Az idei nyár a munkáról szólt. Úgy döntöttünk, hogy az itthoni 40 fokos kánikulából nem megyünk el egy távoli országba - a szintén 40 fokba. Ehelyett majd ősszel pihenünk egyet, valahol Dél-Spanyolországban. Ráadásul ilyentájt azért nagyságrendekkel kevesebbért tudsz utazni, szállást és autót bérelni.

Általában saját szervezésben megyünk, sokkal olcsóbb így. Megvesszük a repülőjegyet, szállást keresünk és foglalunk. A repülőjegyárakat, időpontokat nézegetve azt dobta a gép, hogy Málagába érkezünk, és Valenciából jövünk haza. Ez cca. 650 km távolság, a nagyja megtehető autópályán. Málagától viszont már csak egy köpésre található Gibraltár - bár ellenkező irányban -, így nem maradhatott ki a látnivalók listájáról.

Autóbérlés

Az olcsó, pár eurós ajánlatokat el kell felejteni, ráfizetés lesz a vége. Ezek a jellemzően kisebb cégek kaució gyanánt befoglalnak egy nagyobb összeget (500-1000 eurót is akár). Majd az autó visszavitele után jelzik, hogy találtak egy sérülést, és jön is a levonás. A hazaérkezés után már nehéz ezt megreklamálni. A bérlésnél ráadásul credit cardot fogadnak csak el, tehát hitelkártyát (hitelkeretet biztosító bankkártya). Mi több nagyobb cég ajánlatát megnéztük, a befutó a Centauro lett. Náluk nem volt kilométer-korlátozás, és Full Protection Insurance (Teljes körű biztosítás) kötése esetén debit carddal, azaz sima bankkártyával is lehetett fizetni. Mivel öten utaztunk együtt, egy C kategóriás autót kértünk, ami Kia Ceed, Ford Focus, vagy valami hasonló méret. És egy jótanács. Mindig full biztosítással béreljetek autót, ilyenkor nincs önrész egy esetleges káreseménynél. És mint korábban említettem, nem húznak le rólatok mindenféle sérülésre hivatkozva pár száz eurót az autó visszavitele után. Itt is igaz, hogy az olcsó lesz a drágább a végére.

A második napon vettük fel az autót a Centauro málagai irodájában. Az egész művelet kb. negyedórát vett igénybe, és a bűbájos Joanna már hozta is a járgányt, ami végül is egy Ford Puma lett, Ecoboost 1.0 mHEV. Ez egy enyhe hibrid rendszer, minimális elektromos támogatással, de végül is a fogyasztásnak jót tesz, mert mint később kiderült, öt és fél literrel beérte az autó. Ettől függetlenül az Ecoboosttal úgy vagyok, mint az egyszeri ember a zsiráffal. Jó is, szép is, de otthonra nem kéne.

Az átvizsgálás

Az autó újszerű volt, leszámítva a leszakadt kalaptartó-rögzítést, egy húzást a bal hátsó sárvédőíven, egyet az első lökösön. Az egyik felni picit megpadkázva, gumik jók, fékek rendben. Beltér tiszta, enyhén karcos, összességében teljesen kulturált. Élek, illesztések szépen futnak, a lökhárítókat kivéve, a motor kicsit kopog. Ránézésre még nem volt fújva az autó. Fasza, két nap se telt el, és már dolgozom.

Vigyázz, repülő!

Szóval útnak indultunk az első célállomás felé, ami nem más mint a festői Gibraltár. Ez a városállam brit fennhatóság alatt áll, és tulajdonképpen egy 425 méter magas, 1250 méter széles mészkőszirt. Fővárosa Gibraltár, államformája koronagyarmat, népessége 33 ezer fő - kb. mint Vác lakossága. Milyen jó dolga lehet ott a közútkezelőnek, csak 46 kilométernyi utat kell kátyúmentesen tartani. A határon elkérték az útleveleket, egy mosoly, és már be is léphettünk az Egyesült Királyság területére. A Winston Churchill Avenue-n egy olyan közlekedési táblát láthatunk, ami nem sok helyen jön szembe velünk.

Ez egy veszélyt jelző tábla, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy repülőgép keresztezheti az utadat. Szerencsénkre épp jókor voltunk jó helyen, tekintve, hogy pirosra váltott a lámpa, majd leengedték a sorompót. Egy kis úttisztítás után elgurult előttünk egy EasyJet gép, majd megfordult, és végrehajtott egy sikeres felszállást, mindezt úgy, hogy az eddig általunk használt út számára kifutópályává avanzsált. Utána sorompó felnyit, és az eddig megszokott rendben mehet is tovább a forgalom.

Gibraltár közlekedése kicsit kaotikus, bár legalább jobbos, szerencsére ezen nem változtattak a britek. Szerintem az itt élők közül mindenki rendelkezik valamiféle kétkerekűvel, legyen az roller, kerékpár, motor, robogó vagy ki tudja mi még. Ahogy haladtunk a határ felé, úgy nőtt a számuk. Ijesztő méhrajként donganak körül, cikáznak előtted, melletted, előzik egymást, téged.