Bornai Tiborral, a KFT billentyűsével beszélgettünk.

Aki bújt, aki nem, megyek – énekelte a KFT 1983-ban. A játékra felhívás újra aktuális, ugyanis június 10-én mutatja be a Magyar Zene Háza a zenekar 40 éve megjelent Üzenet a liftből / A fodrász című albumára épülő showját. Ennek kapcsán beszélgettünk Bornai Tiborral, a zenekar billentyűsével.

Több énekesnőt, Koncz Zsuzsát, Bódy Magdit és Hazel O’Connort is kísértétek, vagy éppen dalokat szereztetek nekik. A KFT-ben négy erős egyéniség zenél, nem okozott gondot a kísérő zenész státusz?

Magdival 1981-ben szimbiózist terveztünk, de az ő színpadi elképzelései annyira messze álltak a miénktől, hogy elbúcsúztunk tőle. Azóta is nagyon meg van sértődve ránk. Zsuzsával 1983-ban azt beszéltük meg, hogy külföldön fellépünk, de itthon soha nem áll majd a KFT mind a négy tagja mögötte. 1985-ben Hazel kísérése ellen tiltakoztunk, mert féltünk az akkoriban az újságírók részéről felénk áradó rosszindulattól. Aztán üzletet kötöttünk. Ha megjelenhet egy Hazel–KFT közös kislemez, belemegyünk a dologba. A koncertek sikeresek voltak, a lemez viszont nem. Ebben nyilván benne volt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) keze, mert eredményesen eltitkolták a kiadvány létét.

Koncz Zsuzsát 1983-ban Kubában is elkísértétek, akkor, amikor az Üzenet a liftből című problémás, a falra utalós lemezetek megjelent. (A lemezről itt írtunk.) Előfordult, hogy úgymond bevédett benneteket Bors Jenőtől, Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatójától vagy Erdős Pétertől, a Kádár-korszak popcézárától?

Minket saját magunktól kellett volna megvédeni. Velünk alapvető bajok voltak, és ezek az önfejűségünkből fakadtak. Mi saját elképzeléseink szerint csináltunk zenekart, nem a közönség kedvét keresve szédelegtünk fel a színpadra, tehát az üzleti szempontot alig-alig lehetett a fejünkbe tölteni. A kivételre az Afrika dal a példa. A politikai áthallásokkal rendelkező dalainkat meg elég ügyesen írtuk meg, csak néha lehetett belekötni. Erre a Volvo a példa, ami nem kerülhetett a Magyar Rádió lejátszási listájára.

Tudható, hogy Wilpert Imre, az MHV munkatársa a Start label egyes zenekarainak újhullámos lemezeket mutatott, próbálta a fiatal előadókat orientálni. A KFT esetében történtek ilyen kísérletek?

Talán igen, de annyira hatástalanok voltak, hogy nem emlékszem rájuk. Makacs okostojások voltunk, akik nem hallgattak senkire. Azért maradhattunk meg, mert a Bábu vagy, az Afrika vagy a Balatoni nyár belőtt bennünket a köztudatba.

A zenekarban te vagy a melankolikus pólus. Vannak/voltak olyan íratlan szabályok, amelyek meghatározták, hogy az érzelemdús, szomorúbb dalok milyen arányban szerepelhetnek a lemezen?

Igen, volt ilyen íratlan szabály. Még arra is volt, hogy hányadik legyen a lemezen a lírai dal, milyen hangulattal kezdődjön a második oldal. És csodáltuk, amikor ezeket a szabályokat valaki felrúgta. Egyébként nem minden dalom volt melankolikus, ott van az Ugatnak a kutyák vagy az Állatkert.

Közismert az anekdota, mely szerint Erdős megtapsolta Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című lemezét, mert csak később esett le neki az album politikai üzenete. Az Üzenet a liftből című, meglehetősen rendszerkritikus album esetében volt ilyen utólagos „aha-élménye” Borsnak és Erdősnek?

Azt mondták, még egy ilyen lemez, és végünk. Amúgy nem lehet ezt a két embert ilyen módon együtt emlegetni. Bors Jenő távolabb húzódott a fésületlen, zűrös zajcsinálóktól. Erdős vállalta, hogy szót ért velük. Volt is velük sok baja, de úgy láttam, élvezi, és ezt az élvezetet furcsára színezte az a hatalmi pozíció, amelyből tárgyalt velünk. Sokáig csinált úgy, mintha vitapartnerek lennénk, és ezzel engem például megvásárolt, de aztán, ha másként nem ment, használta a hatalmát, amit a szocialista kultúrvezetéstől kapott.

Ha nem szerették ezt a lemezt, akkor hogyan készülhetett el az albumhoz rendelt tévéshow?

Ez akkoriban szinte automatikus volt. Új lemez: tévéshow. Ebben nekünk az is segített, hogy a dalaink megmozgatták a tévés rendezők fantáziáját, és szívesen próbálták ki rajtunk olyan ötleteiket, amelyeket mással nem lehetett. A rendszer nem örült nekünk, ott akadályoztak, ahol tudtak, de mivel a szocializmus – a mostani rendszerrel ellentétben – nem volt rendesen megszervezve, a rései között mozoghatott, akinek volt két összekoccintható agysejtje.

Sokan a Fodrász című dalt tartják az első honi videóklipnek. Az Omega 10000 lépésének klipszerű dalai afféle tévéshow, ahogy a Sándor Pál-féle LGT-film is. Mi ebben az esetben a klip ismérve?

Sosem tartottam magam szakértőnek. Nem tudom. Csúszkálnak itt a fogalmak, mi meg rajtuk. Még téli gumival is.

Hogyan viszonyult a WYX-projekthez az akkor már relatíve nagy hazai punk közönség? Volt ebben több lehetőség, mint egyszeri produkció? Bennetek felmerült, hogy akár egy nagylemezt is kiadjatok?

Én ennek nem voltam része. Mártha Pista – aki ma már Márta Pista – egyszerűen a helyemre állt. De igen, azt hiszem, lemezt is akartak, Wilpert is benne volt, de aztán elfelejtődött valahogy a dolog. Talán a közönség megérezte, hogy ezek mű-punkok, csak viccelnek. Ezért is volt WYX a zenekar neve.

A Bál az Operában borítóján futó számítógépes programot nem akarjátok afféle NFT-műakotásként jegyezni? Ez a motívum jelentősebb annál, mintsem hogy csak egy grafikai sorminta legyen egy borítón…

Márton András készítette a programot, én csak csodálattal néztem, és abban bíztam, hogy a közönséget ez jobban izgalomba hozza, mint engem. Ő azóta is élén jár a technikai forradalomnak, én meg csak húzatom magam kelletlenül és kénytelenül. Ami ezen a területen történik, az nem az én asztalom.

Az 1991-es közgázos „búcsúkoncert” felvétele egy teásdobozba csomagolva jelent meg. Ez nem igen került elő börzéken, tematikus Facebook-oldalakon. Mit kell tudni erről a projektről?

Nem akartunk feloszlani, de szünetelni majdnem mind akartunk (négyből hárman). A tripla Közgáz azért jelent meg rendhagyó formában, mert imádtunk rendet hagyni.

Ti, akik az innovációk nagy barátai vagytok, nem bánjátok, hogy a két nagy (Omega, LGT) alapvetően elvitte az első maxi lemezt, az első CD-t, az első DVD-t, korábban a Bergendy az első dupla lemezt…? Volt, amiben mégis sikerült másokat beelőzni az űrversenyben (az internetes koncert mellett)?

Sok mindenben voltunk elsők, például mi voltunk az első olyan nagylemezes zenekar, amelyiknek nem volt saját hangosító berendezése. Mi adtunk elő elsőként a koncerteken kis színházszerű jeleneteket. A ’96-os internetes teljesítmény vitathatatlanul az első volt – és nemcsak Magyarországon, de a világon is. Elsőnek mi küldtünk üzenetet a világűrbe a zenekarok közül. Mi játszottunk elsőként teljes estés önálló koncertet az Állami Operaházban. Mindig azon gondolkodtunk, hogyan különbözhetnénk a többiektől, és ez sok „első”-séget jelentett. Amihez sok pénz vagy hatalom kellett, abban viszont nem versenyezhettünk másokkal.

Milyen műsorra készültök az Üzenet a liftből bemutatója alkalmából? Egy az egyben szólnak majd a lemez dalai, némileg újrahangszerelitek, megidézitek az egykori ős-klipeket?

Lesz, amit egy az egyben játszunk, és lesz áthangszerelt dalt is. Azon igyekszünk, hogy szép legyen. De legalább jó. (nevet)

2005-ben a zenekar Hawaiira utazott, hogy valóra váltsa az 50 évesen Honoluluban című daluk szövegét. Van-e még valami ígéret, amit nagyon valóra szeretne váltani a zenekar?

Nekünk senki nem ígér semmit. Magunknak azt ígérjük, hogy még további harminc éven át rendszeresen fellépünk. Nekem megfordult a fejemben, hogy mindegyikünknek állítania kellene maga helyett valakit, aki majd eljátssza, amit kell, ha már az illető… – ugyanazokon a hangszíneken, ugyanúgy. És akkor több száz évig szólhatna a KFT zenekar.

Fotók: Bielik István / Kultúra.hu