MegMinden
2022-12-04

Bumm

(raketa.hu)

A Marsot is telibe trafálhatta egy „dinó-gyilkos” aszteroida.

Azt eddig is feltételezték, hogy egy ahhoz hasonló aszteroida találta el a vörös bolygót, mint ami a Földön a Chicxulub-krátert hagyta hátra. Most azonban a Marson végre a becsapódás helyét is azonosították.

Chicxulub-kráter a mexikói Yucatán-félszigeten, valamint annak közelében, a tengeraljzaton maradt fenn. A 170 kilométeres átmérőjű kráter az ismert becsapódási kráterek közül a közepes méretűek közé tartozik, és többek szerint a krátert okozó aszteroida becsapódása lehetett a dinoszauruszok kihalásaként ismert kréta-tercier kihalási esemény fő oka. Azt eddig is feltételezték, hogy egy hasonló aszteroida a Marsot is eltalálhatta, és ez megacunamit is kelthetett a vörös bolygón. A megacunami egyébként nem tudományosan definiált kifejezés, és az olyan szökőárra vonatkozik, amelynek esetén a kezdőhullám amplitúdója az átlagosánál nagyobb, 10, 100 vagy akár 1000 méterekben mérhető. Most viszont sikerült beazonosítani a szóban forgó objektum becsapódási kráterét a Marson – számol be róla az Independent.

A kutatás megerősítette azt a feltevést, hogy az aszteroida a bolygót annak a sekély óceáni vidékén érte, és emiatt a víz végigsöpört a planétán – minderre 3,4 milliárd évvel ezelőtt kerülhetett sor. A kutatók elemezték a vörös bolygó felszínének térképeit, amelyeket a bolygóra irányuló korábbi küldetések képeinek kombinálásával hoztak létre, és így azonosították be a becsapódási krátert. Ez a kráter, amit Pohl-kráternek neveztek el, a földi Chicxulub-kráternél valamivel kisebb – mindössze 110 km-es átmérőjű, és a Mars északi síkságának egy olyan területén található, amelyet a korábbi tanulmányok szerint óceán boríthatott, körülbelül 120 méterrel a feltételezett tengerszint alatti mélységig.

A kutatók szerint a Pohl-kráter helyzete alapján körülbelül 3,4 milliárd évvel ezelőtt alakulhatott ki a korábban erre az időre datált sziklák elhelyezkedése alapján. A kutatók aszteroida és üstökös ütközéseket szimuláltak, hogy megvizsgálják, milyen típusú becsapódás hozhatta létre Pohl-t, és hogy ez vezethetett-e megacunamihoz. A szimulációk alapján a Pohlhoz hasonló méretű krátereket létrehozó objektum vagy egy 9 kilométeres aszteroida lehetett, amely kemény talajellenállás mellett csapódott be – ebben az esetben az ütközés 13 millió megatonna TNT-nek megfelelő energia felszabadulásával járt. Ha a talajellenállás gyengébb lehetett, akkor a krátert egy 3 km-es aszteroida is hátrahagyhatta – ebben az esetben félmillió megatonna TNT-nek megfelelő energia szabadult fel. A kontextus kedvéért tegyük hozzá, hogy a valaha volt legerősebb tesztelt atombomba robbanása 57 megatonna TNT-nek felelt meg.

Akármelyik fentebb vázolt forgatókönyv is valósult meg, a nyomában tehát az említett kráter maradt, a megacunami pedig a becsapódási zónától 1500 km-es távolságra is elért. Amennyiben a kisebb, tehát 3 km-es aszteroida csapódott be, úgy a cunami hullámai a szárazföldet akár 250 méteres magasságban is elérhették. Végső soron a Pohl-krátert okozó becsapódás épp olyan következményekkel járhatott, mint a Földön a Chicxulub-krátert hátrahagyó aszteroida becsapódása.

(Kép: Pixabay/WikiImages)

Az eredeti írást itt találja.

Tömeges fókapusztulást észleltek a Kaszpi-tenger dagesztáni partvidékén

DEmedia.hu

Szerző
Hasonló cikkek