A magösszeomlásos szupernóvák által kibocsátott röntgensugárzás akár 160 fényévre lévő bolygókat is elpusztíthat – derítette ki egy új kutatás, amely a NASA Chandra teleszkópja által gyűjtött adatokon alapul. Bár tudomásunk szerint jelenleg hasonló szupernóvák nincsenek a Föld közelében, az eredmények magyarázhatnak több múltbéli kihalási eseményt, illetve azt, miért nem találkoztunk eddig más, értelmes civilizációkkal.

Szupernóva-robbanások során elképzelhetetlen mennyiségű energia szabadul fel. Ha egy bolygó pont egy szupernóva közelében van, vagy teljesen elpusztul, vagy annyira kopárrá válik, hogy az életformák nem tudnak megmaradni rajta. Egyelőre vitatott, mennyire kell közel lennie a szupernóvának ahhoz, hogy jelentősebb károkat okozzon egy lakhatónak tűnő planétán.

A kezdeti kitörés viszonylag hamar, alig néhány hét alatt elhalványul, de úgy tűnik, nem is ez jelenti az igazi veszélyt. A II típusú szupernóva-robbanások előtt a megsemmisülni készülő csillag (progenitor) rengeteg gázt és port vet ki magából.

AMIKOR A ROBBANÁSI HULLÁM ELÉRI EZT AZ ANYAGOT, NAGYON ERŐS RÖNTGENSUGÁRZÁS KELETKEZIK A KÖRNYÉKÉN.

A Chandra és más hasonló röntgenteleszkópok összesen 31 szupernóvát figyeltek meg, az adatok alapján pedig a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy

EZ A HALÁLOS RÖNTGENSUGÁRZÁS SOKKAL MESSZEBBRE ELÉR, TÖBB VILÁGOT ÉRINT, ÉS HOSSZABB IDEIG PUSZTÍT, MINT MAGA A ROBBANÁS.

Egy oxigénben gazdag légkörrel rendelkező bolygó esetében a szupernóva röntgensugarai valószínűleg nem érnék el a sztratoszféra alsóbb rétegeit, de olyan kémiai anyagok keletkezését idéznék elő, amelyek hatalmas károkat okoznak az ózonrétegben. Köztudott, hogy az ózonréteg védőpajzsként viselkedik, és óvja bolygónkat a Napból érkező káros UV-sugárzástól. Nélküle az általunk ismert földi élet elképzelhetetlen lenne, maximum az óceánok mélyén, vagy a felszín alatt tudnának megtelepedni bizonyos organizmusok.

A különböző szupernóvák eltérő erősségű röntgensugárzást produkálnak. A tanulmányban vizsgált egyik szupernóva, az SN 2010jl nagyjából annyi röntgensugárzást állított elő, ami egy, a progenitortól 100-160 fényévre található bolygót teljesen sivárrá tett volna. Ezzel ellentétben egy másik szupernóva, az 1987a által kibocsátott röntgensugárzás sokkal gyengébb volt, mint a megsemmisülő csillag robbanásának energiája.

Connor O'Mahoney, az Illinois-i Egyetem munkatársa szerint a Földet jelenleg nem fenyegeti ilyen jellegű veszély, a szakértők nem tudnak olyan közeli szupernóváról, aminek röntgensugárzása elpusztítaná bolygónkon az életet. A legközelebbi, robbanni készülő csillag, a Betelgeuse is 530 fényévre van tőlünk, szupernóvája nem lenne jelentős hatással a Földre.

A KÖZELI VESZÉLY HIÁNYÁT MAGYARÁZHATJA AZ A TÉNY IS, HOGY A NAPRENDSZER A TEJÚT EGY OLYAN RÉSZÉN HELYEZKEDIK EL, AHOL VISZONYLAG KEVÉS CSILLAG TALÁLHATÓ, ÉS AZOK IS ELÉG MESSZE VANNAK EGYMÁSTÓL.