Ikon. Nem a debreceni vendéglátóhelyre gondolok. Olyan egyéniségekre, művészekre, sportolókra, akik évtizedek óta öregbítik a cívisváros hírnevét. Nincsenek sokan. Letettek valamit az asztalra, ezrek kiabálták a nevüket, megállították őket az utcán, engem pedig egyikük miatt ki akartak rúgni a Vegyipariból. És hadd maradjak hű eredeti szakmámhoz, a kémiához: analizáltam egy hatvanas évekbeli ikont. A fél évszázad előtti legendát.

Néhány hete írtam Menyhárt Ernőről, aztán Süvöltős doktorról, és most egy másik, de jogot végzett, hajdani válogatott következik. Kamaszkorom legszebb nyarait idézve: egy valamikori Loki vezér: Puskás Lajos.

Mit szó egy ilyen felvezetőhöz?

Mindenképpen megtisztelő.

És ha azt mondom: Tetétlen?

Vizsgáztat? Tudom! Zichy-kastély, Kuruc-halom, Becs-kúria. Soroljam még? Ja, és én is ott születtem. Gyakran járok a falumba. Óriási megtiszteltetés volt, hogy idén, október 23-án egy istentiszteleten együtt ülhettem a polgármester asszonnyal és a képviselőkkel a helyi templomban. Persze, hogy eszembe jutottak a gyermekkori kalandok. 78 évesen is meghatóak.

A püspökladányi járásból származik, Sárrétudvariból a nemzet Bombázója, a másik ikon, Dombi Tibor is.

Még nem lelepleztem le a tábláját. Viccet félretéve, ebből a kis településből indultam, és lett belőlem futballista. 1960-ban már a DVSC-ben rugdostam a gólokat. Három és fél évet töltöttem ott. Tizenhat évesen lettem első osztályú játékos.

Tudja hány meccset vívott piros-fehér színekben?

Ha így kérdezi, akkor Ön biztosan felkészült belőlem. Elfogadom amit mond.

43 derbin, hússzor zörgette meg az ellenfelek hálóját. Nem kis szám. Imádták az akkori Vörös Hadsereg útja környékén. Mégis klubot váltott.

És nem kis tüskével a lelkemben. A Loki akkori vezetői nem tartották be az ígéretüket. Azt mondták, ha maradok még egy évet elengednek a Vasashoz. Elkezdtek olyan dolgokról beszélni, alkudozni, amiről előtte szó sem volt. Ezért 1963. telén önként leálltam, kihagytam fél esztendőt, így mentem a Fáy utcába. Közel tíz évig szurkoltak nekem Angyalföldön. Sok gólt lőttem.

249 piros-kék mezben pontosan százharminckettőt.

És közben játszottam a BEK-ben, egészen a negyeddöntőig meneteltünk, csak az Inter állított meg bennünket. A legendás trénerük, Helenio Herrera akkor alkotta meg a catenacciot, a védekezés magasiskoláját. Itthon kikaptunk két góllal, Mazzola rúgta mindkettőt, odakint szorosabb lett. A 2:1 arányú vereség nem volt megalázó, és azt az egy gólt is én lőttem.

Engem meg ki akartak emiatt rúgni a Vegyipariból. Beteget jelentettem, hogy nézzem a televízión a meccset az egyik kocsmában. Fekete-fehér Munkácsy készülék volt. Egyetlen üres szék akadt, mellettem a fizikai-kémiát oktató tanárom ült. Ne haragudjon, akkor nem tudtam igazán örülni a góljának.

Megértem. Tény, gyönyörű pályafutásom volt. Hét alkalommal a címeres mezt is magamra öltöttem, majd később edzősködtem úgy tizenkét évig, köztük kétszer Debrecenben is. Először a másodosztályú DMTE-t irányítottam, majd ’85-től ’87-ig a Lokit. Ketten vezényeltük egykori nevelő egyesületemet. Én és a párt. Utóbbi bizonyult erősebbnek. Nem akartam jönni, de Buda István akkori OTSH – Országos Testnevelési és Sporthivatal – vezető közölte: ha nem mész kinyírunk. Szerettem élni, rohantam. Így aztán a párt később megengedte, hogy a görögök kivásároljanak engem a hazai tréneri pozícióból.

Így ült le véletlenül az Apollón Kalamaria kispadjára.

Ez megér egy misét. Akár Tetétlenben is. Jött egy hellén ügynök a Vasashoz, hogy elvigye az akkor ott focizó Teodoru Vasziliszt. Nem kellett neki, de közölték, én mehetek edzőnek. Így történt.

Idén ősszel újra labdába rúgott a Nagyerdei Stadionban.

Gyönyörű a létesítmény. Magyar Kupa meccs volt a DEAC és a DVSC között. Úgy, mint pontosan hatvan évvel ezelőtt. Emiatt én és az egykori DEAC-os Temesvári Miki végeztük el a kezdőrúgást.

Elemzi még a honi focit, vagy inkább böngészi a külföldit?

Ez már nem ugyanaz a játék. Sokszor bánt, hogy a mostani srácok nem teszik oda magukat, nem rágják szét este a párnacihát, ha kikapnak. Hiányzik az alázat. Meg még néhány, a futballhoz elengedhetetlen dolog.

Katar, világbajnokság?

A franciákat annyival tartom jobbnak a többieknél, hogy egységesebek. Kevesebb a sztárallűr, több a lelkesedés. Talán ők. De annyi meglepetés volt már ezen a decemberi vb-n, hogy azért ne fogadjon az én jóslatom alapján.

W.Gy.