Idén először tette tiszteletét az adásban Werner Norbert, aki elmesélte, hogy mit látott-hallott a Columbia űrrepülőgép tragédiájának huszadik évfordulójára szervezett izraeli űrkonferencián. A legújabb Sokolébresztőben ráadásul azt is megbeszéltük, hogy milyen újdonságokat tanultunk a legnagyobb és legkisebb csillagászati űreszközök segítségével a legősibb galaxisokról, az eddig megfigyelt leghatalmasabb gammafelvillanásról és úgy általában a világegyetemről.

Mindig nagy öröm, amikor Norbi bejelentkezik a Sokolébresztőbe, mert ő is egyike azoknak, akik mindig meglepő új információkkal tudnak szolgálni. Werner professzor nélkül alighanem elsiklottunk volna azon információ fölött, hogy az Egyesült Arab Emirátusok egyik minisztere, aki egyébként minden sztereotípiával ellentétben egy 36 éves nő, elutazott Izraelbe, hogy ott előadást tartson országa egyre ambiciózusabb űrterveiről és a kozmosz felfedezésének fontosságáról. Ha valaki tíz évvel ezelőtt ezt állította volna nekem, azonnal egy pszichiáter felkeresését tanácsoltam voltam neki. 2023-ban azonban, úgy tűnik, ez maga a valóság, és Norbi mindezt tanúsította is, a konferencia résztvevőjeként. A Tel Aviv városától egy rövidke elővárosi vonatozásnyira fekvő rehovoti Weizmann Intézet persze amolyan "állam az államban": valóban létezik az a szólásmondás arrafelé, hogy "a Weizmann Intézet csak egy tízperces sétányira van Izraeltől". Ők a fővállalkozói a fél dunántúlnyi kis ország első űrtávcsövének, az ULTRASAT-nak is, ami a NASA-val együttműködésben 2026-ban indulhat, s Werner Norbi persze ennek a fejlesztőivel is leboltolt egy együttműködést. Mutatom is, hogy néz majd ki:

Ez a csillagászati űreszköz azonban eltörpül mindenki új kedvence, a James Webb Űrtávcső mellett, amely természetesen folyamatosan szállítja a lélegzetelállító eredményeket. Norbi kedvencei ezek közül az úgynevezett deep fieldekből, vagyis kozmikus "mélymezőkből" kinyert adatok, amelyek megmutatták nekünk az Univerzum legelső galaxisait. Világegyetemünk tágulása miatt e korai csillagvárosok fénye manapság már a távoli infravörös hullámhossztartományba tolódott, vagyis a főként látható fényben vizsgálódó nagy elődnek, a Hubble-nek esélye sem lehetett megpillantani őket. A Webb azonban kitűnően alkalmas ezek megfigyelésére, s az eredmények kissé meglepőeknek és zavarbaejtőnek bizonyultak. Az űrteleszkópnak a gravitációs lencsehatás is segít, melynek eredményeként egy nagy galaxishalmaz eltorzítva ugyan, de felnagyatva megmutatja nekünk a még sokkal-sokkal messzebb levő (és ezért sokkal ősibb) galaxisok szerkezetét is. Igen, Einsteinnek már megint igaza volt, amint azt az alábbi Webb-felvételen is láthatjuk a vöröses (vagyis távoli, s így ősi) ám gravitációs lencsézéssel felnagyított, ívszerűvé torzított galaxisképekre tekintve.