be csapatunk győztes gólját.

– A mögöttünk hagyott szezonban a magyar bajnoki ezüsttel és a Magyar Kupa elnyerésével a DEAC komoly sikereket könyvelhetett el. Mennyiben voltál elégedett a saját teljesítményeddel?

K.F.: Nagy öröm számomra, hogy az elmúlt szezonban is hozzájárulhattam a csapatom sikereihez. Remekül sikerült a múlt nyári felkészülésem, az edzőmeccseken is jól éreztem magam. Az idény elején viszonylag kevés lehetőséget kaptam, de dolgoztam tovább és a későbbiekben sikerült pontokban is megmutatkozó, jó teljesítményt produkálnom.

– Széles körben tudják rólad, hogy a civil életre való felkészülést is nagyon komolyan veszed. Hogy sikerült az érettségi és terveid szerint merre indulnál tovább?

K.F.: Bár csak a jövő héten lesz hivatalos eredmény, úgy vélem, hogy sikerült a kitűzött céljaimat elérni. Úgy számolok, hogy a középszíntű angol és az emelt szintű német érettségim is jeles lesz. Ahogy mondani szokták, „ragadnak rám” a nyelvek, az angolt és a németet is közel felsőfokú szinten beszélem, rövidesen szeretnék egy harmadikat is felvenni. Terveim szerint a Debreceni Egyetem germanisztikai szakán kezdem meg az egyetemi tanulmányaimat.

– Szerinted milyen idény várható az Erste Ligában és milyen célokkal készülődtök az új szezonra?

K.F.: Jó volna, hogyha sikerülne az alapszakasz végén egy jó helyezést megszerezni, majd onnan lépkedni tovább. Minimum a múlt évi teljesítményünket szeretnénk megismételni, bár ez nem lesz egyszerű feladat. A én célom az, hogy minél több jégidő harcoljak ki magamnak és túlszárnyaljam a tavalyi teljesítményemet.

NÉVJEGY:
Kozma Ferenc
Születési év, hely: 2001.04.09., Debrecen
Posztja: támadó
Ütőfogás: balos
Testmagasság: 180 cm
Testsúly: 80 kg

=Müller Károly=

Forrás: deac.hu