Berta Ákos meghatározó játékosa volt a Magyar Kupa-győztes és bajnoki ezüstérmes csapatnak. Az alapszakaszban védőként 33 mérkőzésen 1 gól és 6 assziszt fűződik a nevéhez, majd a playoffban többnyire már támadóként kapott feladatot, 5 találattal, valamint 4 gólpasszal segítette csapatát, és a kupában is eredményesnek bizonyult. A 33 éves játékos Dunaújvárosban nevelkedett, majd hosszú fővárosi évek következtek: volt az Újpest, a Vasas és az FTC hokisa. Debrecenben – egyéves kitérőt leszámítva – hét esztendeje üti a korongot, játékával még mindig sokat tud hozzátenni a sikerekhez, nem véletlen, hogy a klub a következő idényre is szerződést ajánlott számára.

– Amikor 2014 nyarán a Ferencvárostól az újonc Debreceni Hoki Klubhoz igazoltál, bizonyára még nem sejtetted, hogy gyökeret eresztesz a cívisvárosban.

– Annyi idősen azt gondoltam, hogy még sok jégkorongos év áll előttem, úgyhogy nem gondoltam bele meddig maradok itt, ugyanakkor már a kezdetektől szimpatikus volt a közeg. Örülök, hogy végül ilyen hosszúra nyúlik ez az időszak. Korábban nem ez jellemzett engem, talán három év volt a leghosszabb idő, amit egy csapatnál töltöttem.

– A DHK akkor indult először az élvonalban, így nem sokat tudhattál a klubról. Voltak fenntartásaid?

– Akikkel idejöttem, közülük többen is a csapattársaim voltak korábban, és gyorsan kirajzolódott, hogy itt egy jó brigád lesz. Már az elejétől mindenki remekül érezte magát, kiváló volt a hangulat, ami előrevetítette, hogy itt valami nagyszerű van kialakulóban. Kezdetben még az orosz vonal ment, ezért más stílusban játszott a csapat, mint amit addig megszoktam, de mindenki pozitívan állt a munkához, szóval szívesen emlékeszem vissza arra az időszakra. Idővel bebizonyosodott, hogy Debrecenben érdemes jégkorongcsapatot működtetni, hiszen a szurkolók szeretik ezt a sportágat, a gyerekek is örömmel jöttek, jönnek az utánpótlásba hokizni. Részsiker, ha valaki el akar jutni felnőtt profi szintre, nem kell többszáz kilométert utazni csak azért, hogy elérje, amiért annyit edzett.

– Három szezon után a klub jelezte, a szűkös anyagi helyzetre való tekintettel nem indul a MOL Ligában. A profi játékosok eligazoltak, te a DVTK-nál folytattad. Nem tűnt el azonban végleg a debreceni hoki a térképről, ugyanis egy év elteltével az egyetemnek köszönhetően újjáéledt a felnőttjégkorong, és te rögtön vissza is tértél. Ennyire bejött a cívisváros?

– Szeretem Debrecent, otthonosan mozgok már a városban. Az emberek kedvesek, segítőkészek és nyitottak. Ráadásul 2015-ben megszületett a kislányunk, így nem is terveztem elmenni, és amikor Miskolcon játszottam, akkor is ingáztam. Már szezon közben hallottam a híreket, miszerint ismét lesz felnőttcsapat Debrecenben. Úgy voltam vele, ha számítanak rám, akkor mindenféleképpen szeretnék visszatérni, ami meg is történt, és azóta itt játszom.

– A DHK-ban te voltál az egyik legeredményesebb támadó. Termelted a gólokat, osztogattad az asszisztokat, ám a DEAC-nál David Musial vezetőedző inkább védőként számított rád. Nem zavart?

– Egy kis hiányérzetem volt emiatt, de gondoltam, hogy nem ugyanott folytatom, ahol abbahagytam. Más a szerep és a feladat jelenleg, mint abban az időben. Szükség volt védőre, ami nem társul annyi jégidővel, mint első, második soros centerként, így alkalmazkodni kellett. Az elmúlt három évben többnyire védőt játszottam az alapszakaszban, de sokszor voltam csatár a rájátszásban. Az edző látja, hol tudok leginkább segíteni a csapatnak, egyszer elöl van feladat, máskor a hátsó szekcióban.

– Villamosmérnökként tanultál, és nemrég azt nyilatkoztad, már csak az államvizsga hiányzik. Azóta pótoltad?

– Rajta vagyok az ügyön. Javarészt a tavaszi félévek jutottak nekem az egyéni tanrendemnek köszönhetően. Már csak a záróvizsgatétélek vannak terítéken az íróasztalomon.

– Ha tehát pár év múlva a klubnak szüksége lenne energetikai tanácsra, akkor Berta Ákost keressék? Vagy inkább a jégkorong környékén leszel megtalálható?

– Egyelőre a jégkorongra és az edzésekre, mérkőzésekre koncentrálok. Szeretnék minél tovább játszani. Hogy mit hoz a jövő, azt én sem tudom. Mindkét téren biztató a helyzet.

– A DEAC-ban játszol, de már bontogatod az edzői szárnyaidat az utánpótlásnál…

– Az U10-es és az U8-as korosztálynál segítem a gyerekek képzését. Az edzéseken próbálom hozzátenni azt a kis tudást és tapasztalatot, amit én szereztem a jégkorongos pályafutásom alatt. Aranyosak, viccesek a gyerekek, figyelnek, tanulnak, rögtön megpróbálják alkalmazni, amiket mutatunk. Fontos, hogy minél gyorsabban tudjanak fejlődni, és minél hamarabb elsajátítsák azokat a képességeket, amik a későbbiekben hasznukra válhat. Örülök, hogy ebben részt vehetek.

– Többször lehetett találkozni veled a jégcsarnokban a kislányoddal, akit éppen a korcsolyázáshoz készítettél fel. Érdekli a pálya?

– Kézenfekvő volt, hogy megtanuljon korcsolyázni, amikor én is a jégen vagyok. Egyébként úszik és táncol is, az utóbbi időben pedig többször elkísért a DHK mini korosztály edzéseire. A korlátozások miatt már nagyon hiányzott neki is a mozgás, mint minden kisgyereknek. Az első edzés után megszerette, ezért köszönet a kicsik edzőinek. Remélem, sok gyerkőc fog szeptembertől a jégcsarnokban sürögni, és nem csak a kellemes hideg miatt. Nagyon komplex sport a jégkorong, és a korcsolyázás se egyszerű, de itt jó kezekben vannak a gyerekek. Évről évre fejlődik a klub infrastruktúrája és bővülnek a lehetőségei is, ami meglátszik majd a fiatalok teljesítményén.

– Térjünk át a szezonra, amit szépen keretbe lehet foglalni, hiszen jól indult és a befejezés is csodás lett. Közben volt egy kis megingás, de a csapat erejét mutatja, hogy kijött belőle.

– A járvány kicsit bezavart az elején, hiszen a megszorítások miatt hiányoztak azok az ingerek, amik szükségesek, ha éppen nem jégkoronggal foglalkozik egy játékos, és ami által újult erővel tud nekivágni a következő edzésnek vagy mérkőzésnek. Túllendültünk rajta, a meccsekre koncentráltunk. Januárban kisebb gödörbe kerültünk, de összeültünk és megbeszéltük, hogy ki kell tisztítanunk a fejünket, kellenek új ötletek, amik átlendítik a csapatot ezen a helyzeten, illetve mindenki rakjon bele egy kicsit többet, mint addig a pillanatig. Szerencsére a playoff előtt visszarázódtunk a rendes kerékvágásba, és újra jöttek az eredmények.

– Amikor a legjobb négy között két brassói győzelemmel kezdtetek, a közvélemény fél lábbal már döntőbe kiáltotta a csapatot. Ti is úgy éreztétek, hogy ez már megvan?

– Bíztunk magunkban, hiszen az Újpestet magabiztosan búcsúztattuk a negyeddöntőben. Az elődöntőt is jól kezdtük, de mindenki tisztában volt vele, hogy a földön kell maradni, mert egy rendkívül erős csapat a Brassó. Mentális oka lehetett annak, hogy nem tudtunk eléggé koncentrálni és ezáltal behúzni a meccseket. Jobban kellett volna a játékot menedzselni többgólos vezetés után. Ebből mindenképpen tanulnunk kell, hogy ha előnyt szerzünk, ne engedjük ki a kezünkből. A kiesés fájó pont volt számunkra, de…

– …de jött a Magyar Kupa final four.

– A csalódottságból csöppentünk a Magyar Kupa négyes döntőjébe, ahol papíron minden csapat erősebb volt nálunk. Rögtön a címvédő Fradival kezdtünk, bravúrnak számított, hogy legyőztük a hosszabbításban. A döntő már jutalomjáték volt számunkra, felszabadultan hokiztunk a jóval erősebb kerettel rendelkező Fehérvár ellen, ennek eredményeképpen sikerült nyerni, és ezzel elhódítani a kupát.

– Korábbi csapataiddal számtalan sikerben volt részed. Van kedvenc?

– Nincs, mindegyik emlékezetes valami miatt. A DEAC-cal nyert Magyar Kupa mindig kedves marad számomra, pláne úgy, hogy ez volt a csapat első nagy sikere, és ehhez csapatkapitányként tudtam hozzátenni valamit. Nemsokára itt az új szezon, úgyhogy ezzel már nem foglalkozunk. A következő idény sokkal nehezebb, de egyben izgalmasabb is lesz, hiszen végre újra szurkolók előtt játszhatunk.

– Hogy érzed, mennyi van még benned?

– Tudom, a szervezetem nemsokára jelzi, hogy ennyi elég volt. Akadnak hullámvölgyek, de a jégkorong szeretete sok mindent felülír. Amíg ezt érzem, próbálok mindent megtenni, hogy jó fizikummal vágjak neki a szezonnak, és amit rám bíznak, maximálisan tudjam teljesíteni. Most csak arra koncentrálok, hogy ismét egy sikeres szezont fussunk a csapattal, és még többet hozzátegyek az eredményességhez.

– A vezetőség mindenesetre bízik benned, hiszen újabb egy évre szóló szerződést kötöttek veled.

– Jól érzem magam a DEAC-nál. Örömteli, hogy vannak olyan emberek, akik annak idején meghozták a döntést: legyen Debrecenben profi jégkorong. Azt gondolom, a Magyar Kupa-győzelemmel sikerült kicsit visszaadni valamit abból, amit az egyetemtől, a várostól és a támogatóktól kaptunk. Sokaknak szívügye ez a sportág, ezért is vagyok boldog, hogy a következő szezonban is itt üthetem a pakkot.

Forrás: deac.hu