A DVSC Labdarúgó Akadémia U14-es gárdája a táblázat éléről várhatja a tavaszi folytatást, hogy mi áll a siker hátterében, arról kérdeztük a csapat vezetőedzőjét. De szóba került az apai örökség, valamint azt is megtudtuk, egy ifjú Garamvölgyi is pallérozódik Pallagon.

Nem akármilyen szezont produkált a csapat, 10-2-2-es mérleggel, 32 ponttal őszi bajnokként zártátok az évet…

Nyáron vettem át a csapat irányítását, kollégámmal, Nagy Zsolttal az volt a legfontosabb feladatunk, hogy a srácok minél hamarabb hozzászokjanak a megnövekedett játéktérhez és létszámhoz, hiszen ebben a korosztályban már teljes pályán zajlanak a mérkőzések. Szerencsére zökkenőmentesen ment az átállás, köszönhetően annak, hogy már a tavalyi szezon második felében akkori mesterük elkezdte erre felkészíteni a társaságot. Ez egy nagy lépés a labdarúgóvá válás rögös útján, de a fiúk vevők voltak az új dolgokra. Megértették, mik az elvárások, a felkészülés alatt becsületesen dolgoztak, amit kértünk tőlük, maradéktalanul elvégezték, csak dicsérni tudom a hozzáállásukat. Mindaz, amit a hét közben gyakoroltunk, visszaköszönt hétvégente a pályán, a tanultakat egyre tudatosabban alkalmazták a mérkőzéseken. Nem a számszerű eredmény a legfontosabb, sokkal inkább a minőség, az, hogy hétről-hétre fejlődjenek a fiatalok. Az eredményesség pedig a jól elvégzett munka hozadéka. Mindenkinél tapasztalható volt a fejlődés, de nem csak egyéni, hanem csapatszinten is, ennek köszönhetően tudtunk előkelő helyen végezni a táblázaton.

Mi áll a jó teljesítmény hátterében?

Nem kell itt semmiféle titokra gondolni. Sok munka. Van egy jól működő, minden korosztályra kiterjedő képzési alapelv az akadémián, ezen tematika szerint dolgozunk. A képzés minden szegmense ki lett aknázva, ezáltal minél nagyobb tudásra tehettek szert a játékosok. A fiúk bíztak bennünk, tudják, mindaz, amit kérünk tőlük, a fejlődésüket szolgálja, mi pedig próbáljuk a legmagasabb szintű képzést biztosítani számukra. Van egy összetartó, jó közösség, bátran mondhatom, edzők és játékosok között kiváló a kapcsolat, mindez kell ahhoz, hogy sikeresen tudjunk dolgozni.

Édesapád nyomdokaiba léptél, te is az edzői hivatást választottad…

Édesapám munkássága inspirált, számomra nem volt kérdés, hogy én is ezt a hivatást választom. De a Garamvölgyi név nem jelentette azt, hogy egyből az akadémián dolgozhatok. Ehhez bizonyítanom kellett, folyamatosan tanultam, képeztem magam, fokozatosan lépem feljebb az edzői ranglétrán. Az, hogy most a Pallagi Edzőcentrumban dolgozhatok, felelősség is, de arra törekszem, hogy megfeleljek a magas szintű elvárásoknak.

Édesapádtól milyen útravalót kaptál?

Ellátott néhány jó tanáccsal, de itt nem szakmai dolgokra kell gondolni. Édesapám azt mondta, mindig az egyenes utat válasszam, az őszinteség mindenekelőtt, ami őt is jellemezte. Ez nem csak a civil életben fontos, hanem az öltözőben is, így tudunk kialakítani egy jó csapategységet. Mint ahogy az is fontos ebben a szakmában, a fiatalok érezzék, mindegyikük egyenrangú tagja a közösségnek, mindenki fontos számunkra, bármikor bizalommal fordulhatnak hozzánk. Mindig akadnak nehézségek, úgy az edzéseken, mint a mérkőzéseken, ilyenkor felnézek az égre, és átfut az agyamon, édesapám vajon hogyan reagálna. Tudom, hogy fentről figyel rám, ez pedig mindig átsegít a nehézségeken.

A Garamvölgyi név kötelez?

Próbálom édesapám örökségét továbbvinni, ugyanolyan őszinte és egyenes ember lenni, mint amilyen ő volt. Azóta sokat változott a labdarúgás, ezért is fontos, hogy az edzők folyamatosan képezzék magukat, én is ezt teszem, ezáltal tudok minél többet adni a fiataloknak. Munkásságommal szeretném bizonyítani, nem a név az, amiért az akadémián dolgozhatok.

A szurkolók szavazatai alapján a Nagyerdei Stadion A szektora Garamvölgyi Lajos nevét fogja viselni…

Mindig meghatódok, mikor azt látom, érzem, hogy édesapám emlékét a mai napig mekkora tisztelet övezi. Büszke vagyok arra, ahogy családom is, hogy szektort fognak róla elnevezni. A névadó ünnepség napján lesz Lali fiam születésnapja…ez nem lehet véletlen!

Te is édesapádtól örökölted a labdarúgás szeretét, ezt sikerült fiaidnak is átadni?

Mindkét fiam szereti a focit, büszkén vallják magukat DVSC szurkolónak, egyre többször ülnek ott velem a Nagyerdei Stadion lelátóján. Matyika négyéves, ő még nem kötelezte el magát a futball iránt, inkább a játékok kötik le a figyelmét. Viszont büszkén jelenthetem, a hétéves Garamvölgyi Lajos Péter már szervezett keretek között, az akadémián tanulja a labdarúgást.

Visszatérve csapatodra, az élről várjátok a folytatást, mire számítasz tavasszal?

Következő héten kezdődnek az edzések, viszont a pihenő időszakban is kaptak „házi feladatot” a srácok, hogy megfelelő erőállapotban térjenek vissza. Hétfőn az orvosi vizsgálatok után pedig a munkáé lesz a főszerep, készülünk a tavaszi folytatásra. Továbbra is az a cél, hogy a gyerekek egyénileg és csapatszinten tovább fejlődjenek, minél többet tanuljanak a labdarúgás tudományából. Akkor lennék elégedett, ha mindazt, amit az edzéseken gyakorlunk, továbbra is viszontlátom a pályán, javulunk játékminőség terén, a tanultakat még tudatosabban alkalmazzák a srácok a mérkőzéseken. Ha mindez megvalósul, az az eredményeken is meg fog látszani, sokszor fogjuk örömmel elhagyni a pályát.

KZT